Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-180

218 180. országos ülés 1903 január 10-én, szombaton. adott arra, hogy bevándoroljanak, sőt a velenczeiekkel történt békekötés alkalmával egyenesen prMilégiumokat adott az idegeneknek : addig már az utána következő Zsigmond király alatt teljesen ellenkező irányzatnak adott helyet az ország kormányzata. Zsigmond király 50 éves uralkodása alatt az idegenekkel szemben a legnagyobb mérvű korlátozásokat léptette életbe, így pl. egyes kereskedelmi czikkek tekintetében egyenesen megtiltotta a külföldieknek a hazánkban való kereskedést; különösen a posztó-áruk tekintetében megtiltotta azt, hogy az idegenek itt detail-üzletet folytassanak. Ez foglaltatott rendelvényeinek 2. czikkében. Buda várának tudvalevőleg u. n. megállitási joga volt, a mely abból állott, hogy az átutazó kereskedőket ott megáll ithatták és áruczikkeiket megvehették. Már Zsigmond király rendelvényeinek 14. czikkében ezt a megállitási jogot csak a külföldiekre korlátozta ugy, hogy Buda várának prMilégiuma volt arra, hogy külföldieket a tranzito kereskedésnél egyenesen megállíthatott, sőt 20. czikkében egyáltalában megtiltja a külföldi behozatalt. Albert király, a ki csak két évig uralkodott, egyetlenegy végzeményében, annak 9. czikkében »de cambiis forensium mercatorum« ismert czikke alatt ő is azt mondja, hogy az idegenek csak Nagy Lajos által megállapított helyekre mehetnek, tehát szintén a legnagyobb korlátozásokat állapította meg az idegenekkel szemben. Ha végigmegyünk régi törvényeinken, akkor azt látjuk, hogy a magyar államnak helyesen felfogott érdekei szerint mindenkor szigorú és erős törvényeket hoztak az idegen fiuktuáczió és az idegen bevándorlás ellen. A XVII. és XVIII. század az idegenrendészetet figyelmen kívül hagyja és ez azért fontos, mert némi világot vet arra is, hogy hogyan történhetett nálunk is Magyarországon, hogy tulajdonképen csak nagy bajok bekövetkezése után és most is csak akkor ébredt Magyarország tudatára annak, hogy neki az idegen bevándorlással szemben erősebb és hathatósabb rendszabályokhoz kell nyúlnia. Hogy mennyiben lehetséges ez a mi sajátságos közjogi helyzetünk mellett, azt majd később fogom röviden megvilágítani, most csak azt akarom megjegyezni, hogy az az irányzat, a mely mindenütt másutt meghonosodott a XVII. és XVIII. században az idegen rendészetet illetőleg, az, ugy látszik, itt is jó talajra talált, hiszen akkor oly nagy lendületet vett az áruk nemzetközi kicserélése, az államoknak nemzetközi érintkezése, forgalma, hogy teljesen figyelmen kMül kezdték hagyni az idegen policziát. Előmozdította ezt roppant mértékben az u. n. merkantil theoria elterjedése. Akkor ugyanis az volt a felfogás, hogy minél több idegen pénz jön be egy országba, az annál nagyobb javat és kincset képez az illető államra nézve és az akkori gazdasági felfogás az idegenek által behozott pénzben látta az állam minden üdvösségét és boldogságát, ugy, hogy akkor tulaj donképen — és ezt a régi idegenjogi törvényekben is látjuk — semmi egyébre nem szorítkozó't az idegenjog, mint a határvédelemre. De a határvédelem is ugy volt megalkotva, hogy annak nem volt semmiféle gazdasági czélzata, sem populaczionisztikai irányzata, az is csak a fiskus pénzbeli érdekei szerint volt megalkotva és a mint azt azok, kik ezzel foglalkoznak, bizonyára tudják, akkor csinálták meg az u. n. droit de gabellet. Az instiíutio immigrationis et emmigrationis hereditaria, és az utlevélügy mind a fiskus kezében volt, hogy az államkincstár jövedelmét szaporítsa. Tehát akkor, midőn a legszabadelvübb felfogás uralkodott az idegenekkel szemben, szintén nem gazdasági irányzatok szerint alakultak a viszonyok, hanem ugy, a mint azt a kincstárnak helytelenül felfogott érdekei megkívánták. Az utlevélügyet is teljesen kiszolgáltatták anyagi czélokra, ezt is az alsófoku hatóságok, czéhek kezelték, és pedig a szerint, a mint ők ebből jövedelmet csináltak, változott felfogásuk és irányzatuk is. Előmozdította ezt még a XVIII. század végén a fiziokraták tana és az u. n. Maithus-féle népesedési theoria is, E szerint akkor az idegen forgalommal, az idegen bevándorlással szemben czélszerü és hathatós intézkedésekről többé szó sem lehetett, nem lehetett szó az általunk már közvetlenül ismert XIX. században; mert hiszen épen a XIX. századnak közepe volt az, a hol már nemcsak a népeknek egymáshoz való simulása teremtett meg bizonyos közös, nemzetközi gazdasági felfogást, hanem már a múlt század közepén a jog terén is, különösen a gazdasági, nevezetesen a kereskedelmi és váltójog terén is látunk általános nemzetközi irányt a nemzetek közt; és ez az idegenjog és idegenrendészet teljes elhanyagolására vezetett mindenütt, a hol nagy jelentőséget és a hol mélyre menő hasznot tulajdonítottak a nemzetek ezen jogilag, kereskedelmileg és gazdaságilag való összesimulásának. Ez az egész felfogás azonban, a mint kiépültek a városok és a mint a nemzetek a saját lábukra állottak és a mint különösen már a XIX. század vége felé a nemzetek és államok szuverenitásának eszméje erőteljesebb jelentőséget nyert, de különösen a mint minden állam kezdte belátni, hogy a saját területén és a saját határán belül első sorban a saját állampolgárainak létét, gazdasági gyarapodását tartozik előmozdítani és a mint a múlt században — értem a XIX. század vége felé — az állampolgárokról való fogalmak tisztultak és ugy a jog, valamint a politik a> 63 EZ állambölcselet és az állami törvényhozás terén az állampolgári elvnek teljes rendezettsége kezdett mindenütt uralomra jutni, bizony minden állam arra ébredt, hogy a saját legjobban felfogott érdekei szempontjából tartozik az idegenjogot és idegenrendészetet is megalkotni és a saját czéljainak megfelelőleg megteremteni. De, t. ház. azt mondtam én, hogy minden