Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

188. országos ülés 1903 január lk-én, szerdán. 297 azt, hogy ez a terület valaha is vitás lett volna. Hát méltóztatott meggyőződni arról, hogy annak, a mit a t. képviselő ur állit, a kormány épen ezen elaborátumában tökéletesen az ellenkezőjét állítja, hogy igenis ez annyira vitás volt, hogy Ausztria vitatta velünk szemben azt, hogy nem volt Magyarország részéről ez vitássá téve. Hát akkor bocsánatot kérek, én levonom ebből a konklúziót, hogy igenis a felületességgel vagy a valótlanságokkal való előhozakodás vádja ellenünkben nem volt méltóan és nem volt lojálisán alkalmazva, (Ugy van! a jobboldalon.) és azért, a midőn én a t. képviselőtársamnak tévedését lojaliter helyreigazitom, egyúttal ugy a magam, mint a megbízó igazságügyi bizottság nevében meggyanúsított korrektségünk teljes önérzetével utasítom vissza az ilyen inszinuácziót. (Helyeslés a jobboldalon.) A dolog érdemére nézve mondanMalóm több nincs, mert azt hiszem, egyéb érvet nem is méltóztatott felhozni. Az a kívánalom pedig, hogy azért szükséges a peranyagnak előterjesztése, mert a nélkül a ház korrekté ebben a kérdésben nem határozhat,részünkről szuperálva van. Ennek a kívánalomnak jogosságát a mi elvi álláspontunk kizárja, mert az a meggyőződésünk, hogy akármennyiszer és akármeddig vitatjuk és vizsgáljuk az egész peranyagot, mi arra az álláspontra nem juthatunk, hogy ezt a választott bírósági Ítéletet kontrovertáljuk, vagy semmisnek nyilvánítsuk. Annak a vizsgálódásnak pedig gyakorlati ezélja csak ez lehetne. Már pedig az én igen t. képviselőtársam beszédje elején maga utalt arra, hogy ugy a hágai konvencziónak, mint általában a nemzetközi jogban uralkodó és a nemzetek közti kulturális szolidaritásnál fogva elfogadott alapelveknek megfelelőleg ezt az ítéletet érdemileg akkor sem lehet felülvizsgálni, ha hiba követtetett el, ha a terület tőlünk elszakittatott. Az nem most szakittatott el, nem most vétetik el tőlünk, hanem elvétetett az 1897:11. t.-cz. által akkor, a midőn a kompromisszumban ezen területnek vitás volta geográfiáikig, térképileg kellőleg körülirva nem lett, és mindenekelőtt azon elv által — hogy ismét a hágai konvenczióra térjek — hogy annak 18-ik §-a értelmében jóhiszemüleg eleve minden fentartást, minden revíziót kizárva, alávetettük magunkat a választott bíróság ítélkezésének. Ennélfogva, mélyen t. képviselőház, kérdem, mi ezélja lehetne annak, hogy az egész peranyagot ide hozzuk ? Magát a vitás kérdést, azt,, hogy a kormány politikai felelőség szempontjából terhelhető-e mulasztással, azt, hogy a választott bírósági eljárás alakilag megtámadható-e, azt, hogy érdemben is a választott bíróság túlment-e az 1897-iki kompromisszum — mert a törvény mégis pótolja ezt a kompromisszumot — határain, ezt magából az elé terjesztett anyagból a legteljesebb bizonyossággal és korrektséggel meg lehet állapítani. És a mint mi teljes tisztelettel adózunk a túloldalon ülő t. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. x. KÖTET. képviselőtársaink hazafias aggódásának és azokat a skrupulusokat a legnemesebb motívumokból eredőknek ismerjük el, ugy méltóztassék feltenni rólunk azt, hogy ha sérelem esett volna Magyarország jogain, vagy ha sérelem esett is, de az tisztességgel és a nemzetközi jog és kölcsönös becsületes jóhiszeműség határain belül bármely jogeszközökkel orvosolható volna, nem fognánk visszariadni attól, hogy hazánk jogainak védelmére azokat az eszközöket igénybe vegyük. (Helyeslés jobbfelöl) Miután azonban ilyenek rendelkezésünkre nem állanak, nem marad más hátra, mint levonni az előzményekből a konzekvencziákat, tisztességesen, becsületesen és jóhiszemüleg; (Helyeslés a jobboldalon.) azzal a jóhiszeműséggel, a mely egyformán kell. hogy uralkodjék a jogéletben ugy a nemzetek, mint magánosok közötti viszonylatokban; én tehát most is azt kérem a mélyen t. képviselőháztól, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót, mert azzal vádolt meg a t. előadó ur, mintha én az igazságügyi bizottságot meggyanúsítottam volna. Hogy én nem gyanúsítottam meg, azt felszólalásom igazolta, mert én ellenkezőleg épen arra hMatkoztam, hogy az igazságügyi bizottság poranyag hiányában más konklúzióra nem is jöhetett, mint a melyre jött. De a t. előadó ur nagyon furcsa felfogással illetett engem felszólalásom egyéb részeire vonatkozólag is; reputáczióm szempontjából arra is reflektálni tartozom. Én egyenesen a kormánynak elaborátumáfá hMatkoztam, a mely megmondja, hogy mennyiben volt az a terület vitás és mennyiben nem, a két állam között; a mire azonban a t. előadó ur hMatkozott, az nem erről beszél, hanem arról, hogy a két magántulajdonos között mikor volt vitás ez a terület. Én pedig azt hiszem, hogy a magántulajdonosok vitája nem tartozik a kérdésre. Mert az, hogy gróf Zamoiszky felgyújtotta a csendőr-laktanyát, felrobbantotta több izben a magyar határköveket, a mint azt a magyar kormány elmondja, még nem ok arra, hogy nemzetközi vitát támaszszunk két állam között. Egészen más a magántulajdonosok közötti vita és egészen más álláspontra vezet, ha arról van szó, hogy vájjon egy terület két állam között vitás volt-e, vagy nem. Hanem, hogy mennyire ferde a helyzet és mennyire jogosult az én határozati javaslatom, azt legjobban bizonyítja, t. képviselőház, az, hogy én is, a t. előadó ur is itt egész délelőtt olyan okmányok alapján vitatkoztunk, a mely hiteles okmányok a t. kormánynak a birtokában vannak és mégis csak mi jutottunk hozzá és mi építettük fel erre a mi álláspontjainkat. Lehet, hogy a t. előadó ur álláspontja helyesebb, mint az enyém, lehet, hogy nem, de ebből is eléggé méltóztatik látni, hogy helyes 38