Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

174-. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 121 jelölni, hogy mely szakaszok lesznek azok, a melyek a szerződésbe felveendők. Különben, ha a t, képviselőház megengedi nekem, hogy külön nyilatkozzam erre vonatkozólag, talán a vita végén, vagy egy félóra vagy egy negyedóra múlva már ezt megtehetem és átnézés után nyilatkozhatom arról, hogy óhajtom-e ezt felvétetni magába a törvénybe — mert ezek a szakaszok mind olyanok — bár nem volt még időm átnézni, de a mig a vita tovább foly, át fogom tekinteni — hogy lehet, hogy abban a helyzetben leszek, hogy a tett módosítást elfogadom. Arra kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék a 26. §-t egyelőre függőben tartani és a tárgyalást folytatni. (Helyeslés.) Simonyi Semadam Sándor: Belenyugszom abba a módozatba, a melyet a miniszterelnök ur javasol, Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a t. képviselő ur belenyugszik abba, hogy a végrehajtási rendeletben irjam körül, hogy mely részei és mely szakaszai a törvénynek vétessenek bele a szerződésbe, akkor a dolog el van intézve és én kötelezőleg jelentem ki, hogy a végrehajtási rendeletben körül fogom irni, hogy a törvénynek mely szakaszai foglaltassanak majd a szerződésbe. (Helyeslés.) Az első módosítást pedig az általam tett stiláris módosítással elfogadom. Elnök : E szerint Simonyi Semadam Sándor képviselő ur második módositványát visszavonja. Simonyi Semadam Sándor: Igen! Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kMan, a vitát bezárom. A 26. §. ellen lényegében kifogás nem tétetett; azt tehát általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Fennáll azonban Simonyi Semadam Sándor képviselő urnak az 5, pontra nézve tett első módositása, a melyet vissza nem vont. Nem tudom azonban, hogy ez miként módosulna a t. miniszterelnök ur stiláris almódositványa szerint? (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mit parancsol tőlem a mélyen tisztelt elnök ur? Elnök: Azt kérdem, hogy Simonyi Semadam képviselő ur első módositványa, a melyet fentartott, miképen hangoznék a t. miniszterelnök ur stiláris almódositványa szerint. Széll Kálmán miniszterelnök: Az »is« szócska a végén hagyassák ki, az elejére pedig tétessék: »és.« , Elnök: E szerint az 5. pont igy hangoznék: »És a viteldíjnak és a hajón való utazásnál az ellátási dijnak pontos megjelölését számokkal és szavakkal.* (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Szabad még egy-két szóra engedelmet kérnem a t. elnök úrtól a kérdés feltétele előtt? Elnök: Kérem. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy menyKÉPVH. JTAPLÓ. 1901—1906. x. KÖTET. nyire helyes az elintézésnek ez a módja, a melyet most Simonyi Semadam Sándor képviselő ur belenyugvásával a t. ház talán elfog fogadni, arra nézve csak azt akarom még felemlíteni, hogy a 6. pont szerint úgyis meg kell történnie annak, a mit kilátásba helyeztem, mert a 6. pontban benne van, hogy »ennek a törvénynek a szállító kötelességeiről ás az esetleges panaszok orvoslásáról szóló rendelkezéseit*. Ezt én ugy értem, hogy ennek a törvénynek a szállítók azon kötelezettségeire vonatkozó intézkedései is felvétessenek a szerződésbe, a melyek a kMándorlók érdekeit a szállítókkal szemben megóvják. Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás az 5. pont felett. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 26. §. 5. pontját Simonyi Semadam Sándor képviselő urnak módosításával, de a miniszterelnök ur által előterjesztett szövegezésben, ugy, a mint azt felolvastam ? (Elfogadjuk.) A ház tehát a 26. §. 5. pontját ebben a szövegezésben fogadja el. Dedovics György jegyző (olvassa a javaslat 2?—84. §-ait, továbbá a M. fejeget czimét, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 35. §-t). Sághy Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ezen 35. §-ban a kMándorlottaknak különösen visszatérítését elősegítendő, de egyéb módon való segélyezésük végett^ is egy külön alap létesítése kontempláltatik. Én azt hiszem, hogy ez a paragrafus az, a melyben tegnap, az általános vita alkalmával felvetett eszmémet is (Mozgás balfelöl.) legalább egy részében konkrét kifejezésre lehetne juttatni. Tegnap azt mondottam, (Halljuk! Halljuk!) hogy nagyon szükségesnek és fontosnak tartom azt, hogy olyanok, a kik odakünn a magyar állam ellen izgatnak és államellenes törekvésekben részt vesznek, az állam részéről ne segélyeztessenek, ne istápoltassanak sem visszatérésükben, sem odakünn, mert a humanitásnak igazán nagyon hibás és nagyon megfordított gyakorlása lenne, ha mi saját ellenségeinket támogatnék és ha ezek visszatérését előmozditanók. (Ugy van! jobb- és balfelöl.) Ez okból szükséges ezektől az ilyen segélyeket megvonni és arról gondoskodni, hogy a mennyiben magyar állampolgárságukat elvesz| tették és igy nem is vagyunk kötelesek őket | visszafogadni, azok visszatértükben is lehetőleg meggátoltassanak. Elmondok egy esetet saját tapasztalataim köréből, (Halljuk) Halljuk! a jobboldalon és a középen.) annak igazolására, hogy lehet valami első tekintetre igen humánus eljárás, a mi más j irányban s közelebbről tekintve, annak épen ellentéte. Ismertem egy családapát, a ki végtelenül jószMü volt, de jószívűségében túlságosan könynyelmü is, annyira, hogy lassankint minden vagyonát másokra pazarolta el. Én, ismerve 16