Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

Híj 173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. módon való alaki ke2elése tárgyában. Az interpellácziós-könyvben pedig ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik, Egyszersmind pedig az inditvány a házszabályok értelmében szövegezve adatván be az elnökségnél, egész szövegében fel fog olvastatni. (Halljuk!) Rátkay László jegyző (olvassa): »Inditvány. A ház utasítja a mentelmi bizottságot, hogy a képviselő jóhirnevének megóvását szem előtt tartva, dolgozzon ki javaslatot arra nézve, hogy jelentései mily módon volnának a ház elé terjeszthetők a nélkül, hogy ezáltal a mentelmi jog fel vagy fel nem függesztése joggyakorlatának lényegében csorbát szenvedne és akként, hogy a képviselők ok nélkül a nyilvánosság előtt meghurczolhatók ne legyenek.« (Felkiáltások a jobboldalon és balfelöl: Ki adja be?) — Beadja Pap Zoltán. (Helyeslések.) Elnök: T. képviselőház! A házszabályok értelmében a ház képviselő ur számára indítványának megindokolására határnapot tüz ki és azután egyszerű szavazással vita nélkül határoz az inditvány napirendre tűzése tárgyában. Ha a ház is jónak látná, legczélszerübb volna, ha holnapután, pénteken, az ülés elején indokolná a képviselő ur indítványát. (Helyeslés.) Az inditvány természetesen ki fog nyomatni és a ház tagjai között szét fog osztatni. Következik a napirend szerint a kMándorlás szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 195, 238) tárgyalásának folytatása. Dedovics György jegyző: Mandel Pál! Mandel Pál: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) A tegnapi napon hallott felszólalások, különösen pedig Hegedüs Loránt t. képviselőtársunk remek beszéde után felszólalásomat rövidre szabhatom. (Halljuk! Halljttk!) Első sorban köszönetet és elismerést fejezek ki a t. kormányelnök ur iránt a javaslat előterjesztéséért, a javaslat alapelvei és szerkezetéért, főleg azonban azért, hogy a javaslat indokolásában rámutatott az állapotokra a maguk valóságában; feltárta a hazánk testét sorvasztó azt a tátongó sebet, a melyet kMándorlásnak ^nevezünk. (Ugy van! TJgy van ! jobbfelöl.) Én a kormányelnök ur ezen nyíltságában igenis ösztönt látok arra, hogy behatóan foglalkozzunk nemcsak a törvényjavaslat szerkezeiével, hanem általában a kMándorlás egész ügyével, okaMal és megszüntetésének eszközeMel. (Halljuk! Halljuk!) Csemoch János t. képviselő ur ugyan a tegnapi napon azt mondotta, hogy ezzel a javaslattal czélt érni nem fogunk, mert ezzel a kMándorlást megszüntetni nem fogjuk, és igy ez a törvény a kellő orvoslatot meghozni nem fogja. Ha a kormány ezzel a javaslattal azt a czélt tűzte volna maga elé, hogy ezzel és csak ezzel a kMándorlást megszüntesse: ugy kifogásként Csernoch képviselő ur észrevételeit én is elfogadnám. Csakhogy a kormány ezt sohasem mondta és olyan kMándorlási törvényt, a mely a kMándorlást egymaga megszüntethetné — hacsak fogházat nem akarunk az államból csinálni — képzelni sem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) A törvénynek nem lehet más czélja, mint törvényes szabályok keretébe terelni a kMándorlást. A kMándorlási törvényekkel ugy vagyunk, mint az uzsoratörvényekkel. Hozhatunk uzsoratörvényt akármennyit és akármilyen szigorút: uzsora törvény ékkel az uzsorát megszüntetni sohasem fogjuk és soha nem is lehetett. Az uzsorát különböző közgazdasági és közművelődési okok idézik elő; ezen okokat kell megszüntetni, és akkor meg fog szűnni az uzsora. A kMándorlási törvényekkel is igy vagyunk. Az okokat, melyek a kMándorlást okozzák, kell megszüntetni, s akkor^ majd magától szűnik meg a kMándorlás is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azonban távol vagyok attól, t. ház, hogy itt mai felszólalásomban a kMándorlási okok egész lánczolatával foglalkozzam. Hiszen eleget olvastunk ezekről; (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) érezzük, tudjuk mindnyájan azon okokat, és különösen a nyáron tartott kMándorlási kongresszusok tárgyalásaiból, azt hiszem, mindannyian olyan alapos képét nyertük ezen okoknak, hogy ezeket itt njból felsorolni valóban felesleges. Néhány okkal mégis foglalkozni fogok, de csak azokkal, a melyekkel Csernoch János t. képviselőtársam tegnap foglalkozott. Csernoch János t. képviselő ur a kMándorlásnak egyik okát, még pedig főokát, a mint magát kifejezte, találja a közigazgatás rosszaságában. Egy közbeszólás is történt az ő pártja padjairól, hogy »kikergetik az embereket Amerikába.* Hát, t. ház, én meghiszem, hogy ott azon a vidéken, a t. képviselő ur választókerületében, talán történnek hibák; azt is megengedem, hogy talán rossz ott n közigazgatás. Nem ismerem azt a vidéket, tehát nem tudok arról ítéletet mondani. De az országban még más választókerületek és vármegyék is vannak, a hol jó a közigazgatás. A közigazgatás rosszaságáról tehát általánosságban ugy szólni, mint a hogy szólt a t. képviselő ur, nem lehet. Hiszen látjuk azt, hogy a kMándorlás általános, és épen ott, a hol a legkifogástalanabbul működik a közigazgatási apparátus, meg épen növekedik a kMándorlás. Egy vidékről tehát általánosítani, egy helyen felmerült okot mint főokot az egész országra kiterjeszteni nem lehet. És azután ha összehasonlítjuk közigazgatási állapotainkat néhány évtizeddel visszamenőleg előbbeni állapotainkkal, azt csak nem tagadhatjuk, hogy azóta közigazgatásunk javult; nem tagadhatjuk, hogy épen az utolsó esztendőkben a közigazgatás nagy mértékben javult. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon és a néppárt padjain: Hol javidt ? Félkiáltások jobbfelöl: Mindenütt!) És mégis mit látunk a kMándorlás tekintetében? Azt látjuk, hogy épen az utóbbi esztendőkben a kMándorlás nőttön-nőtt és az utolsó esztendőben legnagyobb fokát érte el. E szerint tehát az okoza-