Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

88 173. országos ülés 1902 ipartelepet biztositana birtoka körül és ezzel emelné saját megmaradt birtoka értékét. Persze ehhez a vállalkozáshoz is ép ugy, mint az ipari foglalkozáshoz egy kis fáradság, egy kis vesződés és főleg egy kis türelem is kell. B. Feilitzsch Arthur: És hazafiság! Mandel Pál: És hazafiság, elfogadom! A mi népesedésünk egy százalékkal szapo­rodik statisztikai adataink szerint évenkint, a földbirtok nem szaporodik, a nagybirtok azon­ban nő, tehát mindig pusztul a középosztály és mindig több és több ezer lesz földönfutóvá. Né­metországban egyes tartományokban, Pommern, Wesztfália és Poroszország nyugati részében ta­pasztalták, hogy a kMándorlás nagyobb mérték­ben megy onnan, mint más tartományokból. Konstatálták az okát, hogy ott nagybirtokok vannak és nincs ipar. Intézkedtek birtokrészle­tezés utján a birtokviszonyok korrektúrája vé­gett, nagy lendületet adtak az iparnak és csak­ugyan sikerült a kMándorlók számát évi 250.000-ről lenyomni évi 30.000-re, és pedig, jól megjegyezzük, 56 millió lakos mellett, holott Magyarországon 19 millió lakos mellett 1901-ben 70.000 ember vándorolt ki. Ez igen szomorú tünet. Utánoznunk kell nekünk Németországot és más nemzeteket, Angolországot. Adjunk pol­gárjogot az iparnak és a kereskedelemnek, ré­szesítsük a munkakereső osztályt földbirtokban és meg fog szűnni minálunk is egy csapásra a kMándorlás, különben nem fog megszűnni soha. A mi föidmMelésügyi miniszterünk, rendkívül dicséretes tevékenységében, helyesen fogva fel feladatát, csakugyan törekszik is birtokokat vá­sárolva azok felaprózásával azon czélnak meg­felelni, a melyről épen szólottam, t. i, a kisem­bereknek, kisgazdáknak, földet adni olcsó ár és könnyű kifizetési feltételek mellett. Csakhogy ezt a tevékenységet roppant mérvben kellene szapo­rítani és én azt volnék bátor javaslatba hozni, hogy talán szüntetnők meg a hitbizományoknál és a holt kéznél az eladási tilalmat. Hogy félre ne értessem, önkéntes eladást értek csak és a vételár folytassa annak az eladott ingatlannak a rendeltetését és jogi természetét. így minden jogsérelem nélkül azonnal nagy terjedelmű földek kerülhetnének eladás alá, és csakugyan annak az iránynak, melyet a föidmMelésügyi miniszter ur az országban oly helyesen követ, nagy mór­tékben lehetne terjedést adni és nagy sikert lehetne vele elérni. (Helyeslés a jobboldalon.) Birunk mi a jólét feltételeMel, van nekünk jól termő földünk, van szabadságunk, szabad alkotmányunk, a fejlődés lehetősége meg van adva, csak vigyünk be a társadalomba más köz­szellemet és akkor azonnal nem lesz kMándorlás, sőt át fogja hatni hazánkban minden magyar embert az a szent szózat: »A nagy világon e kMül nincsen számodra hely.« A törvényjavaslat indokolásában olvassuk, hogy a kormány — ezt is természetesen elisme­réssel említem fel — 200 millió koronát készül deczember 17-én, szerdán. legközelebb közmunkákra fordítani és így a népnek munkát és keresetet adni. Azt vagyok bátor kérni a t. kormánytól, hogy alkalmazva az elvet, a melynek itt roppant jogosultsága van, hogy bis dat qui cito dat, minél előbb tegye folyóvá ezt a 200 millió koronát, termé­szetesen megfelelő részletekben, hogy a népnek minél előbb munka adassék, (Helyeslés.) nehogy oly esetek álljanak elő, mint — ezt csak példa­kép hozom elő, alkalmasint van másutt is ilyen eset — pl. Aradon van egy nagy kocsigyár, ennek a kormány igért. a-mint hallottam, nagy kocsimegrendelést. A gyár vezetősége várta ezt a megrendelést és tartotta a munkásokat, de kifáradt. Később a megrendelés megjött, de a munkások legjobbjai már akkor vitorláztak Amerika felé. Hogy ilyen be ne következzék, azért volna indokolt ezeket a közmunkákat mi­előbb megindítani. Végezetül egy másnemű kMándorlásról aka­rok említést tenni, (Halljuk ! Halljuk !) a szellemi tőke kMándorlásáról. Nagyon szomorú dolog, hogy egyes nagyszellemü férfiak, különösen az ipart érdeklő munkásságot követő tudományos férfiak, mert csak ilyenekről akarok most szólani, a kik kint a külföldön nagy névre tettek szert és nagy mérvben mozdítják ott elő a tudományt és ipart, az ilyen nagynevű embereket, ezt a nagy szellemi tőkét mi itthon tartani nem tud­juk. Csak egynéhány példát akarok felemlíteni. Nem ismerem az illető egyéneket, nem az ő érdekükből beszélek. (Halljuk! Halljuk!) A gőzgép konstruálása mesterségének, illetve tudo­mányának van egy világhírű tanára, Stodolának hívják, meglepetéssel hallottam, hogy ez magyar ember és tanár külföldön, ha jól értesültem, Bécsben. Egy másik ilyen nagytudományu ember, a ki anyagvizsgálással foglalkozik, ter­mészetesen tudományos alapon, — Tettaunak hívják, — szintén magyar ember és Zürichben tanár. Sajnos, hogy mi az ilyen szellemi tőkét itthon nem tudjuk tartani. Ezzel befejezve előadásomat, köszönöm a szíves meghallgatást és kijelentem, hogy a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Nagyon röviden szándékozom az előttünk fekvő törvényjavaslathoz szólani. Czélom az, hogy kijelentsem én is azt, hogy a javaslatot elfogadom, de csak azért, mert ezt első lépés­nek tekintem egy olyan utón, a melyen még eddig semmi lépést nem tettünk, és a melyen határozottan és nagy körültekintéssel tovább kell haladnunk. Ezt a törvényjavaslatot egy kísérletezésnek tekintem és semmi másnak, mint ilyent fogadom el, bár sok szempontból találok benne kifogásolni valót is. Nem csak Magyarországból vándorolnak ki nagy tömegek, hanem pl. (Halljuk! Hall-

Next

/
Thumbnails
Contents