Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-188
188. országos ülés 1V03 január 21-én, szerdán, 395 nek le a napirendről. (Mérik helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen elleninditványomat megindokolom a következőkkel: Nézzünk szét, t. képviselőház, először ott. a mi hozzánk legközelebb áll, nézzünk szét saját országunkban és hazánkban, nézzük és lássuk, mert tapasztalnia kell mindenkinek, látnia kell mindenkinek, hallania kell mindenkinek azokat a jajszavakat, a melyek az ország szomorú és nyomorúságos viszonyai között most végighangzanak az egész országon. (TJgy van! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Nézzük meg a földbirtokosokat, nézzük meg a földmMelőket, mind panaszkodnak, mind keserű adatokat szolgáltatnak ahhoz, hogy nemcsak megélni nem tudnak, de hogyha fokozódnak terheik, meg kell semmisülniük, el kell pusztulniuk. (TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Járjuk végig az üzleteket akár a fővárosban, akár a vidéken, nézzük meg a kereskedőknek boltjait, az mind üres, tátong, nincs forgalom, nincs kereset, ezek is ott a csődnek, a megsemmisülésnek küszöbén vannak, (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöhaloldalon.) és nézzük meg iparosainkat, t. képviselőház, betevő falatjuk nincsen, a legnagyobb nyomorúság között, nélkülözésekben tengetik rongyos életüket és családjuk nyomorúságát alig tudják eltitkolni. S ime, t. képviselőház, most előállanak katonai javaslatokkal, melyekkel nemcsak oktalan véráldozatokat követelnek a nemzettől, hanem pénzbeli olyan áldozatokat is, melyeket elviselni ez a nemzet már teljesen képtelen. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Nézzük meg a fővárost, t. képviselőház, és a vidék nagyobb városait, azt látjuk, hogy éhező tömegek lézengenek az utczákon, (Igaz! ügy van! a szélsöhaloldalon és a néppárton.) nézzük meg a falvakat, a családoknak nincs mit enni, nincs betevő falatjuk. (Igaz! TJgy van! a, szélsöhaloldalon.) Hát nem lelketlenség-e attól, a ki ezt kMánja, nem hazafiatlanság-e attól, a ki idehozza e javaslatokat most, a mikor a népnek betevő falatja nincs ? Leszedik az utolsó rongyot a nemzet testéről, és odadobják, hogy annak a tátongó, éhező molochnak tegyenek vele szolgálatot. (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Hát, t. képviselőház, már ebből a szempontból, már a nyomorúságnak, és annak a sorvasztó betegségnek a szempontjából, a mely a nemzet testét pusztitja, mindjárt az első pillanatban is ellene kell mondanunk, annak, hogy a katonai javaslatok a magyar parlamentben tárgy altassanak, ellent kell mondani azért, mert ez olyan áldozatokat követel, a melyeket a magyar nemzet már többé elbirni nem tud. (Élénk, helyeslés a szélsöhaloldalon és a néppárton.) Hiszen látom, t. képviselőház, hogy a javaslatoknak egyike, mely az ujonczjutalék felemeléséről beszél, csak egy esztendőre irányoztatik elő. Egy esztendőre azért, mert egy esztendő talán nem bántaná pénzügyi viszonyainkat. Hiszen most harácsolt el az állam 50 milliót a vármegyéktől. Van készpénz elég, ezekből talán egy esztendőre az áldozatokat fedezni lebet. Tehát erre lehet számítani. De bizonyosan tudjuk, t. képviselőház, hogy ezek az áldozatok, ezek a követelések nemcsak tovább fognak folytatódni az évek folyamán, hanem fokozódni is fognak, a mikor azok az állami készletek, melyeket az állam a vármegyéktől elharácsolt, már elfogytak, s a mikor ismét a népek keserves filléreiből kell az ujabb áldozatotokat meghozni. (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon és a néppárton.) Azért nem járulhatok hozzá ehhez, t. képviselőház, és nem, azért sem, mert egész határozottan ki merem mondani, hogy a hadsereg létszámának felemelése nem Magyarországnak az érdeke. (Igaz! TJgy vau ! a szélsöhaloldalon.) Nemcsak nem érdeke Magyarországnak, hanem anyagilag is, társadalmilag is, minden tekintetben egy kész veszedelem reánk nézve. Azzal tehát ne álljanak elő, hogy ezt a nagyhatalmi kérdést a nemzet kMánja. Mert Magyarország ezt nem kMánja, Magyarország ezt nem akarja. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) A hadsereg létszámának felemelése tisztán és kizárólag semmi egyéb, mint dinasztikus érdekes valahányszor fontosabb életkérdésekről van szó, akkor, a mikor a magyar kormány a dinasztiával tárgyalásokat folytat, szomorúan kell tapasztalnunk azt, hogy nem a kormány védi meg a nemzetnek érdekét a dinasztiával szemben, hanem megfordítva, a kormány itt mindig ugy jelentkezik, mint a mely a dinasztiának érdekeit védi nemcsak a nemzettel szemben, de a nemzetnek rovására, kárára és hátrányára. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ezeknek a szem előtt tartásával, t. ház, első sorban ragaszkodnom kell azon felfogásomhoz, és teszem meg azt az elleninditványt, hogy a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló 199. sz._ törvényjavaslat vétessék le a napirendről. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Megjegyezni kívánom azt, hogy az igen t. miniszterelnök ur katonai javaslatokról beszélt, holott kétségtelen, hogy előttünk két katonai törvényjavaslat fekszik és három jelentés. Az egyik a katonaság létszámának megállapítása, a másik pedig az ujonczjutalék megajánlása. Ez két külön törvényjavaslat. (TJgy van! TJgy van! a, szélsöhaloldalon.) A menynyiben netalán a ház, indítványom mellőzésével, kitűzné a katonai javaslatok tárgyalását, határozottan megkívánjuk, de. a házszabályok is ugy rendelkeznek, hogy első sorban az előbb benyújtott katonai javaslat, az ujonczjutalék megállapításáról, és másodsorban az ujonczjutalék megajánlásáról szóló, külön-külön vétessenek tárgyalás alá. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) T. képviselőház! A mennyiben ezen indítványom el nem fogadtatnék, ismét előállók azon gyakorlati indítványommal, hogy méltóztassék a katonai javaslatok mindegyikét, ugy az egyiket, 50*
