Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-179

179. országos ülés 1903 január 9-én, pénteken. 215 nyeznie kellene, mert hogyha a társadalom, szokása szerint, a javaslat szentesítése, törvény­erőre emelkedése után megint napirendre tér felette és csendes álomba merül és nyugodt indolencziával a hatóságtól vár mindent, akkor nem is lehet képzelni, hogy a törvény azt a gyümölcsöző eredményt mutassa fel, a melyet tőle várunk. E törvényjavaslat intencziói oly természetűek, hogy a biztos siker megköveteli a leghatározottabban a társadalomnak közre­működését és éber figyelmét. A törvényjavaslatot általában természete­sen a legnagyobb örömmel üdvözlöm, de mégis nem hallgathatom el azon megjegyzésemet, hogy volna a javaslat szakaszaMal szemben némi ki­fogásom is, mert azt tartom, hogy az ilyen nagy­horderejű és igazán fontos törvényjavaslatnál, a melynek czélja nemcsak a szocziális nagy bajo­kat orvosolni, hanem nagy állami érdekeket is megvédeni, mindenesetre a szigort határozottabban kellene kifejezni, (Élénk helyeslés.) de egyúttal nagy óvatosság is szükséges itt, mert utóvégre is nem állithatjuk magunkat oda, mint állam egyszerre, hogy most már minden külfölditől el­zárjuk magunkat, mert az a mi kárunkra is válnék, mert a törvényjavaslat nemcsak egy­oldalúan a bevándorlások ellen van tervezve. Hogyha nem járunk el óvatossággal, az is könnyen megtörténhetik, hogy hasznot hajtó szellemi és anyagi kapitálisok bevándorlásának az útját is elvágjuk a saját kárunkra, tehát mindenesetre nagyon óvatosaknak kell lennünk, de mégis azt tartom, hogy bizonyos esetekben a határozott szigor változhatlan alkalmazásának még határo­zottabban, még élesebben kellene kifejezésre jutni ezen törvényjavaslat szakaszaiban, már csak azért is, hogy azután a törvényjavaslat szaka­szainak intézkedését csak egyoldalulag lehessen kimagyarázni és igy annak a végrehajtó ható­ságnak az álláspontját is megkönnyitenénk. Erre felhozhatják talán többen a t. képvi­selőtársaim közül azt az ellenvetést, hogy a drákói szigor, a mint már ezt hallottam is, sértő volna az idegenekre nézve. Én erre egy­szerűen csak azt a megjegyzést teszem, hogy a rendes, józan gondolkozású bevándorlókra nézve miért volna ez sértő? Hiszen alighanem épen Buzáth Ferencz t. képviselőtársam hozta fel, hogy belföldiekre nézve is vannak saját hazánk­ban törvények, a melyek sokszor igen előkelő uri embertől követelik, hogy erkölcsi bizonyít­ványt kell beadnia, és az az egyszerű falusi biró bizonyítja, hogy X. Y. előkelő uri ember bün­tetve nem volt, jól viselte magát, és azért ajánlja erre vagy erre. És az illetőnek soha eszébe nem jut, hogy ebben sértést lásson. Tovább megyek. A határszélen mindnyájan ki vagyunk téve a bejövetelnél vagy a távozásnál a vámhMatalno­kok kutatásainak, pedig ezzel quasi fel van téte­lezve mindnyájunkról, hogy a táskában valamit csempészünk. Eszébe jutna valakinek ezért hara­gudni? A törvény törvény, és minél határozot­tabb, annál alkalmasabb. A szigor legyen mindig precziz, akkor aztán nem lehet vele visszaélni és alkalmazása elől nem lehet kitérni, és ily esetben a zaklatás is ki van zárva, de viszont a szemek behunyása is. Még egy dolog van, a mit nagyon szeret­nék a törvényben megöiökitve látni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon szeretném, ámbár szavazatomat ettől függővé nem teszem, ha kimondatnék a törvényben előirt különféle bün­tetési pénzekről, hogy ezekről egy speczális ki­mutatás terjesztessék évente a ház elé, és hogy az e törvényben megszabott büntetéspénzekből befolyó összegből csak a határrendőrség kiadásai fedeztessenek. Ezt azért szerettem volna ebben a törvényben megörökitve látni, hogy ezáltal minden évben, a mikor a specziális kimutatás a különböző kihágásokról be lenne terjesztve, nemcsak a törvényhozás, de a lapok utján maga a nagyközönség is tájékozást nyerne, és ebből az volna az üdvös eredmény, hogy a bevándor­lókkal szemben nem lennénk minden tekintet­ben elfogultak, mint a hogy sok tekintetben el­fogultak vagyunk. Szóval, t. ház, én a törvényjavaslatot álta­lánosságban melegen üdvözlöm. Mondom, szeret­tem volna, ha egy-két szakasz még határozot­tabban és szigorúbban rendelkezik és az utóbb emiitett intézkedést szerettem volna kifejezve látnia törvényben, de azért a javaslatot igaz öröm­melfogadom, első sorban azért, mindenesetre mert határozottan jó és üdvös gyümölcsöket várok tőle és örömmel fogadom a t. kormányéinök iránt táplált határtalan bizalmamból is és azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. kormány­elnök ur, mint belügyminiszter, a gyakorlati téren oly dolgokat talál, a melyek miatt vala­mely korrigálás szükséges, haladék nélkül elő fog állani a kellő módosítás követelésével, A törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául készséggel elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon) Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Minthogy a kér­déssel hosszasabban kívánok foglalkozni, tiszte­lettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhas­sam el. Elnök : Minthogy már közel vagyunk három­negyed kettőhöz, a t. ház méltóztatik az enge­délyt megadni. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz az indítvány- és inter­pellácziós-könyvek felolvasása, továbbá ugyan­azon törvényjavaslatnak tárgyalása, a mely a mai napirendre volt kitűzve. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik; d. u. 1 óra 45 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents