Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

232 180 országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. nem látok abban a kormányrendszerben sem, a mely most uralkodik, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a néppárton.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra többé senki sincsen feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor elhatároztam magamat arra, hogy ezt a törvényjavaslatot kidolgozom és a ház elé terjesztem, tudtam előre, hogy, ha ebbe a javaslatba olyan rendelkezéseket veszek fel, a melyek kellő biztositékával birnak annak, hogy hatályos is lesz az, a mit a törvényjavaslat rendelt, azon ezélnak biztosítására, melyet maga elé tűzött, hogy akkor talán megtámadtatom és megtámadtatik ez a javaslat abból a szempontból, hogy a kormány magának, illetőleg a belügyminiszter az ő hatóságainak és önmagának tűlnagy diszkréczionális hatalmat vindikál, hogy bizonyos teoretikus, vagy bizonyos tűlvitt doktriner és mondjuk: doktriner liberális elvi szempontokkal is ellenkezésbe jön. . . Madarász József: ügy van! Széll Kálmán miniszterelnök: ...a mint t. barátom Madarász most megnyugtat aziránt, hogy jól sejtettem, mert az ő radikális . . . Madarász József: Gyökeres! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök :...felfogásával ütközésbe jő. Hát e.:t tudtam, ezt megvallom. . . és bár tudtam, nem tántorodtam vissza attól, hogy az állam igen nagy és igen magas érdekei szempontjából bizonyos erősebb, bizonyos drasztikusabb rendszabályokat indítványozzak, mert egy elterjedtebb és túlságos mértékben meggyökerezett bajnak meggátlását, továbbterjedésének megakadályozását ezukrosvizzel és limonádéval eszközölni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon !) Arra azonban nem voltam elkészülve, hogy épen azok, kik a bevándorlás bajairól oly sokat beszéltek és talán néha túlszinezve és túlzottan is, és a kik leginkább sürgették a bevándorlás korlátozását és a kik annyira hangoztatták, hogy az ellenőrizetlen bevándorlásnak oly nagyok a veszedelmei, hogy azokon segiteni kell: hogy ép azok nem fogadják el a javaslatot, részben keveslik, részben nem tudják megegyeztetni bizonyos, talán gusztusbeli felfogásokkal, mert a javaslat kerül bizonyos olyan szempontokat, a miket én politikai eljárásom minden izében kerülni akarok. (Helyeslés a jobboltlalon.) Mindjárt bele is megyek in medias res, hogy miben látom az eltérő felfogás helytelenségét. Csak azt akarom előrebocsátani, hogy ha Uray t. képviselőtársam azt mondja, hogy már későn jövünk, mert hiszen nem bir már ezzel a bajjal ez a törvény megbirkózni, erre azt mondom t, barátomnak, hogy jobb később, mint soha. (Helyeslés.) Magam is azt mondom, bár ez a javaslat előbb jött volna. Azon szocziálpolitikai és nemzeti szempontoknak, a melyeket én óvni akarok ebben a javaslatban, érdekében állott volna, ha előbb jött volna; sőt bizonyos gyűlöletes jelszavaknak és bizonyos gyűlöletes eljárásoknak vagy szempontoknak a kiélesitése sem történhetett volna meg bizonyos irányzatokban, bizonyos körökben, ha ezt a javaslatot előbb hozzák ide és ha előbb emelkedik törvényerőre, mert a magyar zsidóságnak, a mi társadalmi és gazdasági életünknek oly becses elemeit képező becsületes és hazafias zsidóságnak áll érdekében és állhat érdekében, hogy korlátok vonassanak azon elemek beözönlése ellen, a mely elemeknek beözönlését ez a javaslat igyekszik meggátolni és megakadályozni. És nem hiszem, hogy ebben az országban egyetlenegy felvilágosult gondolkozású izraelita hitvallású vagy zsidó magyar ember legyen, a ki ezen törvényjavaslatnak a tendencziájával egyet nem értene. (Élénk helyeslés jobbfelU.) Azért igen kár és nem helyes dolog ebben a javaslatban, vagy ezen javaslatnak megbirálásánál, vagy ezen javaslat elvetésének megokolásánál ily szempontokat felhozni, habár nem is kifejezetten, mert hiszen Zboray Miklós képviselőtársam is sietett biztosítani a házat, hogy szereti a becsületes zsidót, ugyanezt tette Buzáth is, de az egész argumentácziójuk, érvelésük, statisztikai adataik, kritikájuk mégis bizonyos szint öltött magára, a mely nemcsak a felekezeti, hanem egyenesen azon bizonyos gyűlöletes antiszemitikus szférának határához nagyon közeledik . . . Zboray Miklós: Legyen nyugodt! Van bátorságom azt is megmondani! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen méltóztatik látni, t, képviselő ur, én nagyon vigyázok, nem akarok sérteni. Mondom, ahhoz a szférához közel jut ugy a dedukeziója, mint a konklúziója, nem annyira Zboray képviselőtársamnak, mint Buzáth Ferencz t. képviselő urnak. Azért nem tartom a feltevéseket és a premisszákat helyeseknek, mert eire a konklúzióra ^vezetnek. Én azt tartom, hogy az igazi liberális felfogás — és az én felfogásomat olyannak érzem — nem fél attól sohasem, hogy ütközik-e egyszer vagy máskor doktriner felfogásba, nem fél attól, megmondja az igazat; és én bevallom, hogy ennek a javaslatnak az effektusa, a hatása, bár azt én minden antiszemitikus ízből kMetkőztetni igyekeztem, — s azt hiszem, hogy ez sikerült is (Helyeslés jobb felől.) és ez a javaslat egyik előnye — hogy ennek az effektusa bizonyos, Galicziából és Oroszországbóbbeözönlött, az ország északkeleti határain bujkáló, vagy ott nem asszimilálódott, hanem ma is külföldieknek és idegeneknek tekintett elemeknek