Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

1/3. országos ülés 1902 de lyaikat fejezték ki részben az iránt, hogy ez a javaslat azt, a mit mi akarunk, egészen nem fogja elérni és nem fogja orvosolni azokat a bajokat, a melyeknek orvoslása czéljából én a törvényjavaslatot előterjesztettem. Hát itt-ott némely nézetet, aggályt kell rektifikálnom és felderítenem, vagy rámutatnom, hogy talán nem nyugszanak egészen helyes alapon. A mi mindenekelőtt a kMándorlásnak okait illeti, hiszen, t. képviselőház, ennek a javaslat­nak nem czélja az, hogy orvosolja mindazon okokat, a melyekből a kMándorlásnak ez a nagy baja származott. Mert a baj nagy ; hisz Magyar­országra nézve valóban nem ugy áll a kérdés, mint Európa egynémely más államára, a hol a kMándorlás inkább talán keresetforrás, vagy a hol inkább a vérbőségnek oly czélból való megszün­tetése, hogy az káros visszahatással az organiz­mus egészségére ne legyen, idézi elő a kMándorlást. Nálunk a kMándorlás abban a mér­tékben, a melyben ma fennáll, valósággal egy igen erős, nagy gazdasági és nemzeti vérvesztés; (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) és mind­nyájunknak a feladata és ezen törvényjavaslat­nak a czélja is mindent elkövetni arra, hogy ezt korlátoljuk, ha már megszüntetni nem lehet. Én elismerem, hogy ezzel a javaslattal nem szűn­nek meg mindazok az okok, melyek miatt a kMándorlás támadt. Az indokolásban — és talán igazságot fognak szolgáltatni nekem az én t. képviselőtársaim, a kik a túloldalon ülnek — én minden színezés nélkül, objektíve rámutat­tam azokra a sajnos gazdasági viszonyokra, a melyek részben a kMándorlás okai. Nem is mon­dom, hogy ez a javaslat azokat megszünteti, mert az okokat nem szüntetheti meg, de nem is czélja ez ennek a javaslatnak. A törvény­hozási és kormányzati intézkedések egész sorozata szükséges arra, hogy mindaz, a mi okozza rész­ben, de csak részben, a kMándorlást, a maga hatályában enyhüljön, hatásában csökkentessék, hogy aztán általa közvetve a kMándorlás is csökkentve legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden lépés, a melylyel mi a közigaz­gatás és a kormányzat legelemibb kérdései­től fogva keresztül véges-végig minden köz­igazgatási ágon, a közgazdasági, a kulturális, a közlekedési, a keresetképességi viszonyokat javí­tani, az ország anyagi erejét, kulturális nívóját emelni tudjuk, a melylyel ezt az országot az ille­tőre lakályossá, a melylyel a közigazgatást jobbá, olcsóbbá, szóval az állapotokat elviselhetőbbekké, tűrhetőbbekké, előrevittebbekké teszszük, mindaz alkalmas lesz és közrefog működni ezeknek az okok­nak a megszüntetésére és ez a javaslat — ne gondolja senki, nem azért terjesztettük elő — nem menti fel a kormányt, nem menti fel a törvényhozást minden erre való törekvéstől. (Élénk tetszés.) Ezt előrebocsátom. Már most a kMándorlás okai kétfélék. Az egyik az illető vidékeken ural­kodó mostoha gazdasági és egyéb viszonyok iczember 17-én, szerdán. 99 hatása, a másik a kMándorlásra való csábítás ténye. Ebből a két elemből áll a kérdés. Hogy melyik elemnek van nagyobb része minden egyes indMiduumnak, a ki kMándorolni akar, a ki vándorbotot vesz a kezébe, az elhatározásában, hogy melyik elem bir rá több hatással, azt igen nehéz meghatározni, az minden egyes indMiduum­nál különböző és minden egyes tömegnél, a mely kimegy, különböző. < Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én ismerek magam tömegeket, egyeseket is, a kik elmentek : nem azért, mert nincsen mun­kájuk, nem azért, mintha nem tudnának tisz­tességesen megélni, sőt azért sem, mert vagyonuk ne volna elegendő; olyanokat is ismerek, a kik kimennek, mert a kereset utáni vágy, az anyagi exisztenczia javításának vágya végre mindenki­ben él, mert az emberi ösztönök legerősebbike, az önzés rugója azt ébren tartja. (Ugy van/ Ugy van.' a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik, hogy az a kMándorló tudja és látja és a csábitások folytán még csábosabb színekben látja, hogy ha ő kimegy, munkáját job­ban tudja értékesíteni, mint itthon. Kimegy tehát és sokszor csalódva érkezik oda, s csalódva jön vissza^ Hát ezeknek az okoknak nagy hatása van. És én állítom a t. ház előtt, a ki foglal­koztam a kérdésekkel, mert foglalkoznom kellett, hiszen ezt a törvényjavaslatot nem tudtam volna másként elkészíteni és nem sikerült volna ugy elkészitenem, hogy kisebb kifogások híján mégis azt mondhatom, hogy általános megnyugtató benyomással fogadtatott, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) én mondhatom a t. háznak, hogy ma egy kMándorlási láz, egy kMándorlási mánia van, a melyet, remélem, át fogunk élni egyéb, mélyebbre menő gazdasági és kormány­zati intézkedések segítségével, a melyek az okok javítását tűzik czélul, de ezen törvényjavaslat segítségével is. Ez a láz most érte el tetőpont­ját és talán ily mértékben már terjeszkedni nem fog. És erre kell törekedni. Mert azt nem sza­bad, de nem is lehetséges meggátolni sem kor­mányzati, sem törvényhozási intézkedéssel, hogy egyetlen ember se menjen ki az országból. Hi­szen először is nem lehet az emberi jogokat békóba verni, másodszor nem is tudnók ezt megcsinálni, mert ma már a kínai fal is csak félig-meddig hat Kínában is, az a kínai fal ott legalább kétezer évvel ezelőtt birt hatással, de ma már ott sem bir. Lehetetlen volna tehát akármilyen tiltó, peremptórius, drasztikus in­tézkedésiekkel az embereket a kMándorlástól visszatartani. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a bal­oldalon.) Mit kell tehát tenni? (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőtársam, gróf Wilczek, a ki rámondotta most, — elis­merem, objektíve és jóakaratulag — hogy ennek a törvényjavaslatnak nem czélja a kMándorlást korlátozni, nagyon téved. Igenis, czélja korlá­l:i*

Next

/
Thumbnails
Contents