Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-183
183. országos ülés 1903 január Ih-én, szerdán. 303 tikai pályámat; a ki az alatt nőttem fel és a ki I minden izemben, gondolkozásomnak és egyéniségeinnek, mondhatom, minden részében át vagyok hatva annak tudatától, hogy milyen nagy kincse a mai kornak, a haladásnak, minden szabadon gondolkodó és alkotmányosan érző embernek a sajtószabadság: sohasem szándékozom semmit sem tenni abban az irányban, hogy az ilyen természetű bajok orvoslása ennek a nagy kincsnek, a mi alkotmányunk és minden közszabadság egyik alapföltételének sértésével, vagy csak érintésével is történjék. (Egy hang a szélsäbaloldalon: Nem is lehat! Nem is engednők!) De másfelől, a sajtószabadság iránti minden nagy tiszteletem mellett is, beismerem azt is, hogy vannak bizony, fájdalom, e téren is olyan visszaélések, — és ezeket a mai kor hozta magával nemcsak minálunk, de mindenütt, — (ügy vem! jobbfelől és a középen.) a melyek a sajtószabadság révén nem is annyira a szellemnek, a szónak és a gondolatnak terjesztését, mint inkább üzleti szempontokból {Igaz! Ugy van! jobbfcUÍ és a közepén.) a hatásvadászatot és a hajhászatot országos botrány, megvádolás, alaptalan gyanúsítás, rágalom és sárbatiprás utján tartja hMatásának. (Ugy van! jobb/elöl.) Ezt nem lehet tagadni, ezt mindenki látja és tudja. Különösen a vidéken itt-ott felburjánzó úgynevezett colportage-sajtó egy részére áll ez. Én tehát a mennyire tisztelem az igazi sajtót, annyira lelkemből utálom a piszkos, a hazug, a rágalmazó, a gyanúsító, a botránykereső sajtót. Ámde nagyon nehéz megtalálni a vonalat, a lisiéret, hogy hol végződik a sajtószabadság és enuek a jogos alapon álló nagy sajtószabadságnak kiágazása és hol kezdődik az üzlet és a kereslet? Oly széles mesgyén érintkezik ez a két érdek, hogy a ki erős kézzel akarná elválasztani a részeket, az az egyik vagy a másik részen okvetlenül sebet ejtene. Nagyon óvatosan kell tehát eljárni és épen azért, hogy bele tudjak nyúlni óvatos elválasztással, nem tudok rögtön máskép válaszolni a t. képviselőtársain kérdésére, minthogy érzem, hogy itt valamit tenni kell, de nem tudom hamarjában megmondani, hogy mikép, mert egyfelől a sajtószabadságnak nem szeretnék sem kárára, sem ártalmára lenni, másfelől pedig a tiszta keresetet sem szeretném korlátozni, (Helyeslés.) mert azt sem lehet tagadni, hogy a colportage-zsal foglalkozó szegény ember | ezen az utón tisztességes mellékkeresethez jut, a mi neki jól esik. Csakhogy itt visszaélés van. A mi azonban ezt a dolgot illeti, — és itt nem a fővárosról beszélek, hanem a vidékről — csakugyan kell tenni valamit. (Helyeslés.) Nagyon könnyű ezt óhajtásképen elmondani, de nehéz megtalálni a helyes vonalat. Meg kell tehát gondolni a kérdést, mert ha csak este jelenhetik meg valamely lap, akkor talán annak jogosultsága szűnik meg. De az áll, a mit a képviselő ur mond, hogy ezen a téren az engedély-megadásoknál kell keresni az orvoslást. Meg is fogom azt gondolni, hogy ezen a téren a korlátokat hol szabhatom meg. A colportage-t eszközlő gyermekek és egyének megválasztása tekintetében nagyon nehéz és majdnem lehetetlen korlátokat felállítani; nagyon nehéz kimondani, hogy bizonyos kor előtt nem szabad ezzel foglalkozni, vagy hogy kik fogadtassanak fel, mert sokan vannak, a kik ezáltal tisztességes keresethez jutnak. Szóval, a kérdés nem oly egyszerű, a mint látszik és én azzal a gonddal, a melylyel tartozom a sajtószabadság nagy ügyének és a'zal a gonddal, a melylyel viszont eljárni tartozom abban a tekintetben, hogy az országban visszaélést még a sajtószabadság szent neve alatt sem szabad elkövetni, igyekszem a hírlapírók kü'döttsége által elmondott panaszok megvizsgálásában eljárni, (Helyeslés.) Ez az, a mit mondhatok a képviselő urnak interpellácziójára s kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: Csak röviden akarok annyit mondani, hogy midőn interpellácziómat megtettem, tudtam, hogy a t miniszterelnök ur mindjárt konkrét formában nem válaszolhat és nem adhatja elő azt, hogy miket fog tenni. Miután azonban a t. miniszterelnök ur megígérte, hogy foglalkozni fog a kérdéssel és hogy határozni fog, tudomásul veszem a válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Miután maga az interpelláló képviselő ur tudomásul vette a miniszterelnök ur válaszát, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. A legközelehbi ülés ideje és napirendje már meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés 2 óra lö perczkor végződik)
