Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

124 Í94. országos ülés 1903 jannár 30-án, pénteken. szellemének helyes felfogásával nem ülhetne meggyőződésem szerint ott, önök között, és nem érvelhetne ugy, a mint ma érvelt. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) 0 nevezetesen figyelmeztetett bennünket, hogy nagyon jól fontoljuk meg Európa államainak erőviszonyait, mert, úgymond, volt idő, mikor a nemzet a veszélyeket kicsinyelte, s mi lett a vége? Katasztrófa. Gondolom, hogy ezzel a 48 — 49-iki időkre czélzott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: 0 nem! (Felkiáltások a szelsöbaloldalon: 1866-ra! Abban igaza volt!) Bakonyi Samu: Abba a nemzetnek semmi beleszólása nem volt, Sőt én azt hiszem, hogy épen az, hogy beleszólása nem volt, ez volt egyik tényezője az 1866-iki katasztrófának, melyet Hieronymi t. képviselőtársunk — ha ugyan erre czélzott — ugy látszik, a t. honvédelmi miniszter ur helyeslése mellett érv gyanánt hozott fel a tekintetben, hogy a nemzet nem fontolta meg kellően a maga erejét. Hanem, ha csakugyan ama dicső idők szellemét idézte fel, én e tekintetben hajlandó vagyok őt követni. Azonban a konzekvenczia, a melyet én levonok, aligha lesz az, a melyet ő levon. Nevezetesen, ha azokat az örök tanulságokat meg akarjuk állapítani, melyeket amaz ép oly dicső, mint szomorú idők teremtettek, akkor azokból is a helyzetnek egészen más felismerése következik, mint a melyet Hieronymi t. képviselőtársunk részéről tapasztaltunk. Ezen tanulságokból nekünk fel kell ismernünk, hogy nekünk nemcsak külső ellenség ellen kell védelemre készülnünk, mert nekünk egy állandó, egy konok, SZÍVÓS kitartásu ellenségünk van abban a kapcsolatban, melybe bennünket az önök akarata oly mérték szerint szőrit bele, mely mértéket törvényeink az én meggyőződésem szerint nem állapítottak meg erre a kapcsolatra. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) T. képviselőtársam azonban pártállásánál fogva hMatva érzi magát . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meggyőződésénél fogva! (Ellenmondás és derültség a szelsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Nem tételezem fel, hogy ebben a t, házban lehessen képviselő, ki valamely párthoz nem meggyőződésből csatlakoznék; ha a t. miniszter ur máskép tudja, ez bizonyára nem az ő álláspontjának igazságát bizonyitná. Barta Ödön: Ez a kölcsönös védelem! (Derültség.) Bakonyi Samu: Azt mondja nevezetesen és erre pártállásánál és meggyőződésénél fogva érzi magát kötelezve, — hogy ugy gondolja, hogy a magyar hadsereg nemzeti volta az 1867. évi XII. t.-czikkben eléggé ki van domborítva, Hogy mennyiben, milyen mértékben lehet ezt igazság gyanánt elfogadni, arra majd leszek bátor későbben rátérni. Egy becses dolog azonban van ebben a kijelentésben, nevezetesen az az állítás, annak az elfogadása, hogy t. i. a magyar hadsereget, mint intézményt a 67-es felfogás szerint is el lehet képzelni, hogy a 67-es felfogás is teljes mértékben konczedálja a magyar hadsereget, mint intézményt. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Mikor azonban mi állitottuk ezt ezen az oldalon és a mikor mi hMatkoztunk az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ára, a mely — mint Hieronymi t. képviselőtársunk helyesen idézi — a magyar hadsereget kifejezetten magában foglalja, mi történt akkor az önök részéről, t. túloldal? Az, hogy nemsokára felállott az igen t. miniszterelnök ur és Deák Ferencz örökségére hMatkozva, Deák Eerencznek 1868-iki beszédét idézve, abból, hogy az 1868-iki törvény nem használja a »magyar hadsereg« kifejezést, helytelen értelmezéssel azt következtette, hogy tehát az 1867 : XII. t.-czikknek az a kijelentése, a melyet érvényben állónak elismer Hieronymi igen t. képviselőtársam, ma már tulajdonképen fenn nem áll. Igaz, t. képviselőház, az 1868 : XL. t.-czikkben ez a kifejezés, hogy »magyar hadsereg«, használva nincs. Azonban nehogy e tekintetben tévedés maradjon fenn olyan tekintélynek a hatása alatt, olyan közjogi tekintélynek a súlya alatt, mint a milyen az igen t. miniszterelnök ur, én nagyon egyszerű dolgot fogok ennek ellenébe vetni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen utalok magára az 1868 : XL. törvényczikknek ugvancsak 11, melyben szórói-szóra ezek foglaltatnak: »A monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi és tengeri hadsereg az 1867 : XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. §-ában foglalt alkotmányos jogok alapján azok fentartása mellett«. Ezekben a hMatkozásokban tehát senki kétségbe nem vonhatja, hogy az 1868 : XL. t.-czikk és az 1868-iki véderőtörvény is a magyar hadsereget kifejezetten fentartja. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mint a közös hadsereg kiegészítő részét! Bakonyi Samu: Azt mondja azonban Hieronymi igen t. képviselőtársam, hogy igaz, hogy ha mi magyar hadsereget akarunk, s azt mint intézményt életre akarjuk hívni, ezt a jogot a törvény nekünk biztosította— és én kimutattam, hogy a következő törvény fentartotta, — azonban ez azért nem lehet, mert ehhez első sorban magyar emberekből kellene a hadseregnek állania és magyar tiszti karnak kellene a magyar legénység élén állania. Ez azonban lehetetlen — úgymond Hieronimy igen t. képviselőtársam — ez idő szerint, hiszen a magyar tisztikarnak száma nincsen arányban a magyar legénység számával. Azt mondja, hogy akadályai ennek csupa szubjektív okok. Hát, t. képviselőház, nem akarom az ő statisztikai adatainak az igaz voltát kétségbe vonni; ha azonban az okokat keresem, akkor a szubjektív okokon kívül én igenis tudok találni más objektív okot is, mint a milyeneket ő hozott fel; nevezetesen én azt kérdem, hogyan lehessen kívánni a magyar társadalomnak intelli-