Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

17ÖÍ országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. 23 den tanköteles szoríttassák arra, hogy a tanítói nyugdíjhoz hozzájáruljon. Sehol Magyarország jogrendszeréhen elő nem fordul az, hogy valakinek nyugdijához bizonyos korporáczió külön járuljon hozzá, hanem mindenütt csak az járul hozzá, a ki a nyugdijat kapja, vagy pedig az ország egyes összeggel. Ebben a törvényben az van, hogy a tankötelesek járuljanak a nyugdijalaphoz potom 15 krajczárokkal; ez teljesen rendszertelen és a többi intézkedéseinkkel homlokegyenest ellenkezik. De egyébként is teljesen odiózus és zaklató ez a tandíj-hozzájárulás, mert igen sok községben megtörtént az — azért is interpelláltam hét évvel ezelőtt — hogy végrehajtást vezetnek 15 krajczár miatt egyes emberek ellen, ugy, hogy nevetségessé válik a dolog. Ennek más megoldási módja van és ugy tudom, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur már gondoskodik arról, hogy ez az anomália megszüntettessék. Folytonosan érkeznek kérvények a miniszterhez, hogy vagy töröltesse, vagy függeszsze fel ez intézkedést; magam is abban a helyzetben voltam legutóbb, hogy egy község nevében kérvényt voltam kénytelen beadni, a melyben felkérik a miniszter urat, hogy ebben a dologban határozzon, intézkedjék és egyáltalában e járulék törléséről gondoskodjék. Én csak azért szólaltam fel, — miután épen a miniszter ur is jelen van — hogy újból kérjem, kegyeskedjék e tekintetben intézkedni, hogy az ország lakossága ezzel az adóval többé ne zaklattassék. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Nyegre László : Molnár János ! Molnár János: Ezennel kijelentem a t. miniszterelnök urnak, hogy ez esetben meghajlom az ő kMánsága előtt és a jelen kérvényeket a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter uraknak kérem szintén kiadatni egyszerűen, és nem pártolólag. így azt gondolom, meg lesz elégedve a t. miniszter ur ezen eljárásommal. De talán nem lesz megelégedve azzal, hogyha kijelentem, hogy ezt nem az ő argumentumainak hatása alatt, hanem azon közmondás hatása alatt teszem, hogy kár rázni a fát, a mely önként hullatja gyümölcsét. Midőn néhány héttel ezelőtt ezen odiózus dologban a kultuszminisztériumban jártam, azt mondották nekem, hogy már bevégzett dolog, hogy ezt a járulékot rövid idő múlván be fogják szüntetni, illetőleg, hogy a kultusz-kormány arra törekszik, hogy ez az odiózus adónem eltöreltessék. Én tehát nem is akarok bővebben ezen tárgyba bocsátkozni, annál is inkább, mMel azt hiszem, hogy a t. kultuszminiszter ur lesz kegyes megnyugtató választ adni arra nézve, vájjon igaz-e, hogy a kultusz-kormány csakugyan óhajtja ezt a mind a tanítókra, mind a szülőkre, mind az ískolafentartőkra nyomasztó adónemet eltöröltetni? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! [Halljuk! Halljuk f) A t, felszólalt képviselő urak hozzám ebben a kérdésben azzal a feltevéssel fordulnak, hogy én a magam részéről igyekezni fogok ezt a. járulékot az uj rendezésnél kihagyni és e részben tett Ígéretemre is hMatkoznak. Én csakugyan megígértem a képviselőház előtt azt, hogy ezt a jövedelmi forrást az uj rendezésnél a magam részéről — mert csak a magam nevében nyilatkozhatom természetesen — fentartani nem kívánom, még pedig főképen azért, mert a most elkészített részletes matematikai mérlegből — mint méltóztatik tudni, kötelességemmé teszi a törvény, hogy tíz év alatt az egész nyugdíj-alapnak részletes matematikai mérlegét készítessem el. s a napokban fogom ezt a matematikai mérleget a képviselőház elé terjeszteni, mondom, e mérlegből is meggyőződtem arról, hogy ez a járulék nem is megbízható jövedelmi forrás, mert nem folyt be abban az összegben, a melyben előirányozva volt. Egyrészt roppant odiózus és ellenszenves, másrészt igaza van a t. képviselő urnak, hogy végrehajtásokat vezetni ezért a szülők ellen nem egészen helyes, lís bevallom bűnömet: hogyha nem folytak be c járulékok abban az összegben, melyben előirányozva voltak, én is oka vagyok, mert a végrehajtásokat nem szorgalmaztam a szegény szülők vagy fentartók ellen azzal az erélylyel, a melylyel a szoros jog alapján kellett volna. (Helyeslés a haloldalon.) Inkább igyekeztem az átalány-rendszert meghonosítani, és tényleg bizonyos átalányban űzették eddig sok helyen ezt az összeget. Ha a tíz évi átlagot veszem, ugy emlékezem, nem mondom egészen biztosan, csaknem egy millió koronával kevesebb folyt be, mint a mennyinek az előirányzat szerint ebből a jövedelmi forrásból be kellett volna folynia. Azonban, t. képviselőház, azt kötelességem megmondani és majd jelentésemből méltóztatnak látni, hogy a részletes matematikai mérleg a jövő igényjogcsultságok szempontjából oly kedvezőtlen eredményt mutat fel, hogy nekünk fokozott jövedelmi forrásról kell gondoskodnunk, mert különben e matematikai mérleg szerint jövőre többé abszolúte nem volnánk képesek fentartani a nyugdijalapot. Igen természetes, hogy egy évtized alatt népoktatásunk nagy fejlődésen ment keresztül, s e matematikai mérleg keretéből kinőtt a népoktatási rendszer. Ez talán még örvendetes jelenség is. Daczára, hogy most még mindig évenként felesleggel záródik a nyugdíjalap és a tőkének kamatai eddig teljesen elegendők voltak a nyugdij-igényeknek fedezésére, a jövőben beálló nagyobb igényjogosultságok szempontjából többé már így nem lennénk képesek a nyugdijalapot fentartani. A tagok számaezrekkel szaporodott, a fizetések emelkedtek és emelkedni fognak. Ezért kötelessége lesz a kormánynak a nyugdíjalap nj jövedelmi forrásainak megjelölésével foglalkozni. De én a magam részéről igérem, hogy bár ilyen nehéz helyzetben van a nyugdíjalap, de csak azért, mert a matematikai mérleg keretéből kinőtt népoktatási