Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-184

318 18í. országos ülés 1903január 16-án, pénteken. se legyen feladva és megsebezve a kiegyezés által. És én nyilt homlokkal vallom itt az ország szine előtt és fogom bizonyitani, hogy ezekben az egyezkedésekben az országnak egyetlenegy érdeke feladva és sértve nincsen, hanem igenis érvényesítve és kifejezésre van hozva abban a mértékben, a melyben a vámközösség alapján kölcsönös méltányossággal kifejezésre hozni lehet. Én azt mondtam továbbá, — és gondolom, ezzel is tartozom beszámolni — hogy az a végmérleg, a mely a ma fennálló állapotok és a leendő állapotok között vonathatik, meg ne romolják Magyarország rovására és én állítom, hogy a végmérlege ennek az egyezségnek nem romlott meg; állítom, hogy nem rosszabb, nem adtunk fel semmit abból, a mit a törvényhozás az 1897-iki egyezség alapján Magyarország számára biztosított. Azt biszern, az uj egyezségben mindkettőnk mérlege javult; a mi mérlegünk határozottan megjavult. A vámszövetségben, illetőleg a vámtarifában az a ki nem egyenlített és 1878 óta fennálló nagy hézag, hogy eddig mindég inkább volt védve az osztrák érdek az ipari vámok által, mint a magyar érdek a mezőgazdasági vámok által, ebben az egyezségben ez helyre van hozva, az egyensúly helyreállítva és biztosítva. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon.) Többi lényeges részében változatlanul áll a mai tartalma a kiegyezésnek. Változott két mellékes kérdésben, abban, hogy a szállítási adó, a mely mint nem kiegyezési kérdés már sokáig függőben nem lett volna amúgy sem tartható, de azt is idekönyvelem a magam terhére, megszűnik; de ezzel szemben az állami kötvények és záloglevelek adómentessége a rerte adó kérdése, a paritás alapján rendezve tisztába van hozva; fentartatik egyelőre a tiroli gabonavám, de a mely Magyarországnak a legkisebb anyagi kárt sem csinálja, de tisztába hoztunk Magyarország, Ausztria és a monarchia érdekében egy nagy kérdést, a valuta kérdését. (Hosszas, élénk éljenzés a jobboldalon.) így tessék a mérleget felállítani és én nem félek semmiféle elfogulatlan Ítélettől, a melynek a jól teljesített kötelesség öntudatával készséggel alávetem magamat. (Tetszés jobbfelcl.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt az előzetes tájékoztatást tudomásul venni. (Szűnni nem akaró, hosszas, élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk ! A jobboldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Kossuth Ferencz képviselő ur kéri a ház engedelmét, bogy nyilatkozhassak, miután ő vetette fel azt a kérdést, a melyre a miniszterelnök ur most válaszolt. Azt hiszem, a ház az engedélyt megadja. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: T. ház! Mindenekelőtt köszönetet mondok azért, hogy a ház megengedi nekem, hogy nyilatkozhassam a t, miniszterelnök ur előterjesztésére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Megvallom, hogy távolról sem osztom azt a lelkesedést, (Elénk lielyeslés a szélsőbalo

1 dalon.) a melylyel a t. túloldal a miniszterelnök urnak kijelentéseit fogadta. Nem osztom azért, mert az én meggyőződésem az, ha általában véve nem is rosszabb a kiegyezés, mint az 1897iki volt, de sokban nemcsak hogy nem javult az ország helyzete, hanem rosszabbodott. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Miben? Kossuth Ferencz: Bátor leszek majd röviden beigazolni ezt az állításomat (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbcüoldalon.) De. mielőtt ezt megtenném, arra akarok kiterjeszkedni, a mit a t. miniszterelnök felszólalása kezdetén mondott, hogy az a szerződés, a melyet az osztrák miniszterelnökkel kötött, ugyanazon alapon nyugszik, mint a milyenen azok a vámszövetségek nyugodtak, a melyek 1867 óta Ausztriával megköttettek. Ezt a kijelentést én nem megnyugtatónak, hanem aggasztónak tekintem,mert meggyőződésem szerint az a tény, hogy Magyarország szegénységben van, annak tulajdonitható, hogy Ausztriával 1867 óta ilyen szövetségben él. (Elénk lielyeslés a szélsőba'oldalon.) Az ország elszegényedését másnak nem is tulajdonithatom, a nélkül, hogy elitélném az ország fejlődési képességét. Ha az ország szegényedett, a helyett, hogy gyarapodott volna, ez nem eredhetett önhibájából, hanem gazdaságilag lekötöttségéből, aggasztó tehát az, ha a lekötöttség tovább is fenntartatik. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök urnak egy másik kijelentésére is reflektálni akarok, t. i. arra, hogy ki lett mondva, hogy az a megegyezés, a mely most létre jött, törvényerőre kell, hogy emelkedjék Ausztriában is. De, t. ház, azzal adós maradt a t. miniszterelnök ur, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy megmondja, mi fog tör-, tenni akkor, ha ez a kiegyezés nem emelkedik törvényerőre, (Ugy van! Ugy van! a szélsbbaloldalon.) mint a bogy nem emelkedett törvényerőre a Bánffy-Badeni-féle kiegyezés, bár ebben is ki volt kötve ugyanez a feltétel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azt sem mondta meg a t. miniszterelnök ur, hogy meddig lesz hajlandó várakozni arra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal Maion.) hogy az osztrák kormány megtartsa azt az igéretét, hosy e kiegyezést törvényerőre fogja emelni Ausztriában, pedig ha megint oda jutunk, a hol voltunk, hogy t. i. egyoldalulag fogunk fentartani egy uj állapotot a mostani helyett mindaddig, a mig nem jő Ausztriában-