Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-183

183. országos ülés 1903 kező dolgok fordulnak elő, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel akarta tehát elcsititani a lelkiismeretét a bizottság. De azt hiszem, ebhez közel férkőztem az érvelésemmel és ezt a t. ház szíves döntésére bizom. Azzal a, másik érvvel, hogy azért béküljünk meg Galicziával, mert még sem volna helyes, hogy háborút viseljünk Gralicziával, nem is foglalkozom. Szívesen foglalkoznám vele. ha mi abban a helyzetben volnánk, hogy nekünk a sajít határaink védelmére nemzeti, történeti hagyományaink és jogaink és az állami szuverenitás szempontjából volna haderőnk; de a közös hadsereg mellett és azon visszás helyzetben, a mely Ausztria és Magyarország közt van, azt mondani, hogy azért fogadjuk el ezt a választott-birósági Ítéletet, hogy mi Galicziával, mely régi jó szomszédunk, ne viseljünk háborút, fájdalom, ezzel az érvvel, melyet helyesen lehet alkalmazni más államoknak, mi nem foglalkozhatunk. Azt mondja az igazságügyi bizottság jelentése: »Az idegen államok közt ily esetekben nem ritkán igénybevett ultinaa rácziót, vagyis az állam fegyveres hatalmávali önvédelmét pedig nemcsak a két félnek, hanem a magyar nemzetnek a Gácsországot lakó népeknek egymáshoz való történeti viszonya és vonzódása kizárta: nem marad tehát más hátra, mint a modern népjogi fejlődés irányának legmegfelelőbb választott-birósági döntésnek igénybevétele.« Azt hiszem, hogy talán itt is alkalmazható az, a mit nemrég felhoztam, hogy mikor azt kérdezték: miért nem harangoznak a faluban, s erre száz okot is felhoztak, a legelső oka pedig az volt, hogy mert nincsen harang; fájdalom, itt is ez az ok: mert nincsen saját haderőnk. (Elénk tetszés a szélsőhaloldalon.) Utalok tehát újból arra, a mit már interpelláczióm kapcsán kifejtett beszédemben is mondtam, hogy terjesztessék be a per anyaga. De a mint ez akkor nem történt, most sem történt meg, és e nélkül döntött az igazságügyi bizottság. De nem akarom a t. házat az igazságügyi bizottságnak ezzel a felfogásával bővebben foglalkoztatni. Szólni akarok még arról, a mit különben már akkori beszédemben is kifejeztem, hogy ha a t. előadó ur a kezébe veszi az 1897. évi II. t,-cz.-nek indokolását, abban méltóztatik látni, hogy ott a két állam, Ausztria és Magyarország legfőbb bíróságának tagjai vannak kijelölve mint olyanok, a kiknek ezen ügyben dönteniök kell. Már most micsoda érveléssel áll a ház elé a t. előadó ur és az igazságügyi bizottság, milyen érveléssel akarja igazolni azt, — mert erről nem méltóztatott beszélni, — hogy nem a legfelsőbb bíróságnak egyik tagja küldetett ki, hanem a pozsonyi kir. táblának elnöke és a galicziai, lembergi Oberlandesgericht elnöke. A t. miniszterelnök ur álláspontját nem fogadom el. 0 azt mondja, hogy azért küldte ki január li-én, szerdán. 287 a kormány a pozsonyi tábla elnökét, mert az exczellencziás ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Nemcsak azt mondtam! Visontai Soma: Más ok nincs, csak ezt mondta, felolvasom. Ezt méltóztatott mondani, szó szerint czitálom a »Magyar Nemzet«-bői, (olvassa): »áz indokolás azt mondja, hogy a legfőbb bíróságokból kell megalakítani. Az előttem volt belügyminiszter és miniszterelnök abban a nézetben volt, hogy a legfőbb bíróságok elnevezése alá, mert így van az indokolásban, a királyi táblák elnökei is méltán szubszummálhatók és nem én, hanem az előttem fungált miniszterek kiküldték és megbízták Vértessyt, a budapesti kir. tábla elnökét. Vértessy, a kir. tábla elnöke, súlyosan megbetegedvén . . .« Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez nem ok? Visontai Soma: 0 is csak táblai elnök volt, vele is meg volt sértve a törvény. Széll Kálmán miniszterelnök : Azért mondtam, hogy legfőbb bírósági kritériummal bir az is! Visontai Soma: A törvényben nem ez van. Széll Kálmán miniszterelnök: A törvényben nincs egy szó se róla, azon kezdem! Visontai Soma: Azt mondja azután a miniszterelnök ur (olvassa): »Nem teljesíthette e tisztet és ugy történt azután, hogy helyette a pozsonyi kir. tábla elnöke választatott. Már csak a paritás alapján is igy történt a választás, mert azt hitték, hogy talán helyesebb, ha olyan biró megy oda, mint a magyar biró, a ki körülbelül paritásos azzal, a ki az osztrák részről megy. Ez valóságos belső titkos tanácsos és ilyen egyetlenegy sem volt a Curia elnökén kívül. Ilyen kis dolgok néha maguk is hatnak, nem mondom, hogy reám, de hatnak kifelé. Bármiként nevessen is ezen valaki, igenis kifelé hatnak és érjen ezen helyes szempontból is az volt a felfogás, s én ezt a felfogást jogosultnak tartom, hogy ne mondhassa valaki, ime, még a czime is kisebb a magyar birónak, mint az osztrákénak.* Széll Kálmán miniszterelnök: Hát Gráczban mondták volna is bizonyosan! Visontai Soma: Nagy előnyére válik a magyar bírói karnak, hogy mikor czimeres (Derültség.) birót keresnek, keveset találnak a magyar birói karban, mert nem törik magukat kötelességük pontos teljesítése közben czimek után. És hogy ezek után, fájdalom, a pozsonyi kir. tábla elnökére esett a választás, ezen kérdésbe nem akarok belemenni. (Egy hang jobbfelöl: Talán kifogása van ellene?J Nincs kifogásom ma már; azonban, ha valóban bírálnám működését, melyet kifejtett a tárgyalások és a szakértői szemle során, lehetne néhány pontról szólnom, de nem szokásom és hMatásom, hogy eljárt bírói működését kritizáljam. Fölfogásom az, hogy ha egyrészről fontos ügyben törvényt hozunk, hogy a legfelsőbb bíróság tagn