Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

272 182. országos ülés 190 B január 13-án, kedden. az útlevél-kiadással foglalkoznak, a gyakorlati életből be fogják látni, hogy ez a rendszer nem felel meg. Ugy azok a nagy áldozatok, melyeket a kMándorlás irányítására teszünk, mint azok, a melyeknek rendeltetése az, hogy a kMándorlók visszatérítését előmozdítsák, hiába tétetnek, mert ha visszaélésekre fogunk alkalmat szolgáltatni, az országnak ez irányban tett költekezése nem termi^ meg a gyümölcsét. Én ezek folytán megelégedném azzal, hogyha az igen t. kormány, illetve a t. belügyminiszter ur kijelentené, hogy ezen utlevólügyet figye­lemmel fogja kisérni és ha be nem válik és a visszaéléseknek, mint eddig, tág teret fog nyitni, intézkedik, hogy a személyazonosság lehetőleg arczképigazolványnyal tökéletessé tétessék. T. ház! Ezen szakasznál még egy aggályom van. A ki tudja, hogy a kMándorlók az útleve­let legnagyobbrészt megvásárolják, az elismeri, hogy uj visszaélésnek nyitunk tág kaput és teret azzal, hogy az utolsó bekezdésben ez áll: » Ugyanabban az útlevélben, mint útitársak, csak az egy háztartásban élő családtagok és cselé­dek . . .« Ez utóbbi ellen van kifogásom. Ha mi utat nyitunk arra, hogy egy kMándorló vissza­élés esetén magával több társat vigyen, ezáltal az útlevél ellenőrzését kétségessé teszszük. Van­nak családok, — nem értem a kMándorló munkásokat, hanem a kik a nemzetközi for­galomban családtagjaikkal utaznak — a hol nehéz volna a házastársnak és gyermekeiknek külön útlevelet kiállíttatni. Ezt nagyon elisme­rem, és méltánylom az intézkedést. De hogy ugyanazon útlevélen még a cselédek is fel le­gyenek jegyezve, nem tartanám czélszerünek. Kisebb baj az, ha annak az utazónak, a ki tu­lajdonképen élvezetül utazik, egy kis alkalmat­lanságot is szerzünk, hogy cselédeinek kénytelen külön útlevelet kiállítani, mint lenne az, ha nyitva hagyjuk az utat arra, hogy egy ügynök vagy egy amerikai vállalkozó (Felkiáltások a szélsribaloldalon: LeányJceresJcedö!) a cselédek firmája és leple alatt egy csoporttal kMándorol­hasson. (Igaz! Ugy van!) Ezért, t. képviselőház, ha az igen t. bel­ügyminiszter ur kijelenti, hogy a végrehajtásnál, mondjuk, a végrehajtási utasításban a személy­azonosság iránt preczizebb kifejezéseket fog al­kotni, és hogy az útlevelek esetleg arczképes igazolványnyal lesznek ellátva, ez engem meg fog nyugtatni, mert utóvégre az útlevél-törvény­nek is az a czélja, hogy az a nagy áramlat, az a nagy népvándorlás, a mely hazánkat, különö­sen a Felvidéken, megingatta, irányittassék és hogy tulajdonképen a dolognak mint nemzet­gazdasági kérdésnek biztos talajt és alapot találjunk. A második bekezdésre nézve tehát, a hol a cselédekről van szó, bátor vagyok a t. képviselő­háznak azon módosításomat tisztelettel ajánlani, hogy ebben a bekezdésben az »és cselédek« sza­vak kihagyassanak. (Helyeslés a jobboldalai.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! Én már az előző szakasznál folytatott vita során voltam szerencsés jelenteni — és gondo­lom ez is igazolta, hogy álláspontom teljesen a magyar egységes nemzeti állam igen éber és gondos megőrzésének az álláspontja — hogy az 1868-ban megalkotott szerződésszerű jogokat respektálandóknak tartom és talán épen ez által — nem ugy, mint Ugron Gábor képvi­selő ur mondta — nem dolgozunk a túlzók kezére, hanem ellenkezőleg : akkor tennők ezt, ha az 1868-iki törvénynek minden betűjét szentül meg nem tartanok. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang a néppárton: Ok is tartsák meg!) Meg is kell, hogy tartsák; erre ügyelünk. Tehát bebizonyí­tottam azzal, mikor mondtam, hogy hajlandó vagyok, a mint a 3. §-ban már fel van véve, magába az útlevélbe felvenni, hogy magyar ál­lampolgár száraára van kiállítva, mert állam­polgárságot Magyarországon csak egyetlenegyet ismerünk: a magyar állampolgárságot, a mely egységes és elválaszthatatlan. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azért Hegedüs Loránt képviselő ur módosítását, éppen ennek élénk bizonyításául, a magam részéről elfogadom. Már most, ha ez is ott van és ott van a magyar czimer, méltóztassanak nyugodtan lenni, Magyar­ország kifelé egységes államként fog szerepelni. Madarász József: A nyelvnek is ott kel­lene lenni ! Ugron Gábor: A világnak legszebb nyelve a magyar! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is helyes. De ne elevenítsük fel a vitát, a mely be van fejezve. Én csak meg akartam motMálni, hogy miért fogadom el a módosítást, melyhez, mMel nem történik sérelem, ha elfogadjuk, szívesen hozzá­járulok, mert kétségtelen, hogy magyar állam­polgárság csak egy van. A mi a másik két módosítást illeti, igen szívesen elfogadom ezt a kicsi módosítást, (Derültség.! hogy ezen szavak: »és cselédek« kihagyassanak. Szívesen ráállok és a magam ré­széről ellene kifogásom nincs. A fényképek alkalmazása olyan dolog, a mely tisztán technikai és gyakorlati kérdés. Ez meg volt beszélve a közigazgatási bizottságban, a hol ugy találtuk, hogy ne nehezítsük meg az útlevelek kiadását ilyen formalitásokkal. (He­lyeslés.) Ha már egyszer ki akarjuk valakinek adni, ne kössük fölösleges nehézségekhez. Mert igenis a törvénynek, még pedig ugy a kMándor­lási törvénynek, mint ezen törvénynek inten­cziója szerint óvatosan kell az útlevelek kiadá­sánál eljárni. De ha már egyezer valaki jogo­sítva van az útlevélre és gyorsan van arra szüksége, fotográfia pedig nincs nála, talán nem szükséges a fotográfia követelésével az útlevél kiadását késleltetni. (Helyeslés.) Kü­lönben valami nagy biztosíték abban a fényképben nincsen, mert ha azok a kMándorló

Next

/
Thumbnails
Contents