Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

72 153. országos ülés 1902 november 2l-én, pénteken. sem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy valami hatósági eljárás volna. Miért bizonyítottam ezt he? Bebizonyítottam azért, mert az egész czivilizált világon mindenütt, a hol a mentelmi jog ma respektáltatok és létezik, egyetlenegy szempont van, a mely mindenben kidomborodik, és a mely leginkább méltattatik figyelemre. És ez melyik? Az, a mely azt mondja, hogy a mentelmi jog a képviselő számára az ő független, befolyásolhatatlan, a lelkiismerete szerint való működést biztosító szereplése tekintetében leginkább azért respektálandó, hogy a kormányhatalom befolyásolása kizárassék a parlamentben, és hogy az illető képviselőre nézve biztosítsuk a szabadságot, hogy a kormány ne járhasson el vele szemben akkor, a mikor neki tetszik, hogy az illető képviselőtől, a ki reá nézve kellemetlen, szabaduljon, vagy hogyha a kormány, ha nem szabadulhat az illető képviselőtől semmiféle eszközzel, oly eljárást ne foganatosíthasson, vagy oly bajjal ne fenyegethesse az illető képviselőt, a mely őt függőségi viszonyba hozza a kormánynyal. (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Már most lehet-e először is azt mondani, hogy ez nem hatóság, tehát ennek nem kell a házhoz fordulnia, hogy az illető képviselőt kikérje. Az egyik szempont ennélfogva az, hogy a becsületügyi bizottság hatóság. Olay Lajos: A parancsnokság ! Visontai Soma: A parancsnokság kérte ki, mint a becsületügyi bizottság feje. Kubik Béla: Dehogy kérte! Parancsol a katona csak. Nem ismer az mást, csak a parancsot. (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk a jogi fejtegetéseket! Visontai Soma: T. képviselőház, hogy a becsületügyi bizottság is érzi hatósági jellegét, azt bizonyítja a gyakorlat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És itt van az én erősségem a miniszter úrral és a többséggel szemben, a melyet nem lehet ledönteni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ki fogom mutatni, hogy ezt bizonyítja a gyakorlat is. Kétféle mentelmi jog létezik ugy-e? Az egyik az abszolút, a másik a relatív. Én elfogadom ezt a nomenklatúrát. Beőthy Ákos: Ez elhomályosítja a dolgot! Visontai Soma: Az egyik az, a mely a szólásszabadságra vonatkozik és azt mondja, hogy a képviselő nem tartozik felelőséggel; a másik, a melyet az egyik rész salvus conductusnak, a másik rész relatívnak, a harmadik pedig sérthetetlenségnek nevez. Bebizonyítom, hogy önképen áll a dolog. Kétféle a mentelmi jog: az egyik, a mely a t. házat és minden képviselőt megóvja és azt mondja, hogy az itt elmondottakért senkivel szemben felelőséggel nem tartozik, senki az illető képviselőt felelőségre nem vonhatja. Hát mi az, hogy: senkivel szemben nem felelős, hogy senki felelőségre nem vonhatja? Hisz ez nem igaz, mert egy magánember felelőségre vonhat engem, mikor a házban beszédet tartottam és elmegyek innen, hogy miért tartottam ily beszédet és haragvással fordul el tőlem, érezteti ezt velem, mert neki az én magatartásom itt a házban nem tetszik; a választók és a választók gyűlése is felelőségre vonhatnak engem, mert összejönnek és- azt mondják, hogy ennek a képviselőnek bizalmatlanságot szavazunk, mert a magatartása nem tetszik nekünk. (TJgy van! a szélsőbaloldalon-) A kaszinó is megteheti, hogy, ha annak, a kit megválasztott választmányi tagnak, politikai magatartása, szereplése, sőt az aznapi beszéde nem tetszik neki, ezt érezteti vele. A kaszinó privát testület... Beőthy Ákos: Ki van zárva a politika határozottan belőle! Visontai Soma: . . . csak azt mondom, hogy lehetnek olyan kaszinók, a melyek ezt éreztetik. (Helyeslés a szélscbaloldalon.) Hát azokkal szemben bir-e hatálylyal ez a tétel? Hatálylyal bír azokkal szemben, a kikkel szemben a parlament az ő hatósági körét érvényesíteni is képes; tehát hatálylyal bír ez a tétel azokkal szemben, a kik az államhatalom kiágazó körében helyet foglalnak és tényezői annak. Bartha Miklós : A végrehajtó hatalom szervei ! Visontai Soma: Tehát hatálylyal bir az államhatalom mindazon szerveivel szemben, a melyeknek képviselői itt a minisztériumban helyt foglalván, nekünk ezen esetleges tétel megsértéséért felelőséggel tartoznának. Már most magyarázzuk meg a dolgot in concreto. Az illető kéjjviselő azért, a mit mondott, büntetőjogi felelőséggel nem tartozik. Ezt azután a különböző theoretikusok igy-amugy magyarázták. A doktrinair- tudósok egyik része azt mondja, hogy csak azért nem tartozik felelőséggel, a mit mond; a másik része azt mondja: nem tartozik felelőséggel azért sem, a mit tesz vagy mond hivatásának gyakorlásában. Tehát a mit hivatásának gyakorlásában tesz és mond, azért a képviselő mindazok által felelőségre nem vonható, a kik által pedig egyéb törvények és uralmon levő szabályok folytán felelőségre vonható volna, ha ő azt nem hivatásában mondaná vagy cselekedné. Itt az az elv érvényesül, hogy az állami igazgatásnak, a jogszolgáltatásnak elvei háttérbe vonulnak a parlament szuverenitásának magasabb elvei elől. (Igaz! TJgy van! a széhobaloldalon.) Ez az az elv, hogyha valaki itt egy becsületsértést, egy királysértést követ el, csak a parlamenti fegyelem alá tartozik, mert magasabb szempontok kizárják azt. hogy ő egyéb módon felelőségre vonható legyen. Már most mit mondtam én? Jól distingváljunk. Azt mondtam, hogy a mit hivatása közben követ el és parlamenti hivatásában mond, mert ott van az elhatároló vonal és azt hiszem, ez a leghelyesebb megkülönböztetés a két kategória közt, hogy t. i. hivatás