Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

20 110. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. jelentést tegyen a háznak: ez egészen más. Az is más, ha a t. képviselőház azt fogja jónak 3átni és ha bizonyos ügynek a fontosságát, jelentőségét, vagy sürgősségét olyannak fogja venni, hogy különös jelentést akar róla magának tétetni, (ügy van! jóbbfelöl.) mert én igen szívesen vitatom meg a kérdést esetről-esetre. Az is más, a mit a képviselő ur mondott, hogy egyes elvi határozatokat hozhat ilyen alkalommal a ház a maga ellenőrzési jogainál fogva, de hogy az csorbája volna az ellenőrzésnek, a mit én mondtam, hogy ne kategorizáljuk a kérvényeket, az ellen határozottan tiltakozom. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Nem tehetek róla, de a t. miniszterelnök urnak annyiszor ismételt és oly makacsul védett nézetét én nagyon veszedelmesnek tartom. Ezért engedjen meg a t. miniszterelnök ur, ha azt kérdem, hogy minek akkor a kérvényezési jog ? minek tárgyaljuk a kérvényeket ? egyszerűen ki kell adni azoknak az egész tömegét! Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék határozatokat proponálni ! Szederkényi Nándor: Minek vitatkozunk mi azok felett? Azért, hogy a kérvényekben felhozott konkrét esetekből kifolyólag esetleg kérdéseket vessünk fel és azokat megvitassuk, hogy azután annak következtében határozhassunk. Igaz. hogy vannak egyes magántermészetű kérvények, a melyek az ország különféle helyeiről a képviselőházhoz, mint legfőbb szuverén fórumhoz intéztetnek.. Jogos-e. nem jogos-e az ő kérelmük, az már azután más kérdés. Midőn azután ilyen magántermészetű kérések fordulnak elő, ezek kiadatnak a kérvényi bizottságnak, hogy ez vizsgálja meg a kérvény tartalmát, mi van benne, mit kér az illető? Ha a kérvényi bizottság azt találja, hogy ennek a kérvényezőnek, ha nem is szorosan a törvény betűjénél, de legalább a méltányosságnál fogva van valami igaza, akkor a kérvényt beterjeszti. Ha mi ezt egyszerűen kiadjuk a miniszternek és a miniszter azt mondja, hogy ennek az ügynek lényegét már ismerem, ezt a kérvényt elutasítom — rendben van; de ha a ház ezt itt megvitatja, ha itt felszólalunk és kimutatjuk, hogy van abban a folyamodványban valami igazság és a miniszternek pártolólag adja ki a ház, ebben bizonyos következetesség is van, mert a tárgyalásban, hogy ugy fejezzem ki magamat, bizonyos kegyelmi jog is gyakoroltatik, a mi nem annyit tesz, hogy a minisztériumot vagy a kormányt az ő kormányzati formáiban akadályozni akarja. A világért se! hiszen a t. miniszter urnak csak ujabb megfontolás, esetleg jobb megfontolás végett adja azt a ház ki. Ne vegyük el tehát a magyar kérvényezési jognak . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Derogál a háznak a pártolás! Szederkényi Nándor: . ., az alapját, ne foszszuk meg lényegétől, ettől a kincstől, hogy a kérvényi bizottság véleményt ad, a ház ezt megvitatja és ha valami olyat talál a kérvényben, a mi figyelemreméltó, a felett véleményét is fejezhesse ki. Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, de ne pártolja! Hiszen derogál a háznak pártolni! Thaly Kálmán: Ez a legújabb találmány, hogy derogál! Széll Kálmán miniszterelnök: Én legalább azt hiszem! Szederkényi Nándor: A t. miniszterelnök ur igen szeret preczedensekre hMatkozni; minden esetnél mindjárt lapoz a múltban, a melyet nagyon jól ismer és mindjárt előidézi emlékeinek tárából a preczedenst. Nos hát, nem igy tárgyaltuk-e a kérvényeket harmincz esztendő óta? Nem hoztunk-e oly határozatokat, hogy kiadatnak pártolólag a miniszternek, vagy ilyen, vagy amolyan modorban? Ez apró dolog ugyan, de a kérvények tárgyalásánál bizonyos törvényes uzusf állapított meg. Ha ez harmincz évig jó volt, a mint jó volt, — mert a volt kormányok ez ellen nem tiltakoztak ugy, mint most a t. miniszterelnök ur . . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék csak! Hisz nincs kifogásom ellene! De azt hiszem, derogál a háznak. Szederkényi Nándor: . . . hagyja meg ezt az uzust tovább is. Az ország népének ugy sincsen sok joga: hát ezt ne vegyük el tőle; ne vegyük el tőle azt a hitét, hogy, ha ő esetleg az országgyűléshez folyamodik, talán a jó ég segit rajta. Ha pedig igy egyszerűen kiteszszük a szűrét azzal, hogy odaadjuk a minisztériumnak, hogy az továbbítsa, akkor ezt leromboltuk, akkor ezt. a kis hitet is elvettük az ország népétől. Minthogy pedig uzus, preczedens van rá, én ehhez a régi gyakorlathoz ragaszkodom és azt hiszem, hogy legalább az ezen a párton és az ezen az oldalon ülők ki fognak tartani hűségesen mindvégig ezen uzus mellett. Ezért kérjük a miniszterelnök urat hisz úgyis a többség véleménye irányadó, — engedje meg nekünk, hogy a kérvényeket megvitassuk, mert, ha ugy fogunk határozni, hogy kiadatnak a kérvények a miniszternek, akkor a további vitának nincs értelme; akkor össze kell pakkolni az összes kérvényeket és nem is kell itt előterjeszteni, hanem csak át kell tenni a minisztériumhoz. _ Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én azt gondolom, hogy derogál a háznak, hogy pártoljon valamely kérvényt. Szederkényi Nándor: Ha eddig nem derogált, ezután sem fog derogálni! Széll Kálmán miniszterelnök : A preczedenseket meg kell nézni, azok nagyon ritkák voltak. Én kérem is a t. házat, méltóztassék ezen jogával nagyon ritkán élni. Ha a t. képviselőház bizonyos esetekben abban a nézetben van, hogy e pártolással a maga súlyát köti valamely ügyI höz, hogy az azután erősebb és szorgosabb el-