Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-176
170 176' országos ülés 1902 deczewber 20-án, szombaton. hatjuk azokat a viszonyokat, a melyek nálunk uralkodnak. Alig hogy egy-egy intézménynyel, vagy törvénynyel előbbrevittük ezen társadalmi kérdéseket, és hogyha fel is üti a fejét egyszer másszor egy ily fontos kérdés, azon veszszük észre magunkat, hogy vagy egyáltalában megakad, vagy nagy nehézségek torlódnak az illető javaslat megvalósítása elé. Nagyon helyén valónak találnám, ha a kereskedelmi alkalmazottak, kik hMatva vannak arra, hogy valamikor Magyarországnak kereskedelmi tényezői legyenek és nagyobb erkölcsi erővel, nagyobb tudással, több czéltudatossággal és a modern kereskedelmi eszmék minden fegyverével felfegyverkezve, valamikor Magyarország igazi nemzeti kereskedelmét képviseljék, az államhatalom részéről tapasztalnák azt a buzditást, a mely őket az ily nemes misszióban méltán megilletné. A vasárnapi munkaszünetre nézve teljesen csatlakozom a kérvények felfogásához és osztom azt a nézetet, melyet Szederkényi t. barátom itt tolmácsolt. Valósággal ugy van a dolog, hogy a vasárnapi munkaszünet szintén a megoldandó szocziális problémák közé tartozik. (Ugy van! balról.) Itt semmiféle önző önérdeknek nem szabad közbelépni, hogy ez az általános vasárnapi munkaszünet végre bekövetkezzék. Látjuk azon államokban, melyek a legnagyobb ipari államok, hol a legerősebb munka taríja fenn az ipari és a kereskedelmi osztályt: Angliában, Németországban, hogy a vasárnapi munkaszünet még szombat este kezdődik és tart mindaddig, mig az illető ugy lelkileg, mint testileg kipihenve és vallási kötelezettségeinek kellő mérvben eleget téve, a munkát újra felveheti. (Helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva azt hiszem, hogy minden kultúrállam, mely helyes érzékkel bir a munkásosztálynak ugy szellemi, mint fizikai követelményei iránt, a teljes és valódi vasárnapi munkaszünetet kell, hogy megvalósítsa. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért támogatom a magam részéről a kérvényeket, s kérem a t. miniszter urat, hogy azokat kellő méltatásban és figyelemben részesítse. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kMan, a vitát bezárom. (Felkiáltások a baloldalon: Kapcsoljuk össze az azonos tárgyú "kérvényeket!) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: A kívánság, t. elnök ur, az, hogy miután a következő kérvények ugyanerről a tárgyról szólnak, méltóztatnék együttes tárgyalásukat elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: Ha a ház ezt elrendelni méltóztatik, semmi kifogásom sincs ellene, de ebben az esetben a vitát bezártnak nem jelenthetem ki, (Helyeslés.) A szóban levő kérvények tárgyalásának összekapcsolását tehát a ház elhatározza, (Helyeslés.) de akkor az a kijelentésem, hogy a vita bezáratott, nem bir érvénynyel. Rátkay László jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: T. ház! A második csoport kérvényeinek tárgya megkövetelné, hogy hozzá tüzetesebben szóljak, de tekintettel arra, hogy itt a tárgysorozatban igen fontos és nagyon sürgős ügy vár elintézésre, csak nagyon röviden kívánok szólani. Már az a körülmény is, hogy ezen kérvények a ház előtt feküsznek, jele annak, hogy kint a társadalomban van baj, és pedig nagy baj. A társadalom minden rétegében bizonyos erkölcsi züllést tapasztalunk és pedig ugy a szellemi munkások, mint a fizikai munkások között. Mindenki bizonyos időben pihenés után vágyik. Ezt a pihenést, t. képviselőház, most a túlfeszitett és sokszor, mondhatni, kapzsi versenyben az eddigi törvényhozás intézkedései kellőleg nem biztosítják a munkásosztály részére. Akármerre tekintünk és nézünk, mindenütt találkozunk túlfeszitett munkával. Ez a túlfeszitett munka a munkásnak nemcsak a testi szervezetét teszi tönkre, hanem elvonja őt erkölcsi hMatásától, elvonja családja köréből, megfosztja őt minden művelődési eszközétől, tönkre teszi benne a vallásos érzetet, mert nincs ideje vele törődni; lassan-lassan elhidegül, ezt a nemes, ideális érzetet kiöli belőle, és ezzel együtt megszűnik benne minden erkölcsi érzék is. Ez az oka annak a nagy elégületíenségnek, a melyet folytonosan észlelünk és tapasztalunk az egész társadalmi életben; ez az oka annak, hogy az idősebb munkás eltompul, a fiatalabb generáczió pedig valósággal erkölcsileg elvadul. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A hetedik nap munkaszünete, t. képviselőház, nemcsak etikai szempontból szükséges, hanem a humanizmus szempontjából is, s különösen fizikai szempontból okvetlenül kell, hogy az behozassék. Az egész kontinensen mindenütt ez az ügy a törvényhozásnak tárgyát kéjjezte és tárgyát képezi mai nap is. Minálunk 1848 óta folytonosan napirenden van. Az 1848-iki — gondolom — 53. törvényczikk 19. §-ában van lefektetve a vasárnapi munkaszünetről történő intézkedés. De ez oly hiányos, szerkezete oly laza, hogy "ez azóta folytonos veszekedésnek a tárgyát képezi. A hatóságok ugy magyarázzák, a hogy nekik tetszik, és itt bebizonyosodott az a közmondás: a hány ház, annyi szokás. Az 1879. törvényhozás ezt a laza szerkezetet fentartotta. Az 1891-ki törvényhozás, a mikor a vasárnapi munkaszünetről intézkedni kMánt, egyoldalú lett; mert csakis az ipari munkásosztályra akarta kiterjeszteni a vasárnapi munkaszünetet. Ennek következtében ennek a törvényczikknek etikai alapja nincsen, mert a munkásosztály életviszonyait egyáltalában nem tekinti, vagy kellőképen nem öleli fel, sőt még ennek végrehajtása sincs kellőleg biztosítva, azért ezen kérvények taxatíve elősorolják azon okokat, azon bajokat, a melyeknek orvoslása okvetlenül szükséges, a mely orvoslás azonban ennek a törvényczikknek módosítása nélkül lehetetlen.
