Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 garázdálkodnak, azután megcsalják, kizsebelik azt a szegény embert, már mielőtt kiszállították volna és dus províziókat kapnak, a mi ebben a javaslatban ki van zárva. íme itt a javaslat eredménye. Először is az az ügynök most már meghatalmazottja lesz a hajózási vállalatnak, nem fog províziókat húzni attól, hanem fix fizetéssel fog elláttatni, a belügyminiszter által adatik neki az engedély ezen közvetítésre, s nem szabad neki közvetíteni másnak részére, mint a kMel szerződési viszonyban van és a ki által oda van állítva. A belügyminiszter az ő hatóságai által ellenőrzi annak minden könyvét, egész üzletét, minden lépését, és a 19. §. azt mondja — ennél már drasztikusabbat nem lehet odaállítani, ezt mindenki, a ki a javaslatot figyelmére méltatja, be fogja vallani — (olvassa): »Az ügynöknek és alkalmazottjának tiltva van az engedélyében megnevezett vállalkozón kMül más vállalkozó részére, vagy saját számlájára szállítási ügyleteket kötni, fióktelepeket létesíteni, helyettest állítani, akár szóval, akár írásban a kMándorlásra csábítani és izgatni, házról házra járni, valamint a maga részére a kMándorlóktól bármily dijat vagy szolgáltatást követelni, vagy elfogadni.« Egyéb intézkedések is ilyen természetűek, a melyek a legerősebb ellenőrzések alatt fogják ezt a tilalmat tartani. Ezen tilalommal szemben szeretném én látni azt az ügynököt, a ki ezekkel az erős büntetésekkel szemben visszaélést mer koczkáztatni. (Helyeslés.) A másik, a mit Kossuth Ferencz t. barátom mond — és ez némileg összefügg azokkal is, a mik más _t. képviselő urak részéről mondattak, Barta Ödön t. képviselőtársam is emiitette, a kinek valóban mélyreható, igazán szakszerű és tárgyilagos beszédéről a magam részéről csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom, u. m. felvetette egyik passzusában Hegedüs Loránt t. barátom a maga igen érdekes és nagyon szép és igen tanulságos fejtegetéseiben — azt mondja, hogy nem látja azt az intézkedést, hogy ott volna egy kormányközeg, a ki az illetőket fogadja, a hol kiszállnak és nem lesz kormányközeg ott, a mely gondozza őket ott, a hol Amerikában nagy telepekben élnek. Ez igen fontos része a dolognak; mert e törvényjavaslat feladata, nemcsak a kMándorlás lehető megszorítása, hanem az is, hogy a magyar állam a kezét, a mennyire lehet, künn is rajtuk tartsa a kMándorlottakon, hogy a magyar állam számára el ne veszítsük őket, (Élénk helyeslés.) hanem, hogy tartsuk őket eleven vallási és nemzeti kötelékekkel idefüzve, hogy a hazának tagjai maradjanak. (Helyeslés.) Fontos kifogás ez tehát és vizsgáljuk meg, hogy e javaslat alkalmas-e arra, hogy e téren megtegye, a mit lehet? Hát én állítom, hogy alkalmas. Intézményszerüleg kezeljük az illetők által hazaküldött, deczember 17-én, szerdán. 101 hazaszállított pénzküldemények dolgát, ugy, hogy valamely hazai pénzintézettel kötendő szerződés folytán Amerikában fióktelepek állíttatnak és embereink alkalmaztatnak. Ez már maga oly intézményes szervezet, a melynek révén a kontaktust épen az anyagiakban — mert mindenki azért megy, — fenn lehet tartani. Gondoskodni igyekszem, teljesen egyetértőleg a külügyminiszterrel, hogy konzulátusainknak, a kiknek feladata első sorban ezen ügyeknek is gondozása, mert külügyi képviseletünk az 1867. XII. t.-cz. értelmében közös száma, a lehetőség szerint szaporittassék, még j>edig valóságos konzulokkal és arra — a mi jórészt igy is van ma már — hogy minél több magyar ember legyen azon konzulátusokban. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság balfelöl.) Egyetlenegy amerikai konzulátus sincsen — itt van előttem a lista, nem olvasom fel — a hol ne volna magyar hMatalnok, sőt többesszámban is vannak, tEgy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudnak magyarul!) Azon leszek, hogy mindenütt még fokozottabb mértékben legyenek magyarok. Ma már — és ezt csak közbevetőleg mondom, megnyugtatására sokaknak, a kik nem ismerik a kérdést — ma már nem ugy van, mint valaha régen; ma már a keleti akadémián a konzulokra nézve a magyar nyelv kötelező tantárgy. Rákosi Viktor: Nem tanulnak meg magyarul ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ennél többet már csak még sem lehet termi, mint azt, hogy kötelező tantárgy és vizsgálati nyelv a magyar! Nemcsak a magyar ember számára, de az idegen nyelvű konzul számára is elő van írva, hogy magyarul kell tudnia. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem vizsgálják jól!) Jól vizsgálják, kérem; csak ne méltóztassanak mindenben kifogást találni; mert a ki mindenben a szőrszálhasogatásig menő kritikával él, annak a kritikája gyakran csorbát szenved ott is, a hol igaza van. (Helyeslés jóbbfelöl.) Rákosi Viktor: Ez jó vastag szőrszál! Ezt lehet hasogatni! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez sem alkalmas a hasogatásra. (Tetszés jobbról.) Azonkívül a külügyminiszter úrral egyetértőleg az állandóbb és teljesebb érintkezést is óhajtom szervezni a konzulátusoknál ezen ügyekre nézve. Azt mondja t. barátom, Kossuth Ferencz, hogy kormányközeggel csináljam a dolgot. Ez nem olyan egyszerű, mint a minőnek első tekintetre látszik. Kormányközeget állítani Amerikában, mást, mint a ki diplomácziai vagy konzuli keretben és minőségben ott akkreditálva van, nem lehetséges. (Ugy van ! jobbfelöl.) Hiszen mit szólanánk mi hozzá, ha Amerika vagy akármelyik más állam itt nálunk hMatalnoki szervezetet állítana, kormányközegeket állítana fel valamely czélból, hiszen ez a territoriális fenhatóság jogához tartozik minden államban, odáig menni nem lehet, az lehetetlen dolog. Figyelmeztetem Kossuth Ferencz t. barátomat arra.