Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-181

Í8Í. országos ülés 1903 január 12-én, hétfőn. 255 Tan, nem az állam területéről, hanem az állam területének egy részéről történhessék a kiutasítás, szoríttassák meg és mondassák ki »az állam egy része« szavak kihagyásával, hogy tisztán csak magáról az állam területéről utasítható ki az illető, vagyis a kiutasítás^ ne szólhasson az ország bizonyos részére. Én a magam részéről a t. képviselő ur érvelésének helyt adok, (Helyeslés a baloldalon.) mert a ki veszélyes vagy aggályos az ország bizonyos részére nézve, az aggályos az egész országra nézve is. A javaslatnak inteneziója az volt és a javaslat abból indult ki, hogy lehetséges, hogy valaki bizonyos helyi viszonyokra nézve aggályossá válik, másutt pedig nem aggályos. Azért nem szorította meg a javaslat az intézkedést abban a tekintetben, hogy ki legyen zárva az, hogy valaki csak az ország bizonyos részéből utasíttassák ki. De én a magam részéről belátom, hogy itt általános intézkedésnek inkább van helye, mint egy részleges intézkedésnek, (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) és hogy az, a ki azon tekintetek alá esik, a melyekből valakit ki kell utasítani, az már valóban nemcsak az ország egy bizonyos részéből, hanem az egész országból utasítandó ki. Buzáth Ferencz képviselő urnak tehát ezt a módosítását a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a másikat illeti, az egy toldást czéloz, a t. képviselő ur ugyanis ki akarja mondani, hogy a szerzett jogoknak épségben tartásával a törvény azokra is szól, a kik bevándoroltak a törvénynek életbeléptetése előtt. Én azt gondolom, hogy arra a toldásra nincs szükség, nem azért, minthogyha én máskép értelmezném a törvényt,, vagy minthogy ha máskép kívánnám alkalmazni, hanem azért, mert ez magából folyik, minthogy a törvény nem tesz distinkcziót senkire nézve, hanem beszél külföldiekről, a kik ma még nem honosak, mert a ki honos, a ki az állampolgári jogot megszerezte, a mint Buzáth Ferencz képviselő ur is mondta, annak szerzett jogai is vannak. Ezekről nem szól a javaslat. A kiknek azonban ilyen jogai nincsenek, hanem ezen törvénynek fogalma alá tartoznak, t. i. külföldiek, azok igenis ennek a törvénynek a hatálya alatt állanak. (Helyeslés a jobboldalon.) így szándékozom végrehajtani én is; talán inkább gyöngítené a törvénynek erejét, ha ilyen toldást tennénk bele. s ezért gondolom, a t. képviselő ur bele is fog nyugodni és talán a módosítást szMes lesz visszavonni. A mi most már Visontai Soma módositását illeti, én mindenekelőtt megjegyzem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy egy iránt tisztában kell lenni az én t. képviselőtársamnak, a ki az általános vitánál szMes volt ennek a törvényjavaslatnak elvi álláspontját és czéljait a maga részérói helyeseknek elismerni és azért el is fogadta a javaslatot, és ez az, hogy ez egy kMételes törvény, a melyet a nemzet, az ország jo] gositva van önvédelme szempontjából megalkotni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen kMételes törvénynél általános elvont jogszabályokból és idegen országokban létező jogszabál) okból kiindulni nem lehet. (Elénk hehjesb's a jobboldalon.) Ez az egyik, a másik az, hogy itt nem magyar honpolgárokról van szó, hanem külföldiekről és idegenekről, a kikkel szemben ezen kMételes eljárás, mert a czél azt indokolja, igazolva is van. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) KMételes eljárást pedig a maga kMételessége szempontjából kell megbírálni és azért nem áll, a mit az én t. képviselőtársam mond. Németországban, Francziaországban, általában a nemzetközi viszonylatokban a kiszolgáltatásnak az elve más alapokon nyugszik, ezt én megengedem, de állítom, hogy más az idegen országok között létező szerződések alapján a kiszolgáltatási jog és más a kiutasítása vagy repudiálása olyan elemeknek, a melyek veszedelmesek. Visontai Soma: Ezt úgyis tudom, ez egészen más. Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, ez egészen más. Hiszen épen azt akarom vitatni, hogy más, de azután ebből nem is szabad himet varrni, hogy azon esetekben, midőn kiszolgáltatásról van szó, államok és államok között ilyen és olyan tekintetek foroghatnak fenn. Ha a t. barátom jogilag e fogalmaknak különbözőségét elismeri,akkor méltóztassék az alkalmazásnál is megengedni a különbségeket. Én csak ezt akarom. Az államok egymás közt szerződnek arra nézve, hogy mindenik a maga államrend jét megóvja és e mellett a másikét is a viszonosság alapján biztosítja, de ez egészen más dolog. Itt most arról van szó, hogy Magyarországon olyan viszonyok vannak, hogy nem tartom indokoltnak, hogy azt, a ki be nem tudja bizonyitani. hogy az ország és az állam nagy érdekeire nézve nem aggályos az ő ittléte, egyszerűen befogadjuk. Ez egészen más és ebből a szempontból megítélve, ne méltóztassék ezt a szakaszt tágítani, mert minél inkább tágítani akarja valaki azokat a feltételeket, a melyek mellett egy olyan egyént ki lehet utasítani, és minél szűkebbre akarja szorítani a hatóságot, a mely ezzel a diszkreczionális joggal fel van ruházva, — mindig felügyelet és ellenőrzés mellett, — annál inkább gyengitjük a törvény hatályát és czélját, a melyet biztosítani akarunk. (Igaz! JJgy van! a jobb >ldalon.) Nagyon természetes, hogy minél több körülírással akarja a t. képviselő urazta fogalmat meghatározni, hogy ki nem veszélyes és kit szabad itt tűrni és minél távolabbra akarja vinni az eljáró közeget, — vagyis a főszolgabirótól el akarja vinni az alispánhoz, — annál kevésbbé lesz hatályos a törvény. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) A mi az elsőt, a fogalmak kitágítását illeti, nem vagyok abban a nézetben, hogy ez szükséges lenne. Először is a mi az »aggályos«