Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

454 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. tát, a melylyel a népgyűlést betiltotta, megsemmisíti a t. belügyminiszter ur, mert sem az 1848. évi 216. számú, sem az 1868. évi 128. eln. számú belügyminiszteri körrendeletek értelmében a népgyűlések bejelentése alkalmával a szónokok megnevezése nem kívántatik és így annak elmulasztása a bejelentés tudomásul vételének megtagadására okul nem szolgálhat. Ez az egyik, a mit a t. belügyminiszter ur igen helyesen kijelent. Azt mondja ezúttal: »Megjegyzem még tek. alispán ur idézett határozatának indokolására nézve, hogy a határozatok feltevésekkel nem indokolhatók.« T. i. az egész országban az a dMat kapott lábra, hogy egyszerű feltevésekből kiindulva, nemcsak hogy nem vették tudomásul a népgyűlések bejelentését, hanem egyenesen azt mondták ki, hogy nem engedélyezik, vagyis megtiltják, tehát a legabszolutisztikusabb módon jártak el. »Erró'l a tek. alispán urat, vonatkozva folyó évi június 25-én 3410. szám alatt kelt jelentésére, az iratok visszazárása mellett további eljárás végett értesítem.« Már most mennyiben respektálta ezt a rendeletet, a mely egyenesen Pest megye alispánjához ment, pl. maga Pest megyének alispánja? Kérem, itt van mindjárt utána következő egykét határozat. Ez a rendelet kelt 1902. június 15-én. 1902. évi augusztus 10-én, tehát később, mint a t. miniszter ur rendelete kelt. Széll Kálmán miniszterelnök: Maga az alispán ? Visontai Soma: Igen, Pest megye alispánja, a kihez az igen helyes és igen alkotmányos szellemű rendelet ment. Széll Kálmán miniszterelnök: Talán nem jól értette! Visontai Soma: De megértette. Nem fogom a t. ház türelmét igénybe venni; (Halljuh! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) csak mutatom a t. miniszterelnök urnak, hogy Magyarország összes városaiból és törvényhatóságaiból itt vannak a rendeletek, a melyek mind később keltek. Nem fogom azokat felolvasni ezúttal. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hát mit mond az alispán? Visontai Soma: . . . de ezekben is be van bizonyítva, hogy annyira, a mennyire kell, nem respektálták a miniszterelnöki rendeletet. Itt van a ráczkevei járás főszolgabirája. A t. belügyminiszter ur rendeletében már megmagyarázta, hogy a 48-as törvények szellemében kell eljárni és hogy mi a döntő szempont. Azt mondja az alispán: » Folyó évi 7893. szám alatt hozott azon véghatározatát, mely szerint Weisz Mihály és társai soroksári lakosok által Soroksáron tartani szándékolt népgyűlés bejelentését tudomásul nem vette, fentnevezett felebbezések folytán felülbírálás alá vettem. Ezen határozatát, miután a főszolgabíró ismeri legjobban a helyi viszonyokat — ez már nem nagyon felelt meg a miniszterelnök ur 48-as szellemű határozatának — és egyéneket, okaiból helybenhagyandónak találom, mely véghatározatomat azzal adom ki, miszerint annak egyik példányát a felebbezést első sorban aláirt Weisz Mihály soroksári lakosnak kézbesittesse... stb.« Ez már azután csak adminisztratív toldás. Itt már az alispán teljesen figyelmen kMül hagyja a t. miniszterelnök urnak határozatát. Széll Kálmán miniszterelnök: Ellentétbe nem helyezkedik, csak talán egy kicsit helytelenül magyarázza. Visontai Soma: Itt van azonban egy másik rendelet, a mely azt bizonyítja, hogy ott, a hol aztán helyesebb szellem uralkodik, a t. miniszterelnök urnak határozata micsoda üdvös eredményeket szül. Hogy igazságos bírálatot gyakorlok, bizonyítja az, hogy ezt is épen a t. ház tudomására hozom, hogy igy az ellentéteket annál inkább kimutassam. Ez is bizonyítja azonban, hogy nem állhat meg az a felfogása a t. miniszterelnök urnak, hogy, ha ő minden helytelen intézkedést, a mely ő hozzá felebbeztetik, vagy az ő felülvizsgálata alá bocsáttatik, megsemmisít, ezzel a közállapotokon segített. Kérem, ezzel nincsen segítve. A legtöbb esetben a felülbirálat akkor gyakoroltalik, mikor már egyáltalában el van késve, vagy a helyzet annyira változott, hogy azon törvénytelen határozat megváltoztatásának, hogy hatása legyen, többé lehetetlen. Itt van ennek igazolására Nagyvárad alispánjának, Szúnyog Péternek határozata. Itt az alispán a főszolgabírónak szintén egyik határozatát megsemmisíti és azt mondja: »Miskolczy Ferencz urnak helyben .... lakos és társainak az általuk kért népgyűlés megtartásának engedélyezését megtagadó stb. véghatározata ellen benyújtott felebbezését — azt mondja — vizsgálat alá vette, azonban már a felebbezés benyújtásának napjakor elmúlt a népgyűlés határnapja, és igy a felebbezés tárgytalanná vált. Figyelmeztetem azonban a főszolgabíró urat, hogy az ily természetű ügyeket sürgősen és soron kMül intézze el, olyképen, hogy a hozott elsőfokú végzések még az engedélyezni kért népgyűlés határnapja előtt felülbírálhatok, és esetleg — mint a jelen esetben is kellett volna, — megváltoztathatók legyenek«. Most jön az idézete annak, a mi a miniszterelnök ur rendeletében van: »Mert mMel sem támogatott, csupán feltételezett okokból kiindulva, a gyülekezési jog sértése nélkül a szabályszerűen bejelentett népgyűlés megtartását nem engedélyezni nem lehet.« Tehát ezt is felolvasom és a t. ház tudomására adom, hogy ott, a hol a rendelet értelmében járnak el, ott a törvényt tisztelik. De mig az ügy csak az alispánhoz jutott, tárgytalanná vált a döntés, mert az a népgyűlés, melyet ma akarnak megtartani, nem tartható meg egy vagy két nap múlva, mikor a legfőbb döntés lejön.