Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

272 182. országos ülés 190 B január 13-án, kedden. az útlevél-kiadással foglalkoznak, a gyakorlati életből be fogják látni, hogy ez a rendszer nem felel meg. Ugy azok a nagy áldozatok, melyeket a kMándorlás irányítására teszünk, mint azok, a melyeknek rendeltetése az, hogy a kMándorlók visszatérítését előmozdítsák, hiába tétetnek, mert ha visszaélésekre fogunk alkalmat szolgáltatni, az országnak ez irányban tett költekezése nem termi^ meg a gyümölcsét. Én ezek folytán megelégedném azzal, hogyha az igen t. kormány, illetve a t. belügyminiszter ur kijelentené, hogy ezen utlevólügyet figyelemmel fogja kisérni és ha be nem válik és a visszaéléseknek, mint eddig, tág teret fog nyitni, intézkedik, hogy a személyazonosság lehetőleg arczképigazolványnyal tökéletessé tétessék. T. ház! Ezen szakasznál még egy aggályom van. A ki tudja, hogy a kMándorlók az útlevelet legnagyobbrészt megvásárolják, az elismeri, hogy uj visszaélésnek nyitunk tág kaput és teret azzal, hogy az utolsó bekezdésben ez áll: » Ugyanabban az útlevélben, mint útitársak, csak az egy háztartásban élő családtagok és cselédek . . .« Ez utóbbi ellen van kifogásom. Ha mi utat nyitunk arra, hogy egy kMándorló visszaélés esetén magával több társat vigyen, ezáltal az útlevél ellenőrzését kétségessé teszszük. Vannak családok, — nem értem a kMándorló munkásokat, hanem a kik a nemzetközi forgalomban családtagjaikkal utaznak — a hol nehéz volna a házastársnak és gyermekeiknek külön útlevelet kiállíttatni. Ezt nagyon elismerem, és méltánylom az intézkedést. De hogy ugyanazon útlevélen még a cselédek is fel legyenek jegyezve, nem tartanám czélszerünek. Kisebb baj az, ha annak az utazónak, a ki tulajdonképen élvezetül utazik, egy kis alkalmatlanságot is szerzünk, hogy cselédeinek kénytelen külön útlevelet kiállítani, mint lenne az, ha nyitva hagyjuk az utat arra, hogy egy ügynök vagy egy amerikai vállalkozó (Felkiáltások a szélsribaloldalon: LeányJceresJcedö!) a cselédek firmája és leple alatt egy csoporttal kMándorolhasson. (Igaz! Ugy van!) Ezért, t. képviselőház, ha az igen t. belügyminiszter ur kijelenti, hogy a végrehajtásnál, mondjuk, a végrehajtási utasításban a személyazonosság iránt preczizebb kifejezéseket fog alkotni, és hogy az útlevelek esetleg arczképes igazolványnyal lesznek ellátva, ez engem meg fog nyugtatni, mert utóvégre az útlevél-törvénynek is az a czélja, hogy az a nagy áramlat, az a nagy népvándorlás, a mely hazánkat, különösen a Felvidéken, megingatta, irányittassék és hogy tulajdonképen a dolognak mint nemzetgazdasági kérdésnek biztos talajt és alapot találjunk. A második bekezdésre nézve tehát, a hol a cselédekről van szó, bátor vagyok a t. képviselőháznak azon módosításomat tisztelettel ajánlani, hogy ebben a bekezdésben az »és cselédek« szavak kihagyassanak. (Helyeslés a jobboldalai.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Én már az előző szakasznál folytatott vita során voltam szerencsés jelenteni — és gondolom ez is igazolta, hogy álláspontom teljesen a magyar egységes nemzeti állam igen éber és gondos megőrzésének az álláspontja — hogy az 1868-ban megalkotott szerződésszerű jogokat respektálandóknak tartom és talán épen ez által — nem ugy, mint Ugron Gábor képviselő ur mondta — nem dolgozunk a túlzók kezére, hanem ellenkezőleg : akkor tennők ezt, ha az 1868-iki törvénynek minden betűjét szentül meg nem tartanok. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang a néppárton: Ok is tartsák meg!) Meg is kell, hogy tartsák; erre ügyelünk. Tehát bebizonyítottam azzal, mikor mondtam, hogy hajlandó vagyok, a mint a 3. §-ban már fel van véve, magába az útlevélbe felvenni, hogy magyar állampolgár száraára van kiállítva, mert állampolgárságot Magyarországon csak egyetlenegyet ismerünk: a magyar állampolgárságot, a mely egységes és elválaszthatatlan. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azért Hegedüs Loránt képviselő ur módosítását, éppen ennek élénk bizonyításául, a magam részéről elfogadom. Már most, ha ez is ott van és ott van a magyar czimer, méltóztassanak nyugodtan lenni, Magyarország kifelé egységes államként fog szerepelni. Madarász József: A nyelvnek is ott kellene lenni ! Ugron Gábor: A világnak legszebb nyelve a magyar! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is helyes. De ne elevenítsük fel a vitát, a mely be van fejezve. Én csak meg akartam motMálni, hogy miért fogadom el a módosítást, melyhez, mMel nem történik sérelem, ha elfogadjuk, szívesen hozzájárulok, mert kétségtelen, hogy magyar állampolgárság csak egy van. A mi a másik két módosítást illeti, igen szívesen elfogadom ezt a kicsi módosítást, (Derültség.! hogy ezen szavak: »és cselédek« kihagyassanak. Szívesen ráállok és a magam részéről ellene kifogásom nincs. A fényképek alkalmazása olyan dolog, a mely tisztán technikai és gyakorlati kérdés. Ez meg volt beszélve a közigazgatási bizottságban, a hol ugy találtuk, hogy ne nehezítsük meg az útlevelek kiadását ilyen formalitásokkal. (Helyeslés.) Ha már egyszer ki akarjuk valakinek adni, ne kössük fölösleges nehézségekhez. Mert igenis a törvénynek, még pedig ugy a kMándorlási törvénynek, mint ezen törvénynek intencziója szerint óvatosan kell az útlevelek kiadásánál eljárni. De ha már egyezer valaki jogosítva van az útlevélre és gyorsan van arra szüksége, fotográfia pedig nincs nála, talán nem szükséges a fotográfia követelésével az útlevél kiadását késleltetni. (Helyeslés.) Különben valami nagy biztosíték abban a fényképben nincsen, mert ha azok a kMándorló