Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-182

182. országos ülés 1903 január 13-án, kedden. 261 arról, hogy a ki a nemzet testéből valamit bir, az egyúttal tartozzék a nemzet polgára isienni. Ilyen helyzetben utlevéliigyről beszélni valósággal nevetséges gondolat és nincs az embernek semmi reménysége a törvényjavaslathoz. De egy pont van, mint emiitettem, a melynél egyenesen föltételül tűzi ki a függetlenségi párt és Ígéretet kér a t. miniszterelnök úrtól, hogy: ha megkapja, elfogadja a törvényjavaslatot, ha nem, kénytelen lesz azt visszautasítani. Ez a pont pedig a törvényjavaslatnak 9. § a. Ezen szakasz szerint, t. ház, az útlevelek teljesen azonos alakban állíttatnak ki a magyar szent korona országai egyesitett czimerének rajzával ellátott nyomtatványokon, még pedig Magyarországon magyar és franczia nyelven, Horvát Szlavonországokban pedig horvát és franczia nyelven. (Halljak!) Méltóztatik bölcsen tudni, hogy van a magyar nemzetnek egy törvénye, a nemzetiségi törvény, mely azt mondja, hogy az államnak hMatalos nyelve a magyar, és a magyar egységes nemzetnek tagja minden nemzetiség faj- és nemzetiségi különbség nélkül. Midőn a magyar nemzet kimondotta azt, hogy a nemzetnek hMatalos nyelve a magyar, ebben az állami szuverenitásnak gondolatát védelmezte, a mint védelmeznie is kellett. Elég mulasztás tőlünk, magának a magyar törvényhozásnak mulasztása — és megragadom az alkalmat, hogy ezt a mulasztását a törvényhozásnak szemére is bányjam — hogy Horvát-Szlavonországoknak törvényhozását kellően nem ellenőriztük. Mert csak így történhetett, hogy Horvát- Sziavon országok törvényhozásába törvények csúsztak be, melyek horvát állampolgárságról szólnak. Ilyen pedig nincsen. Elismeri ezt teljesen a törvényjavaslat is. Indokolása igen jó és helyes; következményeiben azonban a törvényjavaslat már taktikázik, megijed a nagy gondolattól, a melyet felvetett, az állami szuverenitást, a nemzet nyelvét odadobja és azt mondja, hogy horvát és franczia nyelven állíttassanak ki az útlevelek. Hát, t. ház, ennek nincsen értelme. Ha áll a törvény, pedig áll, hogy a nemzetnek a hMatalos nyelve a magyar, akkor ennek a szuverenitásnak nemcsak itt bent, hanem minden alkalommal, igy az útlevélnél, a külföldön, külföldi nemzetekkel szemben is meg kellene nyilatkoznia. Hogy ezt az alkalmat eltaktikázzuk, az semmikép meg nem engedhető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem is a t. miniszterelnök urat, legyen szMes megmagyarázni, mi vezette arra, hogy ekként intézkedjék a törvényjavaslatban; mi gátolja azt, hogy a Horvátországban kiállítandó útlevél magyar, megengedem: horvát és azután a nemzetközi érintkezés szempontjából franczia nyelven is állíttassák ki? A mint felszólalásom elején mondtam, ezt a pontot annyira lényegesnek és fontosnak tartja a függetlenségi párt az állami és Demzeti szuverenitás szempontjából, hogy ha erre nézve kellő ígéretet az általános tárgyalás folyamán nem kapnánk, kénytelenek lennénk a törvény ellen szavazni; ha azonban a törvény e sérelme kiigazittatnék, a függetlenségi párt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! Annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, röviden arra a kijelentésre szorítkozom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadjuk, mert e törvényjavaslatot tisztán rendészeti intézkedésnek tekintjük, s egy országos ügy ezen egységessé tételének az a jó kihatása is lesz, hogy az útlevelek megszerzése a közönség részére hozzáférhetőbbé tétetik. Legyen szabad azonban néhány észrevételt tennem. Ezek elseje vonatkozik a törvényjavaslat 9. §-ára, a melyre nézve teljesen egyetértek Rátkay László előttem szóló t. képviselőtársammal, (Helyeslés a szélsobaloldalon) magam részéről is azt követelvén és kívánván, hogy Horvátországban a horvátok részére kiállítandó útlevelek szövege magyar, franczia és horvát legyen. (Helyeslés a szeístbaloldalon.) Azonkívül szükségesnek tartanám, hogy a törvényjavaslatba még egy-két módosítás vétessék fel, és ezt azért hozom fel az általános vitában, mert reményem van, hogy erre nézve talán nyilatlatkozatot kapunk a t. miniszterelnök úrtól. Ajánlatosnak tartanám ugyanis, hogy az útlevélben a személyleírás helyett arczkép volna teendő. Méltóztatnak tudni, hogy a személyleírás mennyire ingatag alapon áll és mily kevéssé lehet valakinek a személyleirását rövid szavakban megadni. Ez a módosítás rendészeti tekintetből birna fontossággal. Esetleg fénykép és személyleírás együttesen is volna alkalmazható. Másik megjegyzésem vonatkozik arra, a mi a törvényjavaslat 14, §-ában foglaltatik, hogy az útlevelek kiállításáért járó dijakat a belügyminiszter, illetve Horvát-Szlavonországra nézve a bán rendeletileg állapítja meg. Az indokolás erre nézve azt hozza fel, hogy a dijak szedése jogosult, a mennyiben első sorban magánérdekben állíttatik ki az útlevél. Nálunk a közigazgatás egyáltalában azt az elvet fogadja el, hogy magánérdekű állami cselekedetért dijak szedhetők. Nézetem szerint ez elég helytelen, mert az ilyen cselekedetek is állami funkcziók, különösen, ha tekintetbe veszszük azt. hogy az imént elfogadott kMándorlási törvényjavaslat kötelezővé teszi az útlevelek használatát. E törvénynek pedig az a rendeltetése, hogy azon kMándorlók számára, a kiket semmi áron sem lehet visszatartani, a kMándorlás megkönnyittessék. Ennélfogva azt javasolnám és azt tartom czélszerünek, hogy az útlevelek kiállításáért dij egyáltalán ne legyen szedhető. Különben ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Helyeslés a néppárton.) Rátkay László jegyző: Szederkényi Nándor !