Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-185

336 185. országos ülés 1903 január 17-én, szombaton. közgazdasági téren kMívható ne legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát számolnunk kell azzal á helyzettel, hogy tovább is közösségben maradunk, s így elsőnek az a kérdés jön előtérbe és azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, vájjon hozzá vagyunk-e mi kötve Ausztriához ugy a konvenezió, mint pedig az ezen alapuló törvényjavaslat megalkotásánál és pedig az egyiknek elfogadása, a másiknak megalkotása tekintetében, az első kérdés az, hogy hol van az a biztosíték, hogy Ausztriában azt a konvencziót ép ugy el fogják fogadni, mint a hogy mi el fogjuk fogadni és hol van a biztositéka annak, hogy ugyanazon tartalommal, ugyanazon hatályossággal törvényt fognak ott alkotni, mint a minő törvényt mi akarunk most megalkotni ? De kérdés az is, mi a teendőnk akkor — mert valamit kell tennünk — ha ezek biztositva nincsenek, mert ha nincs biztosítva a törvénynek megalkotása ép olyan tartalommal, mint a hogy mi meg fogjuk alkotni, akkor azok a bonyodalmak, a melyekre már rámutatott a közgazdasági bizottságnak t. előadója, természetes dolog, hogy még inkább fokozódni fognak, sőt tovább megyek, esetlegesen félnünk kell attól, hogy ez a czukoriparra válságossá válhat. Hát én abban a hitben vagyok, hogy mi Ausztriához nem vagyunk kötve, mi magunk határozhatunk ebben a dologban, annyMal is inkább, mert a brüsszeli tárgyalás alkalmával — látjuk — mint önálló felek jelentkeztünk. Igen, de ha ebből azt a tényt következtetem, hogy nem vagvunk hozzákötve, akkor is gondoskodnunk kell arról, hogy Ausztriával szemben ép ugy, mint a külföld bármely államával szemben a mi jogainkat, a mi érdekeinket az újonnan előállandó helyzettel szemben biztosítani képesek legyünk, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) sőt talán még erősebben kell biztositanunk azon összeköttetésnél fogva, a mely köztünk és Ausztria között más tekintetben még akkor is fenn fog állani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Higyje meg nekem a t. képviselőház, hogysem engem, sem azt a pártot, a melynek megbízásából felszólalok, politikai tekintetek — hisz ez látszik abból is, hogy a javaslatot elfogadjuk — ezúttal nem vezetnek, mi csak tisztán és kizárólag a megteremteni óhajtott állapotoknak bizonyosságát és biztosságát akarjuk itt kétségtelenné tenni. (Ugy van! a széls'ibaloldalon.J És én kérdem a t. pénzügyminiszter úrtól, vájjon hiszi-e azt, és van-e arra nézve garancziája, hogy az 1867: XII. t.-cz. 63. §ának és az osztrák törvény 36. § ának megfelelő módon Ausztriában ép ugy létre fognak jönni a javaslatok, hogy elfogadják a konvencziót ugy, a mint mi el akarjuk fogadni és megalkottatnak azon hasonló törvények, a melleket mi elfogadni hajlandók vagyunk. Addig várni mégis bajos, hogy ez bekövetkezik-e vagy nem, mert egy komolyan gondolkozó államférfiunak, a midőn alkot, már az alkotás idejében tisztában kell lennie azzal, hogy ha azon óhaja, azon akarata, amelyet kifejezett, nem teljesül, ez ne találja az országot készületlenül és az ország azon helyzetben is saját érdekét megóvni képes legyen. (Elénk helyeslés a szélsi baloldalon.) Nekem, t. képviselőház, az a hitem és meggyőződésem, hogy az 1867: XII. t.-cz. 63. és az osztrák törvény 36. §-a szerint hasonló törvény Ausztriában nem fog létrejönni, mert az én felfogásom szerint az osztrák törvény 14. §-a alapján ebben az ügyben intézkedni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel én tisztában vagyok, mert eltekintve attól, hogy az osztrák alaptörvény egész határozottan megmondja, hogy milyen esetekben lehet a 14. §-t alkalmazni, t. i. sürgős szükség esetében és akkor, ha a birodalmi tanács nincs együtt, ugy de ezen hasonló alapelvek szerint megalkotandó törvényekre nézve egész világosan megmondja az alaptörvény, az osztrákoké is, a mienk is, hogy miképen kell azt megalkotni, vagyis országgyűlésen tárgyalni, ő Felsége szentesítése alá bocsátani, és ily viszonyok között a 14. §. alkalmazásának szerintem egyáltalában helye nincsen. He ha pl. ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása idejére el is állok ettől a merev állásponttól és elfogadnám azt az elméletileg jogos elvi álláspontot, hogy minden ország maga intézi és határozza meg, hogy belügyét miként akarja rendezni és igy nekünk semmi közünk ahhoz, hogy ők a 14. §. alapján, amely törvényellenes — és csakis ezen mostani tárgyalás alatt fogadom el ezt az elvet — mondom, ezen 14. §. alapján határoznak is: akkor is kérdem az igen t. kormányt és az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy micsoda garancziánk van nekünk arra nézve, hogy ezen 14. §. alapján életbeléptető intézkedések a birodalmi tanács által szankczionáltatni fognak? Van-e nekünk arra nézve biztosítékunk, hogy az osztrák kormány nem lesz perfid, hanem igenis, ő jót áll érte, azzal él-hal, sőt utódját is kötelezni fogja, hogy a 14. §. intézkedéseit respektálja ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaluldalon.) Már pedig én azt hiszem, hogy a múltnak tapasztalatai, a melyek már annyi perfidiát löktek ide elénk, minket arra az okulásra tanítottak, hogy az ottan adott szóban bizni nem lehetett soha. (Igaz! Ugy van! a széls'ibalvldalon.) A legutóbbi kiegyezés sorsa is fényesen bizonyítja ezt. Ily körülmények között engedje meg nekem az igen t. kormány, hogy én is erősen ragaszkodjam ahhoz, hogy méltóztassék nekem garancziákat nyújtani arra nézve, hogy igenis hasonló törvény lesz hozva Ausztriában is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, ezzel a kérdéssel nekünk számolnunk kell. Ha mi megalkotjuk ezt a törvényt, a melyre Rosenberg Gyula t. barátom is kiterjeszkedett, a mikor azt mondta, hogy nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz —és