Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

290 183. országos ülés 1903 január 14-én, szerdán. épen azon pontokat, a melyek vitásak voltak, hamisan és valótlanul tünteti fel, (Ellenmondás a jobboldalon.) Hiszen ugy tudom, hogy minden okmányt és szerződést, a melyet egy parlament beiktat, a legszabatosabban és a legnagyobb óvatossággal kell körülírni és megszövegezni, sőt azt hiszem, hogy nemcsak a parlamentnek, de magának az elnökségnek is bizonyos kötelessége van olyankor, a midőn ilyen fontos okmány beiktatásáról van szó, mondom, ugy tudom, hogy az elnökségnek is bizonyos revizionális kötelessége van e tekintetben, szóval, t. képviselőház, a mikor egy ilyen okmányt iktatunk be, akkor csak nem lehet kétféle rendelkező része annak az Ítéletnek? Az egyik rendelkező rész, a melyben azt mondja az ítélet, hogy ez az óvás jegyzőkönyvbe lett véve, és az, a melyiket mi akarunk beiktatni, azt mondja, hogy nem lett jegyzőkönyvbe véve; ez szó és betűszerinti szövegét nem tartalmazza az eredetinek, hanem épen az ellenkezőjét iktatjuk be az ítéletnek ugy jelentőségére, mint értelmére nézve. (Helyeslés a szélsőbalóid álon.) Hát, t. képviselőház, miből származik ez? Abból, hogy a t. igazságügyi bizottság nem fordított gondot arra, és ugy látszik, a t. kormány figyelmét is elkerülte, hogy akkor, a mikor ilyen fontos ügynek tárgyalásáról van szó, kellő gondossággal járjon el, és mielőtt véleményt mond akár a bírói hatáskörre, akár annak túlhágására, vagy a beczikkelyezésre nézve, előbb az eredeti okmányok és a peranyag megtekintésével mondjon véleményt és csak ezek alapján döntsön. Már most is kijelentem, hogy ezen a bajon most itt hamarjában segíteni nem is lehet, mert ha a miniszterelnök ur elismeri is azt, hogy az a szöveg valódi, mely a »BudapestiKözlöny«-ben megjelent, mert ez a szöveg felel meg azon szövegnek, mely a német kiadásokban is megjelent, azért ez még czélhoz nem vezetne, miért? Mert ma nincsen a parlament abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, melyik szöveg a valódi: az-e, a mely a»Budapesti Közlöny«-ben mellékletként megjelent, vagy az, a melyet kézbesittetett a miniszterelnök ur, vagy pedig az, a mely a német szövegben benne van és a melyet a miniszterelnök ur szintén kézbesittetett. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen németül nem czikkelyezhetjük be! Visontai Soma: Az igaz, de mégis csak akkor lehet segíteni, mert ez nem stiláris dolog, ha a t. miniszterelnök ur módot ad a háznak és az igazságügyi bizottságnak, hogy betekintsen a német eredeti kiadványba, hogy meglássa . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Hiszen itt van az eredeti német is! Visontai Soma: Az nem az eredeti. Az nyomtatvány utján való sokszorosítás. Hiszen itt van egy magyar nyomtatvány és itt van egy másik is, a melynek a szövege ettől eltér. Itt van megint egy példány; ennek az a czime, hogy a »választott bíróság Ítélete Ausztria és illetőleg Graliczia és Magyarország között az u. n. Halastónál a határ megállapítása tárgyában«, alá van irva Csernyiciky, Winkler, Lehotzky, ezt szintén a miniszterelnök ur kézbesítette és ebben máskép van, mint a német nyomtatott mellékletben. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy van? Tessék felolvasni! Visontai Soma: Ugy, mint a törvényjavaslat szövegében, Széll Kálmán miniszterelnök: Hát csak arról az egy-két szóról van szó! Visontai Soma: Nemcsak két szóról van szó, hanem arról, hogy a két szó egészen mäít jelent és a mikor arról van sző, hogy messzemenő, századok számára kiható ítéletet czikkelyezzünk be . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az- a lényeg! Visontai Soma: . .. akkor annak szórói-szóra meg kell egyeznie az eredetMel. Én e felett nem vitatkozom, annyira felette áll ez minden kétségnek, hogy komoly parlamentben e felett, a mikor a rendelkező rész beiktatásáról van szó, beszélni nem lehet, (Helyeslés a széls'ibaloklalon.) és én azért tisztelettel a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): Határozati javaslat. A képviselőház a törvényjavaslat tárgyalását felfüggeszti és utasítja a miniszterelnök urat, hogy a beczikkelyezés végett bemutatott és Gráczban 1902. szeptember 13-án kelt választott bírósági ítéletnek eredeti példányát, vagy hiteles kiadványát és a befejezett vitaügynek összes peranyagát és perbeli jegyzőkönyveket, továbbá a belügyminisztérium birtokában lévő és »A halastói országos határkérdés« czimü munkálatot, az ugyancsak ott őrzött: »A m. kir. belügyminisztérium előterjesztése a halastói országos határkérdésben«• czimü munkát, valamint az ezen munkálatokban felsorolt és a választott bíróság elé bocsátott okmányokat terjeszsze a képviselőház elé oly czélból, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot á minden oldalról kellően megvilágító hiteles Ítélet és peranyag kapcsán ujabb beható tárgyalás alá vehesse, illetve az igazságügyi bizottságot ujabb tárgyalásra és jelentéstételre utasíthassa. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a kérdés, t. ház, nem ma foglalkoztatja először a t. képviselőházat. Már egy alkalommal Visontai t, képviselő ur interpellácziójára voltam szerencsés nyilatkozni. Azt a nyilatkozatot a t. ház akkor tudomásul is vette. Kubik Béla: Tudomásul vesznek ezek mindent! Ebből nem következik semmi! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az »ezek« jelenti a házat! Kubik Béla: Igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: És az alkotmányos fogalmak szerint az előtt meg kell hajolnia mindenkinek. (Helyeslés a jobboldalon.)