Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

102 193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, nézzünk csak, t. miniszter ur a másik őszinteségre. Hát az nem őszinte, a mi a törvényjavaslatban van, hogy azért szükséges az ujonczjutalék emelése, hogy szabadságoltatásokat nagyobb mérvben csinálhassanak ? Ott az volt az őszinteség, most meg már egy másik őszinteség van, a mely az első őszinteséget tönkre teszi, mert elismeri a t. miniszter ur, hogy anyagot szükségtelenül, ok nélkül nem szavaztat meg, tehát fel akarja majd használni ujabb szervezésekre és alakításokra, holott a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy nagyobb mérvű szabadságolásokat akar keresztülvinni, tehát az így támadt hiányok pótlására szükséges. Én az ellentétet ebben találom. De hát nézzük, hogy ezek a bejelentett formácziók, a melyeket itt az előbb felolvastam a véderő-bizottság jelentéséből, mibe fognak kerülni anyagban, mibe fognak kerülni pénzben ? Szükséges ezt azért tudnunk, mert ebből akarom kimutatni azt, hogy tényleg olyan tömegét kérik most az ujonczoknak, a melynek felhasználásáról a honvédelmi miniszter ur sem tud semmit, az előadó ur sem tud semmit. Hiszen, t. miniszter ur, méltóztatik rá visszaemlékezni, hogy a pénzügyi bizottságban, mikor ez irányban kérdést tettem, nem tudott rá válaszolni a miniszter ur, és azt mondotta, hogy még most senki sem tudhatja, hogy mit fog a jövő hozni, mert azt nem lehet tudni. Igen, mert az igen t. miniszter ur csak akkor fogja tudni, mikor odafenn megkapja az utasítást, hogy tessék elmenni a magyar parlamentbe és ott az ő schneidig uri modorával igyekezzék ezeket a dolgokat a képviselőháznak elfogadásra ajánlani. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: A mit Kropatschek és Potiorek akarnak! Komjáthy Béla: Hát nézzük ezeket a dolgokat és itt bocsánatot kérek, ha megint egy kicsit a minucziczitásig a részletekbe megyek, (Halljuk! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) de csak akkor érthetjük meg a dolgokat, hogy mibe kerülnek ezek az ismert formácziók, a melyeket bejelentettek. Először is nézzük a két vártüzérzászlóaljat. Hogy mibe kerül egy vártüzérzászlóalj, én azt tankönyvekből vettem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A pénzügyi bizottságban elmondottam! Komjáthy Béla: Elmondtam ott is! De most el akarom az országnak mondani, mert a mit a pénzügyi bizottságban mondottam, azt mondottam a miniszter urnak . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De én is elmondottam! Komjáthy Béla: ... és az ott levő bizottsági tagoknak, a mit pedig most mondok, Magyarországnak mondom, (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) mert ott könnyű volt én felettem erőt venni, és engem a többségnek, mely ugy van összealkotva, leszavazni, de meg vagyok arról győződve, hogy a mit most mondok a magyar nemzetnek, az mindenkinek szMébe lesz vésve, mert tudja, mert érzi, hogy nekem igazságom van. (Hosszantartó élénk tetszés és taps a szélsibaloldalon.) Hát egy vártüzérzászlóalj áll egy zászlóaljtörzsből, a melynek egy alezredes, vagy egy őrnagy a parancsnoka, egy főhadnagyból, egy orvosból, egy számvevőből, négy tisztiszolgából és egy kincstári lóból. Már most a négy századból álló vártüz ér-zászlóalj hoz kell összesen 18 tiszt, (Mozgás.) — ezek nem kicsinyes dolgok, mert ebből akarom az összes költségeket kiszámítani — és 422 legény. Összesen kell tehát: a törzsöknél és századoknál 22 tiszt. 422 legény, 1 kincstári és 7 saját tiszti ló. Ennek a mostani fizetési séma szerint — mert azt kell alapul vennem — mi a költsége? Ennek a költsége felmegy 200.295 koronára, ha a fizetéseket nézzük. Ehhez nem számitva nagyon sok egyéb kiadást, a melylycl járnak, hozzá kell számítani a személyi és dologi kiadásokat 9600 koronával, A mostani fizetési zsold alapján tehát kerül egy vártüzér-zászlóalj 209.895 koronába, nem számitva az ágyút, a felszereléseket, az elhelyezési költségeket, a melyek részben egyszersmindenkorra, részben évenkint visszatérőleg jönnek elő, Összesen kell e szerint 419.790 korona és a kettőt összeszámítva, kell összesen 858 ember. A második formáczió, a melyet bejelentett a t. hadügyi kormányzat, egy vasúti zászlóalj. Ez — ugy, mint mondtam — áll törzsből, egy alezredesből, segédtisztből, tiszti szolgából, több kincstári és saját lóból. A négy századnál kell összesen 20 tiszt és 472 legény. A költségeket megint az előbbi séma szerint számitva, ez belekerül 204.899 K-ba. Azt hiszem, hogy helyesen számítottam. Az átalány azonban itt már a felszerelésnél és a szolgálattételnél fogva több lévén, a költség körülbelül 30 000 K-ra megy, ugy, hogy egy vasúti zászlóalj összes költsége körülbelül 234.899 K. Azonban itt sem szá mitjuk az elhelyezési költségeket, az egyszerű felszereléseket és egyéb, a fentartással járó jelentékeny nagy kiadásokat. Ehhez, hogyha egyszer felállítjuk ezt a formácziót, összesen kell 474 legény. Most jön a harmadik formáczió, a melyet itten felemiitettek, vagyis a három vonatszázad, a mely viszi a hidászati és egyéb kellékeket, a bakokat. Ennek költségeit már a pénzügyi bizottságban nyert felvilágosítás utján sem tudtam egész korrektül kiszámítani, mert annyi különféle szolgálatra van utalva. Azon felvilágosítás alapján tehát, melyet a t. miniszter úrtól kaptam, csak hozzávetőleg tehetem ugyan meg a számítást; azonban mégis azt hiszem, hogy az a tényeknek tökéletesen megfelel. Itten körülbelül 120 legény kell, az évi fizetések kitesznek mintegy 120.000 K-át, a felszerelést, a lóbeszerzést, az egyszeri beruházást, a melyek tetemes költségeket képviselnek, hozzá nem számitva.