Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-170
16 170. országos ülés 1Ü02 deczember 13~án, szombaton. iparosok azon kérelméhez, hogy az ipartörvények módosíttassanak. A mi a czéhrendszer felállítását illeti, én mind az anyagi, mind az erkölcsi téren igen sok hasznot hozó intézménynek tartottam a czéhrendszert azon idő szempontjából, a melyben az létezett, t. i. a középkorban és valamMel későbben. Az ujabb korban sokan ellenezték a czéhrendszert és annyira harczoltak ellene, hogy az teljesen eltöröltetett. Azok közé tartozom, kik a czéhrendszert akkor helyesnek, jónak tartották, a mikor dívott, és most is azok közé tartozom, kik a czéhrendszert, bár nem a régi keretek körébén, hanem módosítva, helyesnek . ég jónak vélik s épen azért, hogy a czéhrendszert vagy hozzá hasonló intézményt módosítva visszaállíthassuk, ehhez szíves készséggel hozzájárulok s a kérvényi bizottság javaslatát megtoldom azzal, hogy a kérvény pártolólag adassék ki a kereskedelemügyi miniszter urnak, noha épen most a t. pénzügyminiszter nr ez ellen revoltált. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én csak elvileg szólok ehhez a kérdéshez. Már t. barátom, a pénzügyminiszter ur is volt szMes rám hMatkozni abban a tekintetben — és igaza van — hogy én nem tartom helyesnek, hogy a ház különbséget tegyen azon határozatokat illetőleg, a melyeket a kérvényekre hoz s az egyiket pártolólag utasítsa a minisztériumhoz, a másikat nem; mert a kérvényeket ily inczidentális alkalomból érdemileg elintézni nem lehet. Thaly Kálmán: Sok példa van erre! Széll Kálmán miniszterelnök: A leggyakrabban egészen adminisztratív természetű tárgyakat kontradiktórius eljárás nélkül, a kérvény egyszeri hallására, a hol a fél egyoldalulag adja elő kérését. — mert sokszor magánosokról van szó, nem pedig egyes törvényhatóságoknak elvi kérdésekben való kérvényezéséről, — lehetetlen elintézni; lehetetlen, — most csak általánosságban beszélek, — hogy itt a ház egyszerűen érdemileg határozzon, pedig, ha a ház valamit pártolólag utasit a minisztériumhoz, az már állásfoglalás és lehetetlen az egyiknél állást foglalni, a másiknál pedig állást nem foglalni. Thaly Kálmán: Miért volna lehetetlen? Várady Károly: így volt 35 esztendő óta mindig! Széll Kálmán miniszterelnök : Mert nem tartom a parlamentarizmussal egyeztethetőnek, nem tartom azon elvnél fogva, mert a végrehajtó hatalmat a törvényhozó hatalomtól el kell választani minden rendezett országban. Hát azért lehetetlen. Más az, elvi természetű kérdéseknél, a melyek nem vágnak be az adminisztráczió kérdésébe. Thaly Kálmán : Igen, erről beszélünk ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem errő beszélünk, bocsánatot kérek; én általánosságban beszélek arról, hogy pártolólag méltóztatott az előbb is egy kérvényt odäutasitáni. Hát azt én nem elleneztem, mert az véletlenül egy olyan egyéni esetnek kérdése, a hol valaki segélyt kér. Nohát jól van, pártolólag adtuk ki a kérvényt. De általában semmiféle ilyen természetű kérvény elintézését — nekem az a nézetem, Thaly Kálmán t. barátomnak más a nézete, jogosult nézet az is, de nekem ez a nézetem — én nem tartom ezt azon elvvel összeegyeztethetőnek, hogy a közigazgatást a törvényhozástól távol kell tartani és nem lehet összekötni, mert az egy generális konfúzióra vezet az állam életében. (Helyeslés jobbfelöl.) Az más, hogy bizonyos elvi kijelentéseket egyes kérdések alkalmával a ház nem akar tenni. Ez egészen más. Ezt teheti, ha jónak látja; hanem a pártolólag való elintézést én a magam részéről nem tartom helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a kérdést illeti, magam voltam szerencsés bejelenteni a háznak egy alkalommal, hogy az ipartörvény revíziója ennek a kormánynak munkaprogram injába fel van véve és ezen ülésszakban ugyan még nem, de annak idején majd e ház asztalára kerül. Hát akkor a pártolólag való utasitásra épen nincs szükség. A minisztérium mindazt az anyagot, a mit a háztól kap igy kérvények alkalmával, kétszerezett, sokszorozott figyelemmel és gondossággal tanulja át, gyűjti és dolgozza fel, a ház iránti köteles tiszteletből. De azt elvileg nem tartanám helyesnek, hogy a képviselőház kategorizáljon, osztályozzon egyes kérvényeket, mert akkor aztán azok a kérvények, a melyek nem pártolólag utaltattak oda, másképen látszatnak a ház által kezeltetni, mint azok, a melyek pártolólag adattak ki, (Helyeslés jobb felöl.) Kérem tehát a t. házat, szíveskedjék ettől eltekinteni, és ezt a nyilatkozatomat minden egyéb ilyen elvi kérdésnél, a pártolás kérdésénél tekintetbe venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz: T, képviselőház! Az igen t. miniszterelnök urnak imént elmondott beszédével nem értek egyet. Nem értek egyet épen azon indokokból kifolyólag is, a melyeket Barabás t. képviselőtársam már itt elmondott, mert tény az, hogy a ház nem arra való, hogy tisztán postai szolgálatot teljesítsen, hanem igenis határozottan szükséges, hogy a ház egyes kérvényekkel szemben határozott állást foglaljon, (Helyeslés balfelöl.) mert épen az a határozott állásfoglalás ad azután értéket a kérvényeknek mikénti sorsára vonatkozólag. Elég tapasztalataink vannak, hogy a kérvények egyes szakminiszterekhez jutottak és ott azután el lettek temetve; épen azért kívánatos és szükséges, hogy a mely kérvényt a ház nagyon is fontosnak tart arra, az ő szignaturáját reá nyomja különösen, hogy az mindenesetre különös figyelmébe ajánltatik az illető szakminiszternek.
