Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

ISO. országos ülés 1903 a népet, mert abból, hogy kirendelik hMatalból a szegény parasztot, a ki aztán ordítja: éljen a miniszter, éljen a pán miniszter, ebből a népet megismerni nem lehet. (Derültség.) A költségvetéseknél arra kell törekednie, hogy azon felesleges költséget, a melyre módnak nincs, húzza össze annyira, a mennyit megbír ez az állam, és csinálja ugy, hogy valósággal a népnek, a nemzetnek haszna legyen belőle. Látom, hogy Darányi Bartának, Barta Darányinak és egymásnak kazsuliroznak, (Derültség.) egyik a másiknak, a másik az egyiknek a gyermekei szép fejlődését látja és dicséri, pedig tudom, hogy mindenki a legszebbnek a maga fiát tartja. (Derültség.) Én ebben a kérdésben épen a múltból ítélek. A Dunántúl, Zalaegerszegen kitört az antiszemitizmus, a hol pedig nem is gondolná az ember, mert ott olyan viszonyok, mint mifelénk, nincsenek. Nagyon okos politikája volt Tiszának, mikor ugy állította helyre a budgetet és a hitelét Magyarországnak, hogy először főbe veretett egy rakás zsidót Zalaegerszegen, és akkor küldött Kőszegről katonaságot, hogy lássák, ő a honmentő, s rögtön megnyílt minden bugyellárisa Európának, mert Tisza megmentette a zsidókat. (Derültség iáiról.) És a mikor terjedt azután tovább az antiszemitizmus mindenütt, akkor azután nekünk kellett előállnia és lecsendesíteni a népet. Hiszen a szoczializmusnak, mely Szabolcs vármegyében és Zemplénben is kezdett lábra kapni, a legnagyobb forrása innen ered. Én nekem kevés vigasztalás az, mikor azt mondja nekem az a zsidó, hogy ha minket főbe vernek, az urakat is főbe verik. Ebben nagy különbség van. Mert ha engem főbe vernek, megszabadulok ettől a hallatlan boldogságtól, a melyben vagyok, hogy annyira el vagyunk adósodva mind, hogy alig tudunk megélni, megszabadulok tehát a földi bajtól és nem hagyok itt mást, mint az életemet. Hanem ők azt a vagyont hagyják itt, a melyet mitőlünk szedtek össze. (Derültség a baloldalon.) Mi itt hagyjuk a puszta életet, ők pedig az életet és a vagyont. (Derültség a baloldalon.) Ne tekintsük tehát ebben a dologban a felekezeti kérdést, ne tekintsük az egymás iránti ellenszenvet, mintha az volna bennünk, hanem tekintsük a bajt, a baj pedig megvan. Azt az elemet, mely onnan Gralicziából bejön Magyarországba, méltóztassék elhinni nekem, az idevaló zsidó honpolgár ép ugy szereti, mint én, mert azt mondja nekem a szomszéd faluból való zsidó: ezek bejönnek ide, semmijök nincs, adunk nekik egy kis paszulyt, egy kis borsót, s azt hiszik, az abból él meg? Az két hétig megvan egy vöröshagymán, s a mit tőlünk összeszed, abból kereskedést csinál, s egyszerre azon veszszük észre magunkat, hogy alánk gyújt, megrontja üzletünket, a melylyel mi sem boldogultunk. Az ilyen elemek olyanok, mint a rózsalevélen a hangya, a csápjával piszkálja s akkor édes nedvet ereszt magából és azon élősködik, Január 10-én, szombaton. 227 de egyúttal kényszeríti azt az állatot, hogy tovább is menjen, mert ha tovább megy, uj nedvet kap, s minél több nedvet szí magába, annyMal többet kap. Az amerikai kMándorlásra is ők késztetik a népet, mert a kiszipolyozott népen nincs mit keresni, de ha Amerikából hazajön, hoz valamit, s megint egy jó darabig tartja őket. Nekünk uraim ezekre szükségünk nincs. Én a magam, részéről mindent, a mi helyzetüket nehezíti, fentartásukat lehetetlenné teszi, elfogadok. Itt van Kende Péter, a ki Ung várme' gyének sokáig alispánja volt, sohasem volt I nekik szabályrendeletük, nem kellett, de volt : egy erős csendőrkapitány, s ott invázióról nem volt szó abban az értelemben, mint ma Beregben, pedig van olyan szabályrendeletünk, hogy fölér ezzel a törvénynyel, (Derültség balról.) s ennek daczára Munkácson 10.000 lakos közül 8.000 a zsidó. Ez mégis csak sok, (Derültség balról.) mikor egy negyedrésze sincs más valláson. Nekem tehát a törvény ellen, miután mégis csak akar valami intézkedést, a melyet eddig elmulasztottunk, kifogásom nincs, csak azt kívánom, hogy ezek a bevándorlók a határszélen első sorban a kapitányság előtt jelentkezzenek, s ha ilyen igazolványuk nincs, abban az esetben a községeknek joguk legyen őket visszatolonczolni. Mindazokat, a miket Buzáth Ferencz t. képviselőtársam tárgyilagosan, alaposan és nagy tanulmánynyal tegnap elmondott, ma pedig Visontai, a berlini szerződésről és Amerikát is megjárva a maga álláspontjának bizonyítására, elmondott, én teljesen szükségtelennek tartom. Én helyesnek és jónak tartom azt, hogy egyszer elérkezett az az idő, a mikor a saját bajunkat és betegségünket igyekezünk gyógyítani, és ebből a szempontból magam is hozzájárulok a javaslathoz. Meg vagyok róla győződve, hogy azokat a hibákat, — egy pár hibát — a melyek nálam aggodalmat keltenek, az igen t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter, nem telik bele egy esztendő, abban az irányban fogja megváltoztatni, a hogy én akarom. Elfogadom a javaslatot. (Helyeslés balról.) Dedovits György jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház! Ugy látom, hogy nem kell csürni-csavarni a dolgot, mindenki tisztában van azzal, hogy ezen törvényjavaslat azt czélozza, hogy a Galicziából és Oláhországból történő tömeges bevándorlást megakadályozzuk. Az előadó ur, Visontai Soma és Buzáth Ferencz t, barátom hMatkoztak beszédeikben arra, hogy nem tudjuk statisztikai adatokkal konstatálni, hogy mennyi ez a bevándorlás, milyen mérveket öltött a kMándorlással szemben, és nem tudjuk megállapítani, hogy az országra nézve, a földterületet véve számításba, mennyire káros. Majd rátérek, hogy a statisztikai hMatalnál van-e, vagy kellene-e lenni ilyen adatoknak 29*