Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 105 ban állanak, a mely viszonynak megszegését a törvény büntetendő cselekménynek nyilvánítja, a a közadótartozásuk, illetve szolgálati vagy munkaszerződési kötelezettségük teljesítése vagy rendezése előtt nem vándorolhatnak ki.« A közigazgatási bizottság ezen módosítása részint az állam financziális érdekei által, részint a gazdasági élet zavartalan működtetésének érdekével indokoltatik. Azt tartja ugyanis a közigazgatási bizottság, hogy bizonyos mértékben mégis közérdek az, hogy a mezőgazda, a birtokos évi termésének, mely egész évi fáradságának, munkájának eredményét foglalja magában, learatása, cséplése, betakarítása, szóval mindazon munkák elvégzése, melyek ezen termés biztosítására vonatkoznak, az arra szegődött aratók kMándorlása folytán veszélyeztetve ne legyen, s ennek folytán a birtokos, a gazda kalamitásba ne jusson. Az igazságügyi bizottság a közigazgatási bizottságnak ezen felfogásához azért nem járult, mMel szerinte más törvényekben biztosított jogokat e törvényben megerősíteni felesleges, továbbá, mert más törvények által nem tiltott szabad mozgást az emberi alapjogok ellenére megakasztani állami feladatot nem képez. (Helyeslés.) Nekem kötelességem a közigazgatási bizottság ezen felfogását a felhozott indokok alapján elfogadásra ajánlani. Ezzel kapcsolatban, t. képviselőház, ugyancsak a 2. §-nak kapcsán bátor vagyok a közigazgatási bizottságnak még egy módosítását előterjeszteni, a mely a d) pontnak a kibővítésére szolgál. Ugyanis a cl) pont azt rendeli hogy : »Nem vándorolhatnak ki továbbá azok a szülők, a kik ] 5 éven aluli gyermeküket itthon hagyni szándékoznak, a nélkül, hogy azok kellő gondozását biztosították volna.« A közigazgatási bizottság azt kibővíteni javasolja még azzal, hogy azok se vándorolhassanak ki, a kik itthon maradó keresetképtelen családtagjaikat nem biztosítják. A közigazgatási bizottság indokolja ezt azzal, hogy szegényebb családokban igen gyakran vannak ilyen keresetképtelen családtagok; ezeknek biztosítás nélkül való itthonhagyása a község közterheit szaporítaná, a községi pótadót növelné, mert ezen családtagok eltartása a törvény értelmében is községi feladatot képez. T. képviselőház ! Az általam előadottak alapján a 2. §. kapcsán bátor vagyok a közigazgatási bizottság ezen két rendbeli módosítását elfogadásra ajánlani, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem fogadjuk el! Zaj.) Simonyi Semadam Sándor: T. ház! A közigazgatási bizottságnak ezen módosításához egészében hozzá nem járulhatok. (Helyeslés jobbról.) Egészen a barbárságig megy azzal a megszorítással, hogy ha valaki közadóval hátralékban van, annak szabad mozgását meggátoljuk. Engedelmet kérek, a magyar állampolgár nem fináncz-objektum egyedül, hanem első sorban KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. szabad polgár. (Igaz! Ugy van! a szäsöbaloldaIon és jobbról.) Képtelen dolognak tartom azt, hogy mi egy ilyen korlátozást törvényileg statuálhassunk. (Igaz! Ugy van! a, szélsbbáloldalon és jobbról.) Hiszen visszamennénk ezzel a középkorba, a mikor csak azért nem engedték meg a középkori kis államok a polgároknak az átköltözést, mert az a polgár adóobjektum volt és nekik vagyontárgyuk volt; ugyanezt teszszük mi, hogyha ezt statuáljuk ma, az 1902-ik évben. Végtelen sérelmesnek tartom ezt a javaslatot, azonban hajlandó vagyok a javaslat további részéhez hozzájárulni, de csupán azért, mert már egy törvényünk intézkedik hasonló módon, és pedig az 1898 : II. törvényczikk 53. és következő §-aiban, a melyekben meghatározza a gazdasági cselédtörvény, hogy a gazdasági munkások és a cselédek, a mennyiben szolgálati viszonyuk fennáll, azon idő alatt nem távozhatnak el, a munkát abba nem hagyhatják, sőt esetleg, hogyha elmennek vagy munkába nem állanak, karhatalommal, csendőrsóggel a munkába állithatók. Azt hiszem, nagyon nagy érdek indokolta, kogj

r ezt a kMételes szigorú intézkedést ebben a törvényben statuálta a t. ház. Nem tartanám indokoltnak, hogy a jelen esetben ettől eltérjünk, mert ha mi azt a cselédet a szomszéd községből csendőrökkel visszahozzuk, mégis csak abszurdum, hogy Amerikába elmenni megengedjük. (Ugy van! balról.) Méltóztassék a sürgős gazdasági munkaidőre gondolni, a mikor a gazdáknak — nem egynek, hanem egész Magyarország gazdáinak — az aratása vagy bármely sürgős munkája küszöbön áll, és akkor hagyják cserben az aratói és nem állanak be, azon titulussal, hogy ők Amerikába mennek. Erdély Sándor: Szabad! Simonyi Semadam Sándor: Minden szabad polgár megvédheti magát magánjogilag, a mint jól tudja ezt a volt igazságügyminiszter ur, . . . Erdély Sándor: Közjogilag is! Simonyi Semadam Sándor: . . . megvédheti magát közjogilag is, ennélfogva annak szankczióját meg kell adni, a mint hogy a t. ház meg is adta egy korábbi törvényben. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha mi ez esetben kMételt statuálunk, akkor az 1898 : II. törvényczikk illuzóriussá válik, mert hiszen ki fogja ellenőrizni azt és hol kapunk garancziát arra, hogy az a cseléd, mikor a munkát nem akarja teljesíteni, hanem egyszerűen ki akar bújni a munkából, vagy a földbirtokost kése elé akarja állitani, egyszerűen kijelenti, hogy én most elmegyek Amerikába, hol van a garanczia, hogy ő tényleg Amerikába akar menni? O egyszerűen kést tesz a gazda torkára ezzel, ha mi latitüd-öt adunk neki, hogy Amerikába mehet, hogy ezzel az ürügygyei ott hagyja a gazdáját. Ennélfogva én ezt a változtatást feltétlenül szükségesnek tartom és elfogadom. Elfogadom a 14