Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

470 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, péntekem. jesztéseknek tartalmát, genezisét és egész tárgyalásuknak mikéntjét a Láz elé terjeszszem. Holló Lajos: Mikor lesz ez? ha szabad kérdenem. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meglesz, csak tessék várni. Ha pedig meg nem lesz, a mint mondtam, előterjesztést teszek arra nézve, miért nem lett meg és mik a következései. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: De még deczember 31-e előtt! Széll Kálmán miniszterelnök: Az én t. barátom azt mondja, hogy ő sajnálja, (Halljuk! Halljuk!) hogy Ígéretet nem kapott tőlem bizonyos dolgokra, a mikkel szMes volt engem a közelmúlt napokban felkeresni. Egy érdekes beszélgetésben {Halljuk! Halljuk!) az én t. barátom bizonyos kérdéseket vetett fel, eszméket hozott szóba, a mikre nézve elismertem, hogy azok törvényen alapulók. Az én t. barátom engem felkeresett és én igen szMesen folytattam vele egy igen érdekes politikai párbeszédet, (Halljuk! Halljuk!) de arra nem voltam elkészülve, hogy t. barátom ezt a beszélgetést ide hozza a házba és a nélkül, hogy jogosítva érezném magamat beszélgetésünk egész tartalmát itt fejtegetni, — mert az nem tartozik ide, hiszen magánbeszélgetés nemlehet nyilvános diskusszió tárgya. •— Nekem eszem ágában sem volt azt gondolni, vagy hinni, — nem is hiszem, — hogy az én t. barátom valami alkudozási tárgyalást akart volna velem folytatni, ez eszemben sem volt, ez ki van zárva. Én mindenféle kérdésben — kijelentem itt, a t. ház előtt, — azt teszem, a mit saját meggyőződésemből és saját impulzusomból tenni birok az ország érdekében és a mMel itt nyiltan beszámolni tudok és akarok (Helyeslés jobbfelöl.) és semmiféle Ígéretet vagy kijelentést, a mit itt nem ismételhetnék, nem fogok tenni, (Helyeslés és tetszés jobbfelcl) mert azt kizártnak tartom. Soha titokban én semmiféle megállapodást közügyekben nem tartok létesithetőnek. Nem is ezt akarta Kossuth Ferencz t. barátom, nem is e czélból jött hozzám és azt hittem, hogy erről itt a házban említést sem fog tenni. De ha már említést tett itt róla, kénytelen vagyok kijelenteni annyit, hogy én is megmondottam barátomnak ezen magánbeszélgetésünkben, hogy azok közül a kérdések közül, a miket felhozott, nem egy olyan, a mi nemcsak hogy törvénybe nem ütközik, de a minek megoldását magam intendálom és a mit felvettünk a magunk programmjäba, a mi kiegészítő részét képezi egyik vagy másik kérdésnek, a mely felett tárgyalunk, a melyet igyekszünk megoldani. De kiszakítva egyiket vagy másikat abból a komplexusából a kérdéseknek, nem bírom, nem tehetem, nem is lehet a kérdéseknek természeténél fogva megszakítani az összeköttetését egy kérdésnek, például kiszakítani a gazdasági kérdések keretéből és máshova helyezni, izoláltan kiragadni. Ezeknek a kérdéseknek'a jövő rendezéséről akademicze beszélgetni lehet, de semmiféle továbbrnenő nyilatkozatot addig nem tehetek, a mig azok a maguk érdeme szerint ide nem kerülnek és. itt a házban nem tárgyaltatnak. (Helyeslés jobbról.) Én azokat nem köthetem össze semmiféle előzetes kijelentésekkel itt a házban — mert hiszen többet nem is akart tőlem Kossuth Ferencz t. barátom, csak azt, hogy kérte, hogy tegyek kijelentést egyik-másik kérdésben. Arra én azt mondtam: Én kijelentéseket nem tehetek addig, mig annak ideje el nem jő, mig a kérdés maga elő nem jő, a melyhez tartozik, addig én semmiféle kijelentést nem tehetek. Hát én azt hiszem, igy egészen tisztán áll a kérdés. Én tisztelem és méltánylom egyes kérdéseket illetőleg azon óhajtásokat és törekvéseket, a melyeket «t. barátom felhozott és azokra vonatkozólag kijelentem itt a házban is, hogy ezek közül nem egy olyan, a melynek a megoldását én annak idején egész erővel igyekszem létesíteni. De előre való kijelentéseket nem tehetek. Kossuth Ferencz: De Körber tehet, ugy-e? Széll Kálmán miniszterelnök: Különben is semmiféle prMát tárgyalást, vagy alkudozást nem folytatok, a mint ezt nekem Kossuth Ferencz t. barátom nem is imputálta. 0 csak kérdést tett hozzám, hogy mi nézetben vagyok az egyik vagy másik kérdésben; erre én azt mondtam, hogy erre nézve majd annak idején nyilatkozom a házban. Kossuth Ferencz: De Körber tett Ígéreteket! Széll Kálmán miniszterelnök: Körber olyan ígéretet tett, a melynél én nagyobbat tettem : ő azt az ígéretet tette, hogy igyekszik megóvni az osztrák államnak érdekeit velem szemben. Hát én meg nem azt mondottam-e, hogy az ország gazdasági érdekei egyetemének és egész komplexumának kérdéseit igyekszem minden csorba nélkül ugy megóvni, hogy annak az egyezkedésnek lényege, a mely a viszonosság alapján életbe van léptetve, habár egyes tételeiben módosul is, a végbilanceban ne csorduljon. Hát ez nem ér annyit, mint az az igéret? Engedelmet kérek, tessék igazságosan Ítélni. Ez ép oly erős igéret, mert pozitív tartalommal bír és nem csupán elvi kijelentés. Vészi József: Megvan benne a mérték! Széll Kálmán miniszterelnök: Benne van az anyag, benne van a határ, benne van a mérték. És azért az én tisztelt barátom nézetem szerint nem igazságos, a mikor azt mondja, hogy, mert én az ő óhajtásai ellenére nem teszek itt előzetesen ide nem tartozó kijelentéseket, ez az egyik oka annak az erélyes akcziónak. Hát, kérem, lehet, hogy ugy méltóztatnak felfogni : hát legyen igy; akár oka, akár nem, ez. gondolom, olyan dolog, a mely a kérdés lényegét sem nem emeli, sem nem sülyeszti. Mert vagy olyan kérdések azok, a melyek megoldása az ország érdekében van és a melyek megoldása meggyőződésemmel egyezik és lehetséges és akkor meg lesznek oldva az adott viszonyok és. a lehetőség keretében, vagy nem olyan kérdések és akkor