Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-193
106 193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. tetett a pénzügyi bizottságban is, és a t. előadó ur is, — ha jól emlékszem — ezt a számítást méltóztatott elismerni. Münnich Aurél előadó: 289 koronába! Komjáthy Béla: Hát én még kevesebbre számitottain ki! Tudomásul veszem, hogy 289 koronába kerül. Münnich Aurél előadó: Majd részletezem ! Komjáthy Béla: Ezt, kérem, önnek jobban kell tudni, mint nekem, mert ön katonaember! (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Őrnagy!) Ezennel készséggel meghajlok az előadó ur számítása előtt; az én számitásom szerint felmenne évi 14 és fél millió koronára, ha igy van, természetesen a 15 millió koronát is meghaladja. Ez csak egy baka. Már most nem akarok visszatérni előbbi statisztikai adataimra, hanem méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy 1889-ben hétezerszáz és egynéhány emberrel emeltük az ujonczjutalékot. Ezen jutalék felhasználása által 1889-től 1902-ig bezárólag körülbelül talán 6000-re megy a tisztek száma, a kiket rendszeresítettek, és volt olyan esztendő, melyben 1400-nál többet állítottak be. Már most, ha ehhez hozzáveszszük az 53.977 gyalogoshoz szükséges tisztikarnak beállítását és fizetését, akkor ez oly horribilis összeg, a melyet bizony kimutatni nehéz, de mégis kötelességünk, (Halljuk! Halljuk!) mert ennek kimutatása nélkül az én felfogásom szerint még a kormánypárt tagjai sem szavazhatják meg a javaslatot. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Mindent megszavaznak! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Komjáthy Béla: Mert természetesen, mikor ezen kiadásokról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk az elhelyezéssel járó költségeket sem, azonkívül a kaszárnyákra és más egyebekre történő kiadásokat sem. Én nagyon tárgyilagosan és mélyen szeretek a dologba belemenni. Önöknek ezt tudni kell, ha meg akarják szavazni a javaslatot. Próbáljuk meg egy kissé a költségeket még jobban kihámozni. (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom szerint, sőt azt hiszem, hogy a helyes gondolkozás szerint mindenki felfogása szerint is, ha ini 53.977 ujonczot beállítunk a létező szervezetbe, akkor ennek a katonai szervezetnek minden egyes része, a legalsótól a legfelsőig ezt meg fogja érezni a kiadásokban is. Már most kérdést intézek a t. miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) A mostani létszám a költségvetésben 291.558 legény. Már mostan ezeknek kórházi ellátása, a katonai orvosokon kívül, belekerül 3.681.604 koronába. Kérdem a t. miniszter úrtól, hogyha mi ide beállítunk ennyMel több embert, ugyanannyiba fog-e kerülni a kórházi ellátás? Vájjon van-e valaki, a ki azt hiszi, hogy a jelenlegi létszámban megállapított ruházási, ágy- és egyéb költségek ugyanannyiból fognak kikerülni, mint a mennyiből most? Vájjon magánál a hadügyminiszteri számvevőségnél a megszaporított ujonczjutalék által megnövekedő ügyeket ugyanazon személyzettel fogják e elvégeztetni, igen, vagy nem ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát én azt hiszem, hogy nem túlzás, sőt nagyon is helyes igazság, ha azt mondom, hogy a hadseregnek ilyetén megszaporitása a hadi igazgatás minden ágában óriási nagy összegeket fog felemészteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen számításomat, a melynek részleteit mellőzöm, — tekintve az idő előrehaladottságát, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és hogy még több elmondani valóm van, — most már félbeszakítom és csak kijelentem, hogy meggyőződésem igenis az, hogy 40 — 50 millió teher fog reánk hárulni a quóta arányában, ha önök ezen törvényjavaslatot elfogadják, még pedig azon 8 millión kMül, melyet már az ismert formáczióknál kiszámítottunk. A t. miniszter ur ezt ugyan kevesebbre számította ki abban a felvilágosításában, a melyet a bizottságnak átadott. Azonban én azt nem tartom egészen helyesnek, mert nem felel meg annak, a mit kértem, s azért én határozati javaslatot is fogok benyújtani, a melynek elfogadását kérem. E határozati javaslat elfogadása az önök érdeke, a t. túloldalon ülő képviselőké. (Halljak! Halljuk! jobbfelöl,) És meg is mondom, hogy miért. Nekünk elvi álláspontunk az, hogy a közös hadsereg számára nem szavazunk meg semmit; az önök álláspontja az, hogy ezt Ausztria és Magyarország, vagyis, a mint önök szokták mondani, Osztrák-Magyarország érdekében szükségesnek tartják és meg akarják szavazni. Ha önök meg akarják szavazni, akkor kötelességük tudni, hogy a megszavazott ujonczot és pénzt hogyan használják fel. Minthogy pedig nem hiszem, hogy van önök közül egy is, — ha van valaki, álljon fel — a ki tudja, hogy e szaporítás mibe kerül, azért határozati javaslatom elfogadása szükséges; szükséges, hogy álljon elő a kormány azzal az őszinteséggel, a melylyel a t. előadó ur és miniszter ur dicsekedni szokott, hogy mibe fog mindez kerülni. Határozati javaslatom a következőleg hangzik (olvassa): »Határozati javaslat. Terjeszszen elő a kormány egy részletes kimutatást, mely kitünteti, miként kívánja a hadsereg vezetősége az ezúttal kért 21.900 ujoncztöbbletut, a háromévi szolgálati időt figyelembe véve, a hadsereg békelétszámának 65.700 főnyi legénységgel való emelését, felhasználni. Ebben kitüntetendő: 1. milyen uj szervezéseket terveznek és mennyi a legénységi szükséglet ezen uj szervezéshez ; 2. mennyMel akarják a már meglevő szervezetek létszámát fokozni? Továbbá terjeszszen elő a kormány egy részletes kimutatást, melyből kitűnik, hogy a
