Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. 403 lyosnak tart magára nézve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kötelességem még, mint pártom elnökének, egypár szóval reflektálni arra, a mit a t. miniszterelnök ur Barta Ödön barátom felszólalására megjegyzett, mintb.og.y_ e barátom most szabadságon van. Barta Ödönt az indította arra, hogy a jelen vita keretén belül foglalkozzék a horvát ügygyei, mert meg akarta ragadni •az első alkalmat arra, hogy kimutassa azt a nagyon sajnálatos tényt, hogy azon nagy áldozatok daczára is, a melyeket Magyarország azért hoz, hogy Horvátországgal jó viszonyban legyen és hogy daczára annak, hogy evidens az, hogy Horvátország jóléte és szabadsága Magyarország jólététől és szabadságától függ és ezekkel szoros összefüggésban van, Horvátországban az utolsó 35 év óta nemcsak; hogy nem csökkent Magyarország irányában az osztrák kamarilla által egykor felébresztett ellenségeskedés, de fájdalommal kell konstatálnom, hogy még növekedett is. Ez oly sajnos körülmény, hogy Barta Ödön barátom szükségesnek vélte azt, hogy erre rámutasson már azzal az első alkalommal, a mely neki kínálkozott. A mi az igen t. miniszterelnök urnak megjegyzéseit illeti a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag, az a magyarázat, a melyet szMes volt adni, felesleges volt, mert feltételezheti az igen t. miniszterelnök ur, hogy azt, a mit ő felolvasott, mindenki, a ki a tárgyról ir vagy beszél, tudja. Széll Kálmán miniszterelnök: Kossuth tudja! Kossuth Ferencz: Ha valaki ezen tényeket nem tudná ós mégis beszélt a tárgyról, azt legyen szMes a miniszterelnök ur megnevezni, és ne vádoljon minket általánosságban járatlansággal ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt tudom, hogy Kossuth tudja! Kossuth Ferencz: Én ép olyan jól ismerem a kereskedelmi szerződést, mint a t. miniszterelnök ur. Csakhogy bocsásson meg a t, miniszterelnök ur, ha megjegyzem, hogy ő mindig ugyanabban a tévedésben van, hogy a minket megillető jogokból vonja csak le következtetéseit, és nem veszi tekintetbe a külállamok jogait. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem mondtam ezt! Kossuth Ferencz: De abból, a mit mondott, mást következtetni nem tudok. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen beszéltem is róla! Kossuth Ferencz: Azt mondta a miniszterelnök, hogy deczember 31-dike nem egy fix dátum, a melyhez mindenesetre alkalmazkodni kell, pedig ez mégis olyan fix dátum, a melynél bizonyos jog gyakorlata és gyakorolhatása kezdődik, ránk nézve és a külállamokra nézve egyaránt. Széll Kálmán miniszterelnök; ügy van! Mondtam is! Kossuth Ferencz: Ismétlem, hogy nemcsak ránk nézve, hanem a külállamokra nézve is. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt én is konstatáltam! Kossuth Ferencz: Bocsánatot kérek, ezt ma nem konstatálta, máskor talán igen. De ha konstatálta volna is, ugy ebből csak az következnék, hogy deczember 31-ke egy olyan dátum, a melyet nagyon is lehet és kell emlegetni, mert azon a napon megtörténhetik az, hogy a külállamok felmondhatják a kereskedelmi szerződéseket. Széll Kálmán miniszterelnök: Világosan mondtam, hogy vagy ők mondják fel, vagy mi mondhatjuk fel! Kossuth Ferencz: Örülök, ha most egyetértünk, mert én csak azt akartam bebizonyítani, hogy helyesen emlegetik sokan a deczember 31-ki dátumot, mint olyant, a melyen a külállamok velünk szemben jogokat gyakorolhatnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Abban teljesen egyetértünk! Kossuth Ferencz: Most rátérek (Halljuk! Halljuk!) felszólalásom tulajdonkéjjeni tárgyára. Pártom nevében és egyenes megbízásából lesz szerencsém egy határozati javaslatot benyújtani, bár tudom előre, hogy milyen sors fogja ezen határozati javaslatot érni. Ámde mégis kötelességem pártom megbízatásának megfelelni, mert helyesnek vélem azt a szempontot, a mely pári tómat vezérelte, midőn erre nézve nekem utasítást adott. Ez a határozati javaslat be fogja bizonyítani azt, hogy pártunk nem obstruált és nem is volt szándéka soha obstruálni, mint a hogy egyébiránt ki is mondta ezt már körülbelül hat hét előtt egy hMatalosan közzétett nyilatkozatában. Nincs és nem volt ]3ártunknak | szándéka az igen t. kormányt abba a vagylaI gosságba helyezni, hogy vagy kénytelen legyen ] lemondani, vagy pedig az országot törvényen I kívüli állapotba hozni. E kijelentésemmel szemben természetesnek ! találom azt, ha azt kérdezik tőlem, hogy miért folytattunk tehát olyan hosszas vitát, a milyent j tényleg folytattunk, ha nem akartunk a végletekig menni? E kérdésre válaszolni fogok, mert a kérdést jogosultnak tartom, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben elismerem azt, hogy az obi strukezió az erőszaknak alkalmazása, a mely j erőszak alkalmazását szankczionálta ugyan az I egész világ parlamentáris praxisa bizonyos körülmények közt ... Széll Kálmán miniszterelnök: Erőszakkal szemben! Kossuth Ferencz: . . . igenis, az erőszakkal szemben, Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mondtam én is! Kossuth Ferencz: Én elismerem, hogy a t. kormány nem erőszakos. Elismerem azt is, hogy a t. miniszterelnök ur igyekszik annak az Ígéretének megfelelni, a melyet tett, a midőn kor-