Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

4 170. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. tom az ország szine előtt történjék, hogy az emiitett híresztelésből egy szó sem igaz. (Ugy van!) De minthogy felszólaltam, még egy megjegyzést akarok felszólalásomhoz fűzni: t. i. azt, hogy mélyen fájlalom, hogy az a szokás kezd lábra kapni a sajtó egy részében, hogy semmi akcziót, a mely a végletekig nem megy, nem tekint komolynak. Meggyőződésem szerint e felfogás terjesztése a közvéleményben a parlamentarizmusra nézve veszélyes. (Igaz! TJgy van! a jobb- és a szélsobáloläalon.) Bármely nemű túlzásokat súlyos körülmények igazolhatnak, de a túlzásból rendszert csinálni veszélyes, (Altalános helyeslés.) és azt kívánni, hogy az országgyűlésnek tárgyalásai folyvást a túlzások között mozogjanak, s azt csepegtetni a közfelfogásba, hogy semmi akczió sem komoly, a mely nem csap át a túlzásba, nem más, mint egy téves és veszélyes tan hirdetése. (Helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Napirend szerint következik az indítvány- és interpellácziós-könyv felolvasása. Nyegre László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellácziós-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Következik az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (Írom. 189, 191) harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztatnak az imént, most már harmadszor is felolvasott törvényjavaslatot elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) E szerint az 19(13. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásában is elfogadtatván, az alkotmányos tárgyalás és szMes hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz küldetik át. Következik a Magyarország és HorvátSzlavon-Dalniátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889 : XL. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbítására vonatkozó pénzügyminiszteri törvényjavaslat (írom. 233. 237) tárgyalása. Az első szó az előadót illeti. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a törvényjavaslatnak czélja, mint a czime is mondja, egyszerűen az, hogy a Magyarország és Horvátország között létrejött pénzügyi egyezményről szóló 1889. évi XL. t.-czikknek hatálya egy további esztendőre meghosszabbíttassák. Ez lévén a javaslatnak egyedüli czélja, ugy hiszem, a t. ház nem várja tőlem, hogy most a magyar-horvát pénzügyi rendezés érdemét behatóan tárgyaljam, vagy hogy ismertessem az eddigi tárgyalások során felmerült differencziákat. A két országos bizottságnak álláspontja egyébként ismeretes a köztük váltott üzenetekből, melyek annak idején egész terjedelmükben kerültek a nyilvánosság elé és mindkét részről élénk publiczisztikai eszmecserére szolgáltattak alkalmat. Azzal a felfogással szemben, melylyel ezen eszmecsere során némelykor találkoztunk, mintha a két országos bizottság bármi okból nem iparkodott volna elég serényen, hogy a reá bizott feladatot megoldja, utalok arra, hogy a két bizottságnak számos fontos kérdést kellett tisztáznia, még pedig nemcsak nagyfontosságú pénzügyi kérdéseket, hanem elvi kérdéseket is, a melyeit a pénzügyieknél nem kevésbbé fontosak. Ámde a magyar-horvát pénzügyi rendezésnek oly kMáló jelentősége van és ezen ügynek kezelése annyi óvatosságot, annyi komoly jóindulatot és annyi alaposságot igényel, hogy érthető és bizonyára méltánylást érdemlő a két országos bizottság tárgyalásainak menetéből kivilágló az a törekvés, hogy a fenforgó kérdések nemcsak megoldassanak, hanem — a mennyire ez vitás érdekkérdésekben és pénzkérdésekben egyáltalában lehetséges — hogy mindkét félnek megnyugvásával oldassanak meg, vagy legalább is ugy, hogy mindkét félnek lehetővé tétessék, hogy a meggyőzésnek minden eszközét kimerítse. Ebben a szellemben tárgyalt a két országos bizottság, minek folytán egyes pontokra nézve bizonyos közeledés történt annyira, hogy most már elérkezettnek látszik a szóbeli tárgyalásoknak időpontja. Ugy tudom, a magyar bizottság most készülő üzenetében alkalmat fog adni a horvát bizottságnak a szóbeli tárgyalásoknak megindítására, a melyek rendesen az alkudozások végső stádiumát szokták jelenteni, és a melyeknek eredménye elé annál nyugodtabban tekinthetünk, minthogy a kormánynak és mindkét országos bizottságnak kifejezetten az a szándéka és törekvése, hogy a most előttünk levő javaslat legyen az utolsó pénzügyi provizórium. Alkalma lesz tehát nemsokára a t. háznak érdemleges előterjesztések alapján és az összes adatoknak birtokában a horvát-magyar egyezményt tárgyalni és végleges rendezéséről gondoskodni. Erre való tekintettel és tekintettel továbbá arra, hogy ez a javaslat a jövendő pénzügyi rendezést egyáltalában nem érinti, mMel sem pénzügyi, sem közjogi uj szempontokat nem érvényesít, és mitsem változtat akár a számítási, akár az elvi alapon, melyeken a magyarhorvát pénzügyi egyezmény nyugszik, üe nem változtat a tényleges helyzeten sem, ajánlom a t. háznak, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Pártom megbízásából szólalok fel az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása alkalmából. Ez a törvényjavaslat is időhöz van kötve, tehát egyike azokI nak, a melyeket az ellenzék, ha akarna,