Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-174
134 174. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. tem, ezt vallom, ezért kérem a kérvényi bizottság javaslatának elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobalóldalon.) Elnök: Rátkay László képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Rátkay László: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy nem szavaim értelmének helyreigazítása czimén, mert erre szükség nincs, hanem inkább személyes kérdésben vehessem igénybe a t. ház türelmét. Azt hiszem, azt felesleges előreboesátanom és magyaráznom, hogy midőn én a meghunyászkodás szót használtam, azt nem társadalmi, hanem politikai értelemben mondottam. (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Azt sem ismerem ! Higyje el! Rátkay László: Azt tehát, hogy én politikailag értettem ezt a szót, ugy a miniszterelnök úrral, mint a többséggel szemben, most is fentartom. (Zaj a jobboldalon.) Hiába mondja nekem a miniszterelnök ur azt, hogy ő már kifejtette ebben a kérdésben az inkompatibilitás jogelméletét szerinte. (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Most nem erre hMatkoztam; nem hallgatott meg engem t. barátom. Megmondtam, hogy ugy beszélek mindenütt, a mint beszélek itt és hogy óhajtom a szobor felállítását. Ezért nem illet a vád. (Ugy van! jobbfelől.) Rátkay László: Azt elhiszem, hogy ott is igy beszél a miniszterelnök ur, mert ha ezeket elmondja Bécsben és ott az inkompatibilitás elméletét felállítja, ott talán megértik, talán helyeslik, de ebben a házban ezt az elméletet sohasem volna, szabad felhozni és fejtegetni (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon. Felkiáltások jobbfelől: Nem is beszélt erről!) Azt állítani, hogy a nemzet magasabb érdekei hozzák magukkal, hogy Kossuth Lajos emléke iránt az őt megillető szoborral az elismerés hálája lerovassék, a nemzet érdeke ellen van . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt se mondtam! Rátkay László: . . . nem más itt a törvényhozásban, mint játszani a szavakkal. (Igaz' Ugy van! a szélsobalóldalon: Felkiáltások a jobbóldalon: Vaktában beSzéll Ezt nem mondta senki!) Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan, olvassa el beszédemet! Rátkay László: Fájdalom, nagyon tisztában vagyok a miniszterelnök ur gondolataMal és beszédeMel, (Mozgás jobbfelöl.) de Kossuth Lajost magát állítani oda, mint a debreczeni függetlenségi nyilatkozat szerzőjét; azt állítani, hogy azért . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés.) Elnök (csenget): Ezen fejtegetés már nem a személyes kérdés terén mozog. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem hallotta a miniszterelnök beszédét.) Rátkay László: Méltóztassék kimondani, hogy ebben a házban a gondolatszabadságot és szólásszabadságot korlátozzuk, (Ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) legkMált pedig korlá| tozzuk akkor, a mikor Kossuth Lajos érdemeiről j van szó: akkor megadom magamat és elállók a [ szótól. Ha azonban a t. képviselőház nem akar erre a térre menni — a mint hiszem, hogy nem akar, — akkor méltóztassék nekem megengedni, hogy személyes megtáma.dtatás czimén megvédelmezhessem magamat. (Ellenmondás a jobboldalon: Nem támadták! Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ha valakinek azt veti oda a miniszterelnök ur, hogy őt meggyanúsította —• Széll Kálmán miniszterelnök: Háta hunyászkodás mi? A titkos kéz mi? Az sem meggyanusitás ? Elnök (csenget): Nekem a házszabályok megtartása fölött őrködni kötelességem. A szólásszabadság megszorításának gondolata, akármiről van szó, senkitől nem áll távolabb, mint tőlem. A házszabályok a vita bezárása után nem engedik meg, hogy képviselő másra, mint akár félremagyarázott * szavai helyreigazítása czimén, akár személyes kérdésben szót kérjen. Azonban a ház megengedheti, hogy ezen a czimén való felszólalásában ezeket a korlátokat szigorúan meg ne tartsa. Ha a ház ehhez hozzájárul — és rendszerint hozzá szokott járulni — akkor ezen az alapon szólhat a t. képviselő ur; de e megjegyzéssel tartoztam a házszabályok feletti őrködésre vonatkozó kötelességemnek. Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ismételten feltettem a kérdést, vájjon megengedi-e a ház, hogy ebben a kérdésben személyes megtámadtatás czimén szóljak ? (Ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház, elismerem, hogy az idő is előrehaladt, azt is elismerem, hogy ez a kérdés a t. többség előtt nagyon kellemetlen, hát iparkodom a legrövidebben megtenni észrevételeimet. (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Én csak azt akarom a t. miniszterelnök ur szavaira mondani, hogy azt állítani, hogy a nemzetnek legmagasabb érdekei kívánják, hogy ebben a kérdésben ne határozzunk, vagyis, hogy ez az országgyűlés ne merje kimondani, hogy Kossuth Lajos szobra költségeihez hozzájárul : ez, t. képviselőház, egy általános szólam, a mely, ugy látszik, a t. többségnek jól esik, mert ez az általános szólam ebből e nehéz kérdésből, a hol önök küzdenek belső meggyőződésükkel és a t. miniszterelnök ur iránt tartozó feltétlen engedelmességgel — (Ellenmondás és zajos felkiáltások jobbról: Nem engedelmesség, hanem bizalom!) B. Feilitzsch Arthur: Annyi hazafias érzelem mindig volt bennünk, mint önökben! Rátkay László: A t. többség ne méltóztassék rossz néven venni, ha azt mondom, hogy nincs benne önérzet akkor, mikor a t. többség a Kossuth Lajos szobrának költségeihez nem mer hozzájárulni. (Zajos ellenmondás
