Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

153. országos ülés 1902 Máltások a szélsobalóldalon: Ugy is van!) A belügyminiszter ur ezzel szemben azt felelte, hogy szükség van erre az állásra, hogy a főispán a kormánynak bizalmi féríia, a ki az adminisztrácziót ellenőrzi. Nagyon helyesen jelezte azonban akkor Komjáthy Béla t. képviselő ur azt a furcsaságot, hogy milyen furcsa ellenőrző urak ezek a furcsa urak, mondván, hogy azok a jó urak az adminisztrácziót akkép ellenőrzik, hogy a miniszterelnök kénytelen minduntalan a minisztériumból megbízni valakit, a ki ezeket az ellenőrzőket újból ellenőrizze és a ki lépten-nyomon igazi Augiás-istállókra akad. Nem az egyes főispánokat bizza meg azzal, nem is Osztroluczky főisj>ánra, vagy egyik-másik főispánra bizza azt, hogy tegyen neki jelentést, milyen az adminisztráczió a megyében, mert nem hisz nekik, hanem Kaffkáját küldi ki, a ki egy statáriumot inaugurál és a ki nagy erélylyel hozza be a rendet a nagy rendetlenségbe. Már akkor mondtam, hogy jelenleg nincs gyűlöltebb állás, mint a főispáni állás (Ellenmondás a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) A főispán mindent tehet, mert senkinek sem felelős. Még a Bach-korszakbeli főispánokat is sokkal szivesebben láttuk, mint ezeknek az uraknak a működését, a kik semmit sem tesznek, hanem zsebre vágják a pénzt, és ha a választások jönnek, nem nyíltan, de a színfalak között elbújva, titkon intézik a merényleteket a választási jog ellen. (Igaz! Ugy van! a balés a, szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur mindig a legjobb szándékáról beszél és arról, hogy milyen szigorúan inti az illetőket, hogy törvényesen járjanak el. Ha a t. miniszterelnökhöz megyünk, intézkedik, de vájjon van-e foganatja ezeknek az intézkedéseknek? Azt hiszem, hogy a legritkábban. Visontai Soma: Nincs tekintély! (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Szél Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Rakovszky István: A t. miniszterelnök ur és ebben talán nekem is van egy kis érdemem, az ily hatalmával visszaélő, az ily merénylő és vakmerő czinizmussal a szabad választói jog ellen törő főispán ellen Trencsén megyében már egyszer eljárt. Zboray Miklós: Ha egy képviselővel tesznek így, mit tesznek akkor a néppel! ? Nem engedik szólani. Gyalázat! (Nagy zaj és mozgás.) Majd még jönnek más dolgok is! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meg is fogják hallani! Gr. Zichy Aladár: Sok van már a rováson! (Mozgás.) Rakovszky István: Most a vakmerő czinizmus helyett az óvatos czinizmus következik. Nem nyíltan, nem vakmerően, nem a nap fénye mellett, de titkon működik ott az uj főispán. Lehetetlen, t. miniszterelnök ur, hogy ez a férfi nem tudta volna, hogy mi készül ott. Ha első november 21-én, pénteken. 87 eset lenne ez, még elhihetném, hogy nem tudta. De már 1901-ben ugyanabban a községben, tehát félórányira Trencsén városától, a mely a főispán székhelye, ugyanaz történt. Avagy nem tudta a főispán ur megértetni azzal a főbíróval, hogy a választójogot, a választás tisztaságát tiszteletben kell tartani? És most mi történt? A legközelebbi szomszédságban nem engedik szólani Ernst képviselőtársunkat, a kiről mindenki elismeri, hogy higgadtan szokott beszélni. Mikor föllép és azt mondja: »nézzétek, ezeknek a szerencsétlen viszonyoknak, annak, hogy ti kénytelenek vagytok kivándorolni, a rossz kormányzati rendszer az oka, a kormányzati rendszer kezelője pedig a kormány, — erre azzal válaszolnak, hogy ez a kormány rágalmazása. (Zaj.) Ha ez a kormány rágalmazása, ám bűnhődjék Ernst Sándor, de preventive a főbírónak nem szabad beleavatkoznia. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Visontai Soma: Kezdik a szocziálistákon és végzik másokon. Rakovszky István: Ha Osztroluczky főispán ugy honosítja meg az uj szellemet, hogy három év alatt nem tudta megértetni a miniszterelnök ur őszinte intenczióit, ezzel vétett a miniszterelnökkel szemben is, mert ily körülmények közt nem veheti rossz néven a t. miniszterelnök ur, ha nem én, de mások azt mondják, hogy a t. miniszterelnök ur máskép beszél és máskép cselekszik. (Zaj a jobboldalon.) Hogyha a t. miniszterelnök ur egyszer egy rikító példát statuálna egy ilyen főspán úrral és ugrasztaná őt, majd meggondolnák a többi főispánok, hogy szabad-e a vezetésük alatt álló megyékben ilyen botrányos jogtiprásokat elkövetni? (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem akarom azt mondani, hogy ebben gyávaságot látok, de állítom, hogy ebben a férfiasságnak hiánya van. (Zaj a jobboldalon.) Ha az a főispán kiáll, ha maga megy oda, ha maga mellé veszi azt a főbírót és neki ott a nép, a jelenlévő képviselők szeme láttára megparancsolja: tiltsd be a beszélést, ez férfias, nyílt eljárás volna. Hanem meghúzva magát, a háttérből, az odúból tűrni ezt egy alantas közegtől, ez nem férfias fellépés. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ámde vegyük az éremnek másik oldalát, (Halljuk! Halljuk!) Mikor a főispán ekként cselekszik, ezzel biztatja azt a hivatalnokot, hogy ha őt fegyelmi vizsgálat alá veszik, nem a törvény betűje szerint fognak eljárni, mert az egész fegyelmi ügy elintézése az ő kezében van, de ha az a főbiró tudná, hogy az a főispán az igazságot fogja majd szolgáltatni, nem merné azt tenni, hanem bizik már előre is abban, hogy a főispán az ő czinkostársa, hogy ez majd kimenti őt a bajból. (Nagy zaj jobbfelöl.) Zboray Miklós: Majd rá fogok mutatni az ujabb eseteknél is! Rakovszky István: Én tudom azt, hogy jöt-