Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. 153 a magyar nemzeti állammal össze nem fér. En is azt állítom, hogy kell, meg is fogjuk csinálni, de mértéket kell tartani és nagyon okosan meg kell választani a határvonalakat, melyek közt mozogni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár János: Csak kezdjék, az a fő! Széll Kálmán miniszterelnök: Most egységes alapon állunk e részben, én és Holló Lajos t. képviselőtársam, mert ő sem indul ki más alapból. (Közbeszólások- a baloldalon.) En nem konverzálhatok minden képviselővel, most Holló képviselő úrral beszélek. Holló képviselő urral egy alapon állok, a felfogástól, az applikáczió mértékétől függ az, hogy összejövünk-e a megoldás terén is, az eszközökben, vagy pedig eltérünk-e és mennyiben egymástól. Pl. azt nem merném mondani, hogy helyes mértéke a reformnak a választók számának megállapítására, hogy legyen egyszerre háromszorannyi, mint a mennyi van. Mert azt vallom, hogy ha még nem ismert és ki nem próbált tömegeknek ily nagymérvű mobilizálásával a közélet vezetése azok kezéből, kik itt bent és odakünn a közélet élén állanak és vezető elemei az országnak, kiesik : nagy kérdés, hogy azoknak a tömegeknek bevitele pótolja-e őket az ország üdvére és javára? Ez még nagy kérdés. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a széls'óbaloldalon.) Én azért, a mit itt cselekszem, nemcsak a mandátum tartamáig vagyok felelős, nemcsak egy beszédért, a melynek aztán nyomai elvesznek a homokban és a mely halványan eltűnik akár a papírról, akár arról a stenografikus jegyzetről. Nálam, kinek nemcsak nyilatkozatai, hanem különösen ténykedései lökhetik az országot jó vagy rossz irányba, a felelőség mértéke egészen más ám. Más azoknak felelősége, a kik intézkednek és intézkedéseik minden lépéseért a következések szempontjából hordják a felelőséget, mint azoké, kik — elismerem, önöknek joguk van, sőt kötelességük is — csak sürgetnek, buzdítanak és türelmetlenkednek is, mert a reformot szükségesnek tartják. Meg fogjuk talán egymást érteni, ha nem is teljesen, de közelebb hozzuk felfogásainkat egymáshoz, mikor kijelentem, hogy (Halljuk! Halljuk!) igenis első sorban reformálandónak tartom a választási eljárást. Az kell, hogy az első lépés legyen. (Helyeslés a baloldalon.) A mai választási eljárási törvény, a mely — megvallom — egyfelől régi keletű, másfelől a curiai bíráskodási törvény meghozatala alkalmából, hogy ugy mondjam, ötletesen lett megváltoztatva és nem egészen rendszeresen, (Egy hatig a baloldalon: Nem helyesen!) az én nézetem szerint első sorban igényli a curiai bíráskodási törvénynyel együtt a revíziót és a reformot. Másik kérdés azután, hogy ennek a reformnak keretében meg lehet-e gondolni azt is, hogy a községenkinti szavazás nem jobb-e a mostaninál ? (Helyeslés a baloldalon.) Ezt meg lehet gondolni, de hogy .lehet-e ennél tovább menni, az egészen más. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. Hentaller Lajos: A czenzust le kell szállítani! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi aztán az anyagi reform kérdését illeti, beismerem, hogy a czenzus aránytalan volta, annak a törvénynek indefiniált tétele, a melyen alapszik a czenzus, a negyed úrbéri telek, a melyet, hogy liberálisan alkalmazhassak, nekem is mesterségesen kell, de a jóhiszeműség és a jogkiterjesztés szempontjából alkalmaznom, a különböző kategóriák felállítása, bizonyos kategóriák teljes eludálása, — a miről szóltam már egyszer — mert a munkásosztályt is olyan tényezőnek tekintem, a melyet egy választási törvénynél is figyelembe kell venni, (Általános helyeslés.) habár nem oly módon és mértékben, hogy az az általános szavazati joggal legyen távolból is határos, de mindenesetre egy bizonyos mértékben, bár ennek meghatározása még nagyobb óvatosságot igényel és csak bizonyos kvalifikált kategóriákról lehet szó. Ezek mind olyan szempontok, a melyeket az általam emiitett nagy érdekekkel és elvekkel összhangba hozását nagyon is gondos és alapos megfontolással lehet eszközölni a mit elhamarkodni nem szabad. (Élénk helyeslés jobbról.) De hát higyjék meg nekem — a ki a múlt választásokat szerencsés voltam vezetni és talán ugy vezettem, hogy el merem mondani ebben a házban és az ország szine előtt, jól elkiismerettel, hogy vezettem törvény szerint és igazság szerint (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és nem a hatalom szempontjából vezettem — hogy azok a tünetek, a melyeket ezek a választások mégis nem egy helyén az országnak mutattak, ezek a tünetek a határoknak olyan szertelen kiterjesztését, mint a minőmellett Holló Lajos képviselő ur foglal állást, nézetem szerint sem nem igazolják, sem nem tanácsolják. {Zajos helyeslés jobbwl.) Nagyon kell vigyáznunk ; mert az utolsó választások, a melyek nem a hatalom szempontjából, hanem az igazság szerint és a törvény alapján vezettettek, mégis itt-ott olyan tüneteket mutattak és olyan tapasztalatokat vetettek felszínre, a melyek nagyon meggondolandóvá teszik, hogy ezen jogkiterjesztés milyen mértékben és arányban történjék. Előttem kérdés, a mit Holló Lajos képviselő ur, mint apodiktikus igazságot mondott, hogy t. i,, ha Szolnokon, (Felkiáltások a baloldalon: Csongrcidon!) Csongrádon,— vagy a mint ő mondta, szimpatikusán és jóhangzással és a mit én is szeretek, — Csongorádon 400 választó helyett 2—3000 választó választott volna, nem lettek volna-e ott ugyanezen tünetek vagy még rosszabbak ? Ez nagy kérdés. Aztán tessék meggondolni, hogy az egy igen , . , Visontai Soma: Ezek azok a bizonyos prMilegizált kortesek és választók. {Zaj) Széll Kálmán miniszterelnök: ... az egy igen könnyen odavetett jelszó . . . Visontai Soma: Kis részvénytársaságok! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) 20