Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

268 182. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. szó, a melynek igen erős a csattanása, de értelme és belső tartalma nincsen. Mert nem arról van szó, bogy embereljük meg magunkat. En magam is azt mondom, bogy ha ] 868-ban ugy intézkedtek volna, hogy kifelé talán félreértésekre vezethet, ha az utlevélügy nem tétetik egészen, minden izében közössé, talán helyesebben jártak volna el.De akkor azt mondták : az utlevélügy törvényhozásilag közös, de adminisztraczionális szempontból nem. Már most itt adminisztraczionális körbe és annak jogába vágó intézkedésről van szó, nem pedig a magyar államnak kifelé kisebbítéséről. Ezért fentartom, hogy nem megemberelésről, nem bátorságról van itt szó, hanem a törvény respektálásáról. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ezért én azt a hangzatosan odadobott üres vádat visszautasitom. (EU'nk helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal- és a szélsőbal old álon.) Rakovszky István: T. ház! Én is elfogadom Rátkay László t. képviselőtársam indítványát és módosítását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldaIon.) Én az 1868-iki törvényből sehogysem tudom kiolvasni azt, hogy Magyarországnak a nyelve ki legyen rekesztve oly okmányokból, a melyeket a magyar államnak egyik területén lakó honpolgárok használnak a külföldre való utazásnál. • Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen még a közös dolgok is horvát nyelven intéztetnek el! Rakovszky István: Sőt ha én a törvényt kezembe veszem és tekintem annak 64-ik szakaszát, abból azt látom, hogyha a magyar nyelvet az útlevélből ki akarjuk zárni, akkor Magyarországot sokkal alárendeltebb helyzetbe akarjuk hozni, mint a milyenben maga a társország van. Mert mit mond a törvénynek 64-ik §-a? Azt, hogy a magyar korona országai által veretendő pénzeken a királyi czimerbe HorvátSzlavón- és Dalmátországok királya czim is felvétetik. Ez annyit jelent, hogyha Magyarország egy pénzt veret, ezen ki van tüntetve az, hogy Magyarország királya egyszersmind HorvátSzlavon Dalmátországok királya is. Tehát ez mindenesetre kitüntetésszámba megy az illető országokra nézve, hogy viszonyuk az anyaországgal a pénzeken is ki van tüntetve. Most itt az útleveleknél semmi egyebet nem kívánunk, mint azt, hogy a törvénynek 64-ik szakaszát tekintve, legalább a viszonosságot önnön magunk részére is követeljük, t. i. azt, hogy ki legyen tüntetve az, hogy a horvátországi lakos magyar állampolgár. Ha ennek érvényt nem szerzünk, akkor ezt nem akarjuk kitüntetni, hanem el akarjuk rejteni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen a czimer már ott van! Kubik Béla: A czimer még nem a nyelv! Legyen a nyelve is magyar! Rakovszky István: T. miniszterelnök ur, hát hogyha a czimer ott van, először is nagy kérdés az, hogyha ott nem a magyar nyelvet látják a czimer alatt, hanem a horvát nyelvet, külföldön nem veszik-e azt horvát ezimernek; és másodszor akkor, midőn mi az országban folyton és folyton szemére hányjuk a nemzetiségeknek, hogy mily ellentétes álláspontot foglalnak el a magyar állam iránt azért, mert a magyar nyelv iránt nem viseltetnek kellő tisztelettel, akkor azt hiszem, hogy Horvátországgal szemben is ezen jogunkat érvényesíteni kell. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Fájdalmasan érint engem ezen vitában az, hogy tudtommal Horvátország ide követeket küld az országgyűlésre, s ezek ily alkalomkor, a mikor az ő hűségüket, és az anyaországhoz való ragaszkodásukat kijelenthetnék, és a magyar birodalom egységének kifejezésére törekedhetnének . .. Visontai Soma: Kifelé ! Rakovszky István: . . . itt némán ülnek. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs itt egy sem!) Azt hiszem, nagyon megkönnyítené és egyszerűsítené a vitát, ha akár a t. horvát miniszter, akár egy horvát képviselő felszólalna ... Molnár Jenő: Ha a magyar miniszter sem akarja! Rakovszky István: ... és kijelentené, hogy »mi horvátok igenis magyar állampolgárok lévén, (Zaj a bal- és a sz élőbaloldalon.) legkevésbbé sincs jogunk ezt kifogásolni, hanem azt tartjuk, hogy ez a törvénynek megfelel és ezért mi is csatlakozunk Rátkay László t. képviselő ur indítványához.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldálolon.) Magam pedig Rátkay László képviselő ur indítványát elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaloon.) Rátkay László jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Valóban szégyenpirral kell a t. képviselőház előtt életemnek majdnem alkonyán felszólalnom, (Halljuk! Halljuk!) a midőn a magyar nemzet képviselőházában a magyar nyelv fensége mellett kell az ellenzéknek a kormány ellenében csatáznia. (Igaz ! Ugy van! a sziílsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De a törvény mondja! Szatmári Mór: A törvényt a nemzeti jogok érdekében hozzák! Madarász József: Minden törvény csakis a nemzet állami szabadságát ós a nemzet nyelvének fenségét köteles biztosítani. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem az 1868: XXX. t.-cz. ellen akarunk cselekedni, mert abban szó sincs arról, hogy nem szabad ott lennie a magyar nyelvnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldaloon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a végrehajtás micsoda? Madarász József: Ha az 1868-iki törvényt megalkotó egyének közül valaki élne, szégyenpirral gondolna rá, hogy róluk azt tehették fel, hogy az ő intézkedésük szerint a magyar nemzet fenségének nem szabad megnyilvánulnia