Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

78 153. országos ülés 1902 ki_ lehet-e adni ennek elbírálását a hadseregnek? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha, t. képviselőház, a magyar parlament régi hagyományaihoz híven jár el és híven azon szabadsági eszmékhez, a melyek átplántáíódtak egyik nemzedékről a másikra, és a mely szabadságeszmék ma is még a körvonalazó tényezőt képezik akkor, a mikor mi szabadságjogainkat megállapítjuk ugy az állampolgárok részére, mint a parlament, mint testület részére és a parlamenti tagok részére; ha ezek a hagyományok lelkesítik a többséget: akkor a t. képviselőház ragaszkodni fog a tradiczióhoz és azon jogokhoz, a melyekről egész Európában kétségtelen, hogy a parlament maga határozza el, hogy a képviselő akármikor hivatásában jár-e el, vagy nem. Ha szolgalelküségből, vagy megfélemlitve, vagy a katonai hatalom elől meghátrálva, vagy ezen hatalom túltengésének szolgálatába állva a nemzet legszentebb szuverenitásáról, a jtarlamenti szuverenitásról le fog mondani, akkor el fogja fogadni a bizottság többségének véleményét. De ha a parlament szuverenitását tartja szem előtt, akkor csak a kisebbség álláspontjához csatlakozhatik és elfogadja Kossuth Ferencz t. barátom határozati javaslatát, melyet én is a magamévá teszek. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet zitán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dedovics György jegyző: Böszörményi Sándor, a számvizsgáló bizottság előadója! Böszörményi Sándor előadó: Mélyen tisztelt képviselőház! Van szerencsém a számvizsgáló bizottság jelentését (írom. 232) a folyó év első feléről szóló számadások megvizsgálásáról tisztelettel beterjeszteni. Kérem annak kinyomását, szétosztását és tárgyalásra való kitűzését elrendelni. Elnök: A beadott jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Major Ferencz jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: (Halljuk! Hlaljuk!) T. képviselőház ! Óhajtok a szőnyegen fekvő tárgyhoz szólani, de csak lehető rövidséggel. Csak rá akarok mutatni bizonyos tévedésekre, a melyek leggazdagabb számban a t. igazságügyminiszter ur tegnapi beszédében fordulnak elő, és a melyek nem engedik meg, ha a t. ház erre az álláspontra helyezkednék, hogy ennek a kérdésnek a lényegét tisztán lássa. (Halljuk ! Halljuk !) A t. igazságú gyrniniszter ur a mentelmi jogot bizonyos tanszéki szokásnak megfelelőleg elkezdte osztályozni abszolútra és relativre. Hogy miért abszolút és relatív egyik vagy másik része a mentelmi jognak, azt nem magyarázta meg. Azt a tankönyvek sem magyarázzák meg tisztán. Nem is lehet magyarázni. A hol november 21-én, pénteken. a mentelmi jog sértve van, vagy a hol nincsen sértve, ott akár a sértést, akár annak hiányát abszolútra vagy relativre osztályozni, azt hiszem, nem egyéb, mint a szavakkal való játék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én előttem a kérdés a mi hazai gyakorlatunk szerint — és abban a t. igazságügy miniszterrel egyetértek, hogy maradjunk meg különösen a hazai talajon — én előttem a mi hazai gyakorlatunk szerint a kérdés tiszta. 1848 előtt a mentelmi esetek mindig a hatalmi kérdés szempontjából intéztettek el a magyar országgyűlésen és a hogy akkor intéztettek el, attól tartok, hogy ebben a kérdésben szintén ez az irány fog majd győzni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. igazságűgyminiszter urnak tudnia kell, hogy galanthai Balogh János ellen nótapert indíttatott a hatalom egy kijelentés miatt, a melyet ő a képviselőház termében tett. Mint törvényhozó tette ezt a kijelentést. Hogy mi volt a tartalma annak, mely szavakat alkalmazott, az nem is kérdés, Mai napság nincsen olyan igazságügyminiszteri nagyító üveg, a melylyel azon szavakban vagy állításokban valami sérelmet vagy valami komoly megfontolásra méltót fel lehetne fedezni. De, t. ház, galanthai Balogh János szálka volt a hatalom szemében, ennélfogva galanthai Balogh János ellen megindították a nótapert és ezzel megsértették a mentelmi jogát neki és magának az ország törvényhozói testületének a mentelmi jogát is oly tény miatt, a melyet ő mint képviselő a képviselőház nyilt tanácskozása közben követett el. Nohát, hogy ez azután az abszolutak közé tartozik e vagy a relativek közé ? — (Derültség a szélsöbaloldalon.) ennek eldöntését a t. igazságűgyminiszter úrra bizom, de bíznom kell is, mert a mikor ő beszélt abszolút mentelmi jogról, ilyen esetben azt meg is kellett volna neki magyarázni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang: Ha tudta volna! Mozgás jobbfelöl.) Báró Wesselényi Miklós ellen ugyanazon szavakért szintén nótapert indittatott a hatalom, mert báró Wesselényi Miklós ugyancsak szálka volt az akkori hatalom szemében. Az országgyűlés egyik esetben sem tudta megvédelmezni a saját mentelmi jogát vagy a saját integritásának az érdekét; egyik esetben sem tudta megvédelmezni, mert a hatalom arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy szót kimondott, ahhoz a szóhoz neki ragaszkodnia kell és én attól tartok, őszintén attól tartok, hogyha nem is ugyanezen szavak miatt, de ma is abban a veszélyben vagyunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most a katonai hatalom sérthetetlensége a jelszó (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és jelszó a katonai hatalom körül az országgyűlés által engedélyezett felségjogok sértetlensége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen fel! ségjogok közé utolsó analízisben — hogy a t. igazságűgyminiszter ur által használni szeretett