Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

186. országos ülés 1903 január 19-én, hétfőn, 355 répaczukorral szemben, a mi azt is jelentheti, sőt Balfour szerint tényleg jelenti is, hogy nem fog előnyösebb vámtételben részesülni, mint a répaczukor. Ez, tisztelt ház, nem erőltetett magyarázat és nem egészen alaptalan okoskodás. Mert a ki objektíve vizsgálja, hogy milyen előnyökről mond le Angolország a konvenczió folytán, és a ki tudja, mily ügyes számítók az angolok, annak nem lehet más következéshez jutni, mint ahhoz, hogy Angolország ezen előnyökről csakis azért mond le, mert gyarmataiban a nádczukrot a lehető legszélesebb alapon akarja fejleszteni. (ügy van ! jobbról.) Angolországnak tudvalevően eddig a legolcsóbb czukra volt. Az összes európai államok által a czukorkMitel tekintetében hozott nagy áldozatok első sorban Angliának váltak nagy előnyére. Báró D'Aulnis de Borouill, a ki Németalföldet Brüsszelben képviselte, kiszámitotta, hogy Angolország a préniiunios államoktól évente 100 millió korona ajándékot kapott, vagyis annyit, a mennyit a bur háború költségeinek évi kamatai kitesznek; fogyasztása az olcsó czukor folytán óriási mérvben növekedett, fejenkint körülbelül 42 kilót tesz ki. vagyis 10-szer annyit, mint a mi fogyasztásunk; csak az olcsó czukor folytán lett Angolország képes czukrosságokban egy oly ipart teremteni, a melyben több mint 100 ezer munkás nyer alkalmazást. És ha most egyszerre Angolország mindezeket az előnyöket feladva, lakosságának a czukrot megdrágítja, nem világos-e, hogy mindezt csak azért teszi, hogy a Chamberlain által propagált angol vámuniót elősegítse, mely az összes kolóniákat az anyaországgal egy közös vámszövetségben akarja egyesíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az angol kereskedelmi kamarák és Board of Trades 3-ik kongresszusán 1896-ban Chamberlain ezen gazdasági politikának főbb pontjait abban foglalja össze, hogy a brit vámunió annyit jelent: befelé szabad kereskedelem az egész brit birodalomban, kifelé pedig minden uniós állam tetszése szerint védekezhetik a külföldi áruk behozatalával szemben. Ennek a politikának a világításában tehát a konvencziónak 11-ik pontja és annak záró jegyzőkönyve más magyarázatnak, mint a melynek kifejezést adni bátor voltam, alig ád helyet. (ügy van! jobbfelöl) Hogy vájjon Angolország terve sikerülni fog-e, az iránt szétágaznak a nézetek; de ha én figyelembe veszem, hogy a répaczukor fölénye csak egy 20 éves múltra tekint vissza és hogy a nádczukornak kiszorítása oly rendkívüli áldozatokba került a répaczukrot termelő államoknak, akkor én ezen igyekvések sikerében is hiszek, különösen, ha mi a konvencziós államokkal együtt azon eszközökről, melyekkel a répaczukor világuralmát fentartani bírtuk, lemondunk, a nádczukrot-termelő országok pedig ugyanakkor ezekkel az eszközökkel élni fognak. Tény az, hogy a nádczukor tetemesen olcsóbban állitható elő mint a répaczukor és hogy termelési hozadéka rendes körülmények között háromszor-négyszer oly nagy, mint a ezukorrépáé. Mauritius termelése ismét emelkedő félben van: csak Indiába való kMitele körülbelül 1 millió 300 ezer métermázsa. Itt vannak Queensland, a Fidsi-szigetek, Jamaika, Barbados, Trinidad, British Guyana, melyeknek termelése és kMitele az előbbi évekhez képest hanyatlást mutatnak ugyan fel, de a melyek nagy termőképességük folytán kellő támogatás mellett nagy produkcziót lesznek képesek felmutatni. És felemlitendők még Kuba és a Filippinek is, melyek nagy termőképességgel bírnak és melyeket Észak-Amerika, a mely nagyobb mennyiségű czukor bevitelre szorul, mint Anglia, minden módon segít és felkarol. Beánk nézve pedig legaggodalmasabb az, hogy az indiai piaezot, a hova az utolsó időig kMitelünknek majdnem 50°/o-a irányult, egyelőre elvesztettük és hogy ez a jövőben is veszélyeztetve van azért, mert ott ezentúl Oroszország és az angol gyarmatok és különösen Jáva versenyével fogunk találkozni, és kérdéses, vájjon ezzel szemben helytállani képesek leszünk-e? De az is kérdéses, vájjon az 5 és fél, illetőleg 6, esetleg 7 francs surtax elégséges védelmet biztosit-e ezukoriparunknak benn az országban? (Halljuk! Halljuk!) Mi, t. ház, a konvenczióval szemben mindeneseire rosszabb helyzetben vagyunk, mint a többi konvencziós államok, különösen Németország. Németország ugyanis 1886 óta több mint 800 millió márkát fizetett prémiumokban; a konvenczió által tehát első sorban 50 miliő márkát fog évente megtakarítani. Németország továbbá 23 millió métermázsa termelés mellett csak 8—9 métermázsa czukrot fogyaszt, a többit pedig exportálnia kell és az exportálandó mennyiségnek majdnem a felét Angolország vette fel és így evidens érdeke, hogy ezt a piaezot, melyet előnyös geográfiai fekvésénél fogva könnyen megközelíthet és a melyen egyenlő feltételek között mindenkMel versenyezhet, hogy ezt a piaezot magának megtartsa. Mindezen előfeltételek nálunk, sajnos, fenn nem állanak és azért nekünk függetlenül mindazon esélyektől, melyeknek a konvenczió bennünket kitesz, kell eszközök és módok után néznünk, a melyekkel ezukoriparunkat biztosithatjuk. Szerencsénkre termelésünk nem oly nagy, hogy itt remédiumokat keresni és találni ne tudnánk. A külföldi répaczukrot termelő államok állítólag már az ezidei termelési évadban répatermelésüket 20 — 24°;o-ig restingálták. Ezen korlátozáshoz nagy gazdasági érdekek sérelme nélkül nekünk nem lehet hozzányúlnunk. (Tjgy van! jobbfélöl.) A ezukorrépa-termelés modern gazdálkodásunknak egyik legfontosabb tényezője. Szaporítja 45*