Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-194
19h. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. 115 jes súlya szerint, beleesett abba a hibába is, hogy a védelmi eszközöket nem fejlesztette, hanem bízott a lelkesedésben, a nemzeti felbuzdulásban. És a vége katasztrófa volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Én nem szeretném, hogy Magyarország ma megint ebbe a hibába essék (Helyeslés a jobboldalon.) és bármennyire súlyosan esik — hiszen szerencsétlenség, hogy ezek a katonai terhek, mert hogy terhek származnak ebből, azt tagadni balgaság volna, épen most szakadnak reánk — de a világesemények nem kérdezik azt, hogy mikor megy nekünk jól a dolgunk és mikor rosszul, (Ugy van! a jobboldalon.) nekünk nem szabad a mi biztosságunkat és állami jólétünket koczkára tenni azért, mert most bizonyos áldozatok meghozatala nehezünkre esik. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalion: De tönkretesznek bennünket!) A t. képviselő ur, azt hiszem, még mindig Komjáthy képviselő ur beszédének behatása alatt áll. (Egy hanq a a szélsöbaloldalon: Természetes !) Ha az a 40—50 millió K háramlanék teherként ránk, a melyről ő beszélt, ez csakugyan tönkre tenne bennünket, de igy, a hogy áll a dolog, súlyos, nagyon súlyos, de engedelmet kérek, azt állítani, hogy elviselhetetlen teher fog ránk nehezedni, mely tönkre tesz bennünket, ez saját erőnk kicsinylése. A kik ellene vannak a javaslatnak, nem is igen tagadják, én legalább nem hallottam, hogy — a hogy Barta Ödön t. képviselőtársam most magát kifejezte — kölcsönös védelemre ne volnánk kötelezve. Azt mondják, hogy ez a kölcsönös védelem sokkal helyesebben, sokkal erőteljesebben gyakorolható egy önálló magyar hadsereggel. A kik az önálló magyar hadsereg mellett szólottak, leginkább két szempontból tárgyalták a dolgot; először abból a szempontból, hogy nekünk önálló magyar hadseregre jogunk van. Hiszen szó sincs róla, az országnak joga van törvényes utón az 1867: XII. törvényczikket módosítani. Hanem én az 1867 : XII. t.-czikk szempontjából kívánom a kérdést kissé tüzetesebben megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867: XII. törvényczikk 10 —13. §-aiban szól a hadügyről. Azt mondja, hogy a magyar hadseregnek . . . (Élénk felkiáltások a széls'óbalololdalon: Ugye, magyar hadsereg !) Hogyne, hiszen benne van a törvényben! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbal-oldalon: De a valóságban nincs meg!) Az sem tetszik az uraknak, ha arról beszélek, hogy igazuk van abban, hogy joga van az országnak magyar hadseregre? Ne legyenek türelmetlenek az urak! (Halljuk ! Halljuk!) A magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről azt tartalmazza az 1867 : XII. t.-cz., hogy a kiegészítésről, az ujonczmegajánlásról, a szolgálati idő megtartásáról, a katonaság elhelyezéséről, a katonaság élelmezéséről a magyar országgyűlés határoz és hogy a védelmi rendszer megállapítása és átalakítása mindig csak a magyar országgyűlés hozzájárulásával történhetik. Azt hiszem,'hogy az 1867 : XII. t.-czikkben is a magyar hadsereg egyéni, nemzeti jellege eléggé ki van domborítva. Azonban akárhogyan gondolkozunk is, akár ugy, mint a hogyan a függetlenségi és 48-as párt ezt a dolgot felfogja, akár pedig az 1867 : XII. t.-cz. szempontjából : egy előttem egészen világos, (Halljuk! Halljuk!) az, hogy a magyar hadseregnek primordiális posztulátuma — a mi pedig a törvényben nincs — hogy az magyar emberekből álljon, hogy necsak a legénység legyen magyar, hanem magyarok legyenek a tisztek is. Ez nincs a törvényben. (Egy hang a baloldalon: Hát hol van?) Azt tetszik kérdezni, hol van, hát a törvényben nincs, mert oly természetes legelsőrendü követelmény, hogy nem volt szükséges törvénybe iktatni. Ha már most azt tekintjük, hogy e tekintetben miképen állunk, a következő eredményre jövünk. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a báloldalon.) A közös hadseregnek összes tiszti létszáma, beleértve a tábornokokat, tiszteket, orvosokat és számtiszteket, az 1903. évre szóló költségvetés szerint 17.400 fő. Ebből a hadügyminiszter által az utolsó delegáczió elé terjesztett kimutatás szerint magyar származású tiszt összesen 4.744. Mig tehát a magyar korona országai legénységben az egész legénységlátszámának 42 1 ;2 °/o-át szolgáltatják, addig a magyar tisztek létszáma csak 27 ° o. Ugyancsak a hadügyminiszternek a delegáczió elé terjesztett kimutatása szerint ebből a 4744 magyar származású tisztből 722 szolgál nem magyar sorhadi csapatoknál. Ha már most levonjuk ezt a 722-t a 4744-ből, mint a magyar tisztek összes számából, kitűnik, hogy a magyar sorhadi csapatoknál szolgáló magyar tisztek száma csak 4022, vagyis a létszámnak csak 23 °/o-át teszik a magyar tisztek. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) És ha a magyar tisztek ugyanabban a számarányban lennének, mint a magyar legénység, mint a minő arányban lenniök kellene, akkor 7300 magyar tisztnek kellene lenni, holott — mint kimutattam — csak 4744 magyar tiszt szolgál, tehát 2500 magyar tiszttel kevesebb, mint a mennyinek lenni kellene. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem a kormány az oka ennek! Hieronymi Károly: Ez egy régi dolog és régi panasz; nagyon sokszor hallottam azt, hogy ennek az az oka, hogy a magyar ember nem szeret szolgálni, hogy a magyar ember felviszi a kapitányságig, s mikor azután kapitány, akkor otthagyja pályáját. Azt is hallottam, hogy igenis bántja a magyar ember önérzetét a közös hadsereg szelleme. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezek azonban mind szubjektív okok. (Zaj.) Igenis, szubjektív okok. Kubik Béla: De lényeges okok! 15*
