Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

134 19h. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. Azt hiszem, nincsen egyetlen egy sem, sem a régi, sem az uj szabadelvű párt tagjai között, a ki erre a kérdésre igen-nel tudna felelni. Mert hogyha igen-nel akarna felelni, akkor egy nagyon fájó csalódással kellene megbarátkoznia ennek a nemzetnek, azzal, hogy azok a férfiak, a kikben a nemzet nagy része törhetetlenül bízott, azok a férfiak nem voltak tisztában azzal, hogy az ő politikai meggyőződésük minő változáson fog keresztülmenni attól a percztől fogva, a mely perczben, a mint mondták, összes elveiknek teljes fentartásával vonultak be a kormányt támogató párt soraiba. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) T, képviselőház! Beszédem anyagának legnagyobb részét az idő előrehaladottsága folytán kénytelen vagyok elhagyni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Bocsánatot is kell a t. háztól kérnem, hogy eddig is igénybe vettem nagybecsű türelmét. Egyet azonban nem hagyhatok el és ez az, hogy a mikor katonai javaslatokkal találkozunk, akkor rendesen hMatkozás történik a magyar állam geográfiai helyzetére, az európai hatalmi viszonyokra, szövetségeseinkre, a kikkel ugyan a miniszter ur azt mondja, lehetetlen a versenyt felvenni, de a kikkel, a mint tegnap egy közbeszólásában mondta, mégis lépést kell tartanunk. A t. előadd ur azonban 1889-ben egyenesen azt mondta, hogy igenis azt kívánják tőlünk szövetségeseink, hogy mi ép ugy fejleszszük a magunk véderejét, mint ők és mint különösen Németország. Gondolom, emlékezni fog az igen t. előadó ur ezen kijelentésére, a melyet most hirtelenében nem tudok szóról-szóra idézni. Kubik Béla: Ha el nem ismeri, ráolvassuk! Bakonyi Samu: Azonban, t. képviselőház, ez nem áll, mert a szövetségnek nemcsak mi vagyunk tagjai; egyik tagja annak Olaszország is. És hogyha tőlünk kívánja, akkor attól is kívánja, ha pedig attól nem kívánja, akkor tőlünk sem kívánhatja. Méltóztassék összemérni az olasz haderőt az osztrák és a magyar haderővel és akkor azt méltóztatik megállapítani, hogy az olasz békelétszám csaknem százezer fővel kevesebb, mint az osztrák és a magyar. Münnich Aurél előadó: Ez arány! Bakonyi Samu: Azt méltóztatik erre mondani, hogy ez arány. Azonban az arányt nemcsak a kiállított létszám szempontjából kell tekintetbe venni, hanem tekintetbe kell venni — talán épen olyan mértékben — az arra fordított költség szempontjából is. És hogyha ezt az arányt vizsgáljuk, nem akarok hosszadalmas lenni és az idő előrehaladta folytán untató statisztikai számításokba bocsátkozni, csak a végeredményeket vonom le, s ez az, ha ezt az arányt vizsgáljuk Európa leghatalmasabb, és leginkább katonai államai között, akkor mit fogunk tapasztalni ? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Tapasztalni fogjuk, hogy Németországnak, a német birodalomnak összes költségvetése 6450 millió márka, ebből a katonai budget 832 millió márka, tehát az összes költségnek x

/s-ad része. Az olasz állam összes költségvetése 1730 millió líra, ebből a katonai 189 millió, tehát az összes költségvetésnek 1

/>i-ed része. Az óriási Oroszországnak, a melynek dimenzióit Hieronymi igen t. képviselőtársunktól hallottuk megvilágítani, összes költségvetése 1788 millió rubel, vagyis 4756 millió korona. A katonai ebből 324 millió rubel, vagyis 862 millió korona, tehát az összes költségvetésnek 1

/s-öd része. íme, r

t. képviselőház, látjuk tehát ezt az arányt. Állítsuk ezzel szembe Ausztria és Magyarország hadügyi költségvetését a többi államok költségvetésével összehasonlítva. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ausztriának és Magyarországnak összes költségvetése — megmondom az évet is, hogy ellenőrizhető legyen a számitásom — 1901-ben 2833 millió korona. Ebből az összes hadügyi költségvetés 460 millió korona, tehát az egésznek Vs-od része. Vagyis szövetséges társaink közül, t. képviselőház, Olaszország költségvetésének csak Vsi-ed részét fordítja katonai czélokra, a hatalmas német birodalom csak ^'g-ad részét, Ausztria és Magyarország, a melyek bizonyára nem erősebbek Németországnál, összes költségvetésüknek 1

/e-részét! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: Bennünket csak Magyarország érdekel, azt tessék kiszámítani, hogy mennyi lesz. Bakonyi Samu: Ennél nagyobb arány egyedül az orosz hadügyi költségvetésnek az összes költségvetésekkel való összehasonlításában található. (Egy hang a jobboldalon: Quóta szerint számítandó!) Tudom, hogy közös a hadügy; a quóta szerint is átszámítva megvannak adataim, de én most nem akarom ezzel az időt tölteni, méltóztassék majd átszámítani; az arány, a melyet feltüntettem, akkor is megmarad. Most a közös hadügyről tárgyalunk, tehát arról kell beszélni. Ebből tehát az állapitható meg, t. képviselőház, hogy Európában a miénknél nagyobb költekezést hadügyének fejlesztésére egyesegyedül Oroszország fordit. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem áll! Szatmári Mór: Hiszen Bolgár kimutatta a delegáczióban, hogy mi hozzuk a legnagyobb áldozatokat egész Európában! Bakonyi Samu: Most már befejezem beszédemet, t. képviselőház. Befejezem azzal, hogy mi, ez a párt, az önálló független magyar hadseregnek vagyunk törhetetlen hívei. És noha azt el kell ismernünk, hogy a t. többség legkMálóbb közjogászai teljesen igazat mondanak, különösen a mint Beksics Gusztáv t. képviselőtársam legutóbb megjelent, legsarkalatosabb közjogi igazságainkat feltüntető munkájában kifejti, igazat mondanak abban, hogy az 1867: XII. törvényczikk alapján a magyar hadügyi követelmények-