Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

132 ÍM. országos ülés 1903 a kaptafánál maradni. (Éljenzés és taps a szélsö­baloldalon.) Holló Lajos : A kaszárnyánál, vagy a bakancsnál! Bakonyi Samu: A pragmatika szankezióra való hMatkozással, t, képviselőház, egyáltalában nem lehet ám olyan könnyen elütni az önálló magyar hadsereghez való jogunkat és az annak érvénye­sítésére irányuló törekvéseinket. Mert méltóz­tassék csak azokat a közjogi stúdiumokat kiter­jeszteni Deák Ferencznek 1861-iki kijelenté­sére is. (Halljuk! Halljuk!) Mit mondott Deák Ferencz 1861 május 13-án a pragmatika szankczió tartalmának? »Magyar­ország az uralkodóházzal szerzó'dött, nem az örökös tartományokkal.* Mire szerződött? »Az örökösödés felett, nem valamely szorosabb kap­csolat felett. Ezt megváltoztatni és helyébe szo­rosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekének lekötni és ez által alkotmányos ön­állóságáról lemondani szándoka bizonyára a nem­zetnek nincs.« Hát, t. miniszter ur, mikor a pragmatika szankcziónak olyan felfogását hallom, akkor ezzel, azt hiszem, teljes jogosultsággal állítottam szembe Deák Ferencz felfogását. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Ezen kijelentés után a t. miniszter ur megörvendeztet bennünket a maga engedményeMel. Azt mondja, hogy nem zárkózik el — is­mételnem kell már talán harmadízben ezt a kijelentését — a hadügyi kormány a nemzeti követelmények elől. Hát az a hadügyi kormány ugyebár hadügyi kormánya Ausztriának is, az a közös hadügyminiszter minisztere a Reicks­rathban képviselt tartományoknak és országok­nak is. A katonai javaslatokat az osztrák hteichs­rath első olvasásban tegnapelőtt tárgyalta. Néz­zük csak, hogy micsoda kijelentések történtek ott ezen tárgyalás folyamán, hogyan egyeznek meg ezek a kijelentések azzal, a mit a t. hon­védelmi miniszter ur mondott, hogy t. i. nem zárkóznak el odaát a magyar nemzeti követel­ményeknek teljesítése elől. Egy kijelentés tör­tént ott, a mely igy hangzik. Hitelesség ked­véért németül olvasom (olvassa): »Wenn vrir für die Armee Opfer bringen, thun wir dies, weil sic eine einheitliche Armee ist, — a mint a t. miniszter ur vallja, szemben Kerka­polyval és Deák Ferenczczel — und der ein­heitliche Staatsgedanke ist heute nur noch in der Armee verkörpert.« (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Már most, t. miniszter ur, néz­zük csak tovább . . . (Zaj és felkiáltások: Ki mondta ?) Azok közül való mondotta, t. minisz­ter ur, a kiknek segítségével egyedül volt le­hetséges az, hogy első olvasásban keresztülmen­jenek ezek a javaslatok Ausztriában. Krasznay Ferencz: Az osztrákok mindig őszintébbek ennek kimondásában. A kiegyezés­nél is Körber megmondotta, hogy monarchikus január 30-án, pénteken. érdek! Ezek őszinte emberek, becsületes emberek! (Zaj jobbfelöl.) Bakonyi Samu: Hát ne méltóztassanak olyan nagyon tiltakozni ezen fájdalmas tény ellen, a mely létezik, mert hiszen ezen felfogást kifejezve láttuk már és hallottuk a legfelsőbb életfeladat meghatározásában is, t. honvédelmi miniszter ur! (Tetszés a szélsöhaloldalon.) Folytatja azonban a t. honvédelmi minisz­ter ur a maga vívmányainak felsorolását és a katonai bűnvádi perrendtartásról beszél nekünk. Csak a bűnvádi perrendtartásról, egy szót sem szól azonban a katonai anyagi büntetőtörvény­könyvnek reformjáról. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Perrendtartást követeltek mindig, tehát arról beszéltem ! Bakonyi Samu: Mi követeltük mindig a katonai büntetőtörvénykönyvet, (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) sőt mi azt követeltük, t. miniszter ur, hogy a magyar államnak bün­tetőtörvénykönyve terjesztessék ki a fegyveresen szolgáló magyar állampolgárokra is. (Elénk he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meglesz az is ! Nem -lehet mindent egyszerre! Bakonyi Samu: Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy mi csak a bűnvádi perrendtar­tást követeltük. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy most már nem olyan igéret ez, a miket már eddig hallottunk. Megfeledkezik azonban arról, hogy ezzel egy nagyon súlyos vádat emel azok ellen és azokra az Ígéretekre vonatkozólag, a melye­ket eddig is hallottunk, mert hát csakugyan azoknak az ígéreteknek megbízhatatlanságát dokumentálja akkor, hogyha most a maga ígé­retének megbízhatóságát követeli egészen jog­gal. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) De hát ebben sem tud nekünk semmiféle terminust adni; azt mondja: azonban most már alkalmasint »meg­egyezünk az igazságügyminiszterekkel.« Barta Ödön: Ha nem hal meg a referens! Bakonyi Samu: Hát csakugyan igaza van a t. miniszter urnak, ezeknek a reformoknak életbeléptetése 1867 óta mindig az igazságügy­minisztereknek hozzájárulásán tört meg; én azt elfogadom. Milyen rosszak is ezek az igazságügy­miniszterek, milyen konok emberek ezek akkor, a mikor egy büntetőjogi, akár anyagi, akár el­járási reformot akarunk, mindjárt azt követelik, hogy abba belevitessék a modern jogszolgálta­tásnak minden vMmánya, a szóbeliség, a közvet­lenség, a nyilvánosság és a védelemnek a sza­badsága az egész vonalon. Tárgyalunk most is, de le kellett újra küzdeni az igazságügyminisz­terek ezen ellenállását. Mert ezek most is csak azt akarják, hogy a modern jogszolgáltatásnak ezen garancziáit a katonai jogszolgáltatásba is belevigyük. Én a miniszter ur kijelentéséből csak ezt tudom megállapítani. (Helyeslés és tet­szés a szélsöbaloldalon.) De nem arról van a

Next

/
Thumbnails
Contents