Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-183
183. országos ülés 1903 január lí-éri, szerdán. 295 Már most két kifogása van a t, képviselő urnak. Az egyik az, hogy Körber miniszterelnök ugy ir ebben az iratban, hogy nem Ausztria és Magyarország, hanem Galiczia és Magyarország közti határszélen fenforgó kérdések s azután a képviselő ur, persze nem rossz szándékkal, hanem az ő nomenklatúrája szerint, mindjárt azt mondja, hogy tartomány tartománynyal állíttatik szembe. Hát ez nem igy áll! (Felkiáltások a szélsí'baloldalon: De igy áll!) Igenis nem igy áll és Visontai képviselő ur bizonyosan tudja is, hogy ez nem is állhat. Semmiféle okmányban vagy törvényben nem fogja a t. képviselő ur megtalálni az Ausztria szót. A mi törvényeinkben vagy beszélünk két államról, vagy azt mondjuk: Magyarország, a Szent István koronája alatti országok egyfelől és a birodalmi tanácsban képviselt országok másfelől. Csak nem Írhatja Körber miniszterelnök, mikor Galiczia határszélén levő területről van szó, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királjságok és országok Galiczia tartománya, hanem röviden azt írja: Galiczia határszélén. De hogy ez nem akar egyebet jelenteni s hogy ezzel nem akarja aequiparálni Gaiicziát Magyarországgal, azt fölösleges bizonyítani, erről szó sincsen. Hiszen az utóbbi 20 év óta, mert az első években még nem vigyáztunk annyira, beterjesztett és még beterjesztendő törvények nem beszélnek másról, mint a két államról s ezért felesleges az irat ezen passzusából erőltetett magyai ázattál olyasmit kihozni, a mi Magyarország államiságát leszállítani akarná. A mi pedig azt illeti, hogy Ausztria beczikkelyezi-e, vagy sem, az tökéletesen irreleváns. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mi a magunk törvényei és közjogunk értelmében járunk el és beczikkelyezzük ezen választott bírósági ítéletet, a mely biróság a törvény értelmében járt el és igy kötelező reánk és kötelező Ausztriára is. Azzal nem is törődöm, hogy Ausztria beczikkelyezi-e a választott-biróság ítéletét. Mi beczikkelyezzük s ennek törvényessége sohasem vonható kétségbe. Hogy Ausztria nem egészen szigorú és nem egészen teljesen alkotmányos és parlamentáris szerkezete szerint tartja-e ezt szükségesnek vagy nem, az mellékes kérdés. Ok is törvény alapján határozták el a választott-biróság által valódöntést, mint mi. Mi beczikkelyezzük közjogi felfogásunk, a mi messzebbmenő skrupolózitásunk folytán, de ez nem köxös érdekű törvény, hol egyenlően kell eljárni. Miután most ezen törvényben lemondanak mindenről, miután a biróság visszautasította követelésüket, gondolom, hogy a legmeszszebbmenő skrupulózitás mellett is ezt a törvényt be lehet czikkelyezni minden baj és minden kár nélkül. Még ha nem ezikkelyeztük volna is be, sem lett volna baj, de ha oly mess?e megyek, hogy beczikkelyezését kérem, ha további két dekretálás történik, az egyik, melyben az osztrák követelések visszautasittattak, a másik az osztrák állam képviselőjének Írásbeli lemondása, akkor oly messzemenő skrupulózitásnak adok helyt, hogy ennél tovább menni sem értelme, sem jogosultsága nincs. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: KMan még valaki szólani ? Ha szólani senki sem kMan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Szivák Imre előadó: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mint az igazságügyi bizottság előadója, némely észrevételeket tehessek Visontai képviselő ur felszólalására, a mennyiben igen súlyos vádakat emelt az igazságügyi bizottság ellen. (Halljuk ! Halljuk!) A mi első sorban a felületesség vádját illeti, nyilatkozott arra is, hogy bírálatunkban nem terjeszkedtünk ki arra a térre, ho.gy nem curiai, vagy Ausztriában is legfőbb törvényszéki biró járt el, hanem ott is csak egy tartományi fő törvényszéki elnök, nálunk pedig egy kir. táblai elnök. Hiszen többször volt már ez a kérdés érintve, és talán az igazságnak jobb szolgálatot méltóztatott volna t, képviselőtársam tenni, ha vizsgálja azt, hogy 189H-ban, ezen törvény tárgyalásakor miért helyeztetett súly arra, hogy az illető választott-bírósági tagok legfőbb itélőszéki, mondjuk: curiai tanácstagok legyenek. A mi előttünk akkor, mint ratio legis lebegett, nem lehetett egyéb ugyebár, mint biztosítani azt, hogy az illető választott-birósági tagok mindenekelőtt a bírói hierarchiának oly magas rangjában álljanak, mely részünkről megengedi a feltevését annak, hogy teljes függetlenséggel és nagyobb tapasztalatok birtokában fognak eljárni. Azt hiszem, hogy e tekintetben hiba nem követtetett el, ha a pozsonyi kir. táblának elnöke bízatott meg Magyarország részéről a választott-bírói tiszttel, a ki már előbb curiai birói rangot viselt, a kiről ugy a morális függetlenség, mint a szellemi hMatottság kvalifikáczióját teljes mértékben fel lehetett tenni. Fontosabb az, a miről az igen t. képviselőtársam megfeledkezett, hogy bárki is rendeltetett ki a választott-bíróságba Magyarország vagy Ausztria részéről, törvénysértés azzal nem követtetett el, mert az 1897 : II. törvényezikk e tekintetben nem tartalmaz semmiféle intézkedést, csupán az indokolásban van rámutatva arra, a mely szempontot én is kiemeltem, hogy gond fordíttassák arra, hogy tapasztalatban gazdag és birói önállóságban magasan álló birói tagok neveztessenek ki. Ez pedig megtörtént, és igy ebből vádat formálni vagy kovácsolni a javaslat ellen nem lehet. A mi dr. Bakernek fentartását illeti, azt hiszem, hogj r az a szempont, a melyre Visontai képviselő ur súlyt helyez, egyáltalában nem érdemel semmi különös figyelembevételt, mert, — akár németül, akár magyarul van mondva, én maradok a magyar szöveg mellett — a dr. Balzer részéről jegyzőkönyvbe vétetni kért fentartás semmi fontossággal a törvény szempontjából nem bír. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy dr. Balzernek a fentartása a választott-biróság részéről