Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-186

186. országos ülés Í903 január 19-én, hétfőn. 349 (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Az egész prémium-szisztéma az országra káros és rossz volt; ezért logikus, ha elfogadjuk ezt a javaslatot. T. ház! Ha a javaslatot nézem és szemlélem, én annak nem azt a czimet adnám, hogy törvényjavaslat a brüsszeli egyezmény beczikkelyezéséről. hanem meggyőződésem szerint inkább azt a czimet adnám, hogy törvényjavaslat diplomácziánk ügyetlenségéről. Előre is kijelentem, hogy ez nem vonatkozik a mi ad hoc képviselőnkre, Toepke államtitkár úrra, ki, elismerem és konstatálni akarom, azt, a mit lehetett, meg is tette a nemzet érdekében; de sajnos, a körülmények voltak olyanok, hogy igen kevés volt az, a mit ő megtehetett és pedig azért, mert diplomácziánk soha nem állott a maga magaslatán. A mi diplomácziánk az egész világon csak reprezentál, csak bókol, csak kellemkedik, de nem dolgozik semmit, a magyar nemzet érdekeit nem védelmezi meg sehol, és ezért az egész monarchia tekintélye nyomról-nyomra, fokról-fokra sülyed, mert külképviseletünk annak érdekeit megvédelmezni nem tudja sehol. Én azt hiszem, hogy ez mindaddig ugy lesz, a meddig diplomácziánk betöltésénél nem az értelmi erő, hanem az évi apanázs nagysága lesz mi a diplomácziára egyenesen minősit. Ez a javaslat egy fényes tanulságot és egy szomorú tanulságot rejt magában. A fényes tanulság arra vonatkozik, hogy mire képes egy hatalmas, egy, a nemzeti érdekért hevülő politika : a szomorú tanulság az, hogy a kapkodó politika mily szomorú eredményeket szül. Az a sajnos, hogy a fényes tanulság Angliát illeti, a szomorú pedig bennünket. Ebben a konvenczióban minden jog Angliáé és minden kötelezettség bennünket terhel. Ezt az egyezményt hMatalosan ugy hívják, hogy konvenczió, pedig sokkal helyesebb czime volna: kapituláczió. Miről van itt tulajdonképen szó ? Ezt röviden talán ugy lehetne jelezni, hogy a répaczukornak és a nádczukornak harcza; vagy, hogy egy más czimet adjunk neki: Anglia hálája gyarmatai iránt. Rosenberg t. képviselőtársam igen szépen fejtegette, hogy volt idő, mikor a répaczukor alig játszott szerepet Európában, és ma az összes piaczokat dominálja. Ezt elérhette annak okából, mert a répaczukrot mesterséges prémiumokkal és védvámokkal támogattuk a nádczukorral ellentétben, és elértük, hogy a nádczukor ki lett szorítva mindenütt, de ebbe a nádczukor-termelők beleegyezni nem hajlandók és miután a nádczukortermelő gyarmatok nagyrészt Anglia gyarmatai, Anglia pedig egyrészt meg akarja hálálni azt a magatartást, melyet a legkétsógbeejtőbb körülmények közt a gyarmatok vele szemben tanúsítottak, mikor a bur háborúban segítségére siettek, másrészt pedig, miután Anglia imperiális politikát követ és a gyarmatok nagyságát akarja fejleszteni, egy ultimátumot állított a világ elé és azt mondta: Vagy beleegyeznek abba, hogy a czukorprémiumok eltöröltetnek és ez a mesterséges támogatás a répaczukortól elvonassék, vagy pedig kiegyenlítő vámok alkalmazása által a prémiumokat lehetetlenné teszi. És erre mit csinált a diplomáczia? A diplomácziának, a mikor ezt a fenyegetést hallotta, módjában volt vagy azt mondani, hogy nem sngedelmeskedem, vagy pedig meg kellett hunyászkodnia. Ha a diplomáczia elég öntudatos és erélyes s a kontinentális hatalmakat összesíteni tudja : minthogy a statisztikai kimutatás szerint Angliának sokkal több czukorra van szüksége, mint a mennyit az összes nádorczukortermés kitesz, az a kufár Anglia egyáltalán nem mert volna represszáliákkal élni, és akkor lehetett volna egy méltányos egyezségre lépni a magunk érdekeinek megvédése mellett, (Igaz! TJgy van! a néppárton.) A mi diplomácziánk azonban ügyetlen volt, Angliáé pedig nemcsak ügyesebb, hanem a dMide et impera politikáját követve, a meghasonlást teremtette meg a kontinentális hatalmak között és igy kénytelenkelletlen hozzá kellett járulnia a brüsszeli egyezmény ilyen beczikkelyezéséhez. Az igen t. pénzügyminiszter ur a közgazdasági bizottság tárgyalásánál ki is fejtette, hogy előtte két ut volt, és a hogy magát kifejezni szMes volt, két rossz között kellett választania : vagy elfogadni a konvencziót, és akkor válságos helyzetbe sodorni a czukoripart, vagy el nem fogadni a konvencziót és akkor szemben találni magunkat egész Európának konkurrencziájával. Hát elismerem, hogy igy van; elismerem, hogy a két rossz között való választás kényszere fenforgott és különösen, hogy a pénzügyminiszter ur búsult és szomorkodott a gyárosok helyzetén. Ez is jogosult. De engedjék meg, igen csodálkozom, hogy a pénzügyminiszter ur most egyes osztályok érdekeinek a siralmas helyzetén szomorkodik. Mert volt rá eset, hogy a midőn egyes tönkrement osztályok segélyezése végett fordultak a pénzügyminiszter úrhoz, a pénzügyminiszter ur a liberalizmus nevében az egyenlőség elvének a vallása mellett azt mondotta, hogy egyes osztályokat prMilegizálni és támogatni egy országban kizárólag nem lehet. Ezt azonban most megtette épen a gyárosokkal szemben, és azt hiszem, ez annak a kifolyása, hogy a pénzügyminiszter ur inkább vonzódik a merkantilisták, mint az agráristák felé. Azonban azt hiszem, hogy ez kölcsönös, mert tessék megkérdezni a szabadelvű pártban, kik vonzódnak inkább a pénzügyminiszter úrhoz, a merkantilisták-e vagy az agráristák ? (Helyeslés a baloldalon.) Gabányi Miklós: A gyárosok közelebb vannak hozzá, mint a szegény ember, az bizonyos! Szüllő Géza: A miniszter ur tehát azt mondja, hogy két rossz között kellett választania, Nagy rossznak találta azt, hogy a pré-