Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

jö9. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. 451 tán rokoni, illetve testvéri öszzeköttetés füz és fűzött. (Derültség.) »Mint eddig sem, ugy ezután sem fogom a Zsákék érdekeit politikai dolgokban előmozdítani, képviselni.« A negyedik kérdés ez: »ígéri-e Greskovits, Hogy politikai dolgokba nem fog feltünőleg beleavatkozni és ily dolgokkal nem fog foglalkozni?* (Felkiáltások a szélsubaloldalon: Hallatlan !) Válasz: »Igérem és fogadom, hogy politikai dolgokkal foglalkozni nem fogok és pártoskodásba bele nem fogok menni, máskülönben politikával eddig sem foglalkoztam és nem fogok foglalkozni.« »A tanfelügyelő ur azon határozott kijelentésére, hogy, ha a fenti négy pontban kifejezett dolgokat ígéretemhez képest megtartom, akkor nem leszek Kistelekről elhelyezve, még egyszer kijelentem és igérem, hogy az előbb elősorolt dolgokat, a mint azokat megígértem, meg is fogom tartan i.« Sebess Dénes: No szegény Greskovits, megnyaggatták jól. Kubik Béla: Tegnap egy másik tanító is, valami Váczi István, szintén említette volt, hogy őt is presszionálják, és oly dolgokat hoznak fel ellene, természetesen, már elővigyázatosabban, mint ez esetben, a melyek politikáról nem beszélnek ugyan, de mégis politikai zaklatást és politikai pressziót jelentenek, és a melyekkel meg akarják őket félemlíteni, hogy politikai jogaikat nem kell ugy gyakorolniuk, mint a hogy ők különben gyakorolnák, hanem ugy, a mint már az igen t. tanfelügyelő ur tette. Ezek, azt hiszem, hiteles adatok; legalább ez az egyik adat olyan, a mely számmal és hMataltól intéztetett el; azt hiszem, a miniszterelnök urnak lesz módjában Ígérete szerint ezekben a kérdésekben eljárni. Bizalmatlanságomat indokolja még a nemzetiségi kérdésben elfoglalt állásfoglalása is a miniszterelnök urnak. Mert hihetetlen, hogy ma még mindig megtörténhessék az, hogy Magyarországon ilyenféle bárczákat adjanak uton-utfélen szász községekben, hogy Kopf und BrückenMauth, Numero ennyi és ennyi 12 Heller, Mediasch. Ezt Medgyesen adják. Ha tetszik, szolgálok e czédulával a miniszterelnök urnak; de természetesen, előbb leszakítom róla annak a nevét, a kitől kaptam, mert még esetleg kellemetlenségei találnak lenni. (Mozgás a szelsöbaloldalon.) Bizalmatlanságomnak egyik oka továbbá a következő: A szerencsi kir. járásbíróság 1902. Julius 1-je óta járásbiró nélkül van; az egyik albiró két hónap óta beteg, és így csak egy albiró van ott; három írnok közül kettő beteg, tehát az is csak egy van, és habár mindezek daczára a járásbíróságnál az ügyek rendben mennek, mégis a helyett, hogy ezek a hMatalnokok valami elismerést vagy dicséretet kapnának, meghosszabbítják a hMatalos óráikat; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ezt gondolják a megfelelő segítségnek arra, hogy az a hMatal a kellő módon el legyen látva. Ezen a bajon is segíteni kellene, de nem ugy, hogy azokat a különben is túlterhelt hMatalnokokat még inkább presszionálják arra, hogy tetemesen megnövekedett teendőiket elvégezzék. De, t. ház. én egyáltalában nem ütközöm meg azon, hogy az a tanfelügyelő ugy jár el ott, a mint azt ecseteltem, a mikor itt a t. képviselőházban is. — a hol pedig a képviselőkről csak fel kell tennünk azt, hogy ők egy-egy adott esetben a maguk megalkotott felfogása szerint fognak szavazni, — mondom, itt is azt látjuk, hogy ez meg nem történhetik, mert a t. miniszterelnök ur presszionálja a túloldal tagjait, (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon. Ellenmonmondások jobb felöl.) hogy ne szavazzanak elfoglalt álláspontjuk szerint. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen épen a legutóbbi alkalommal, a midőn egy mentelmi ügyről volt szó, szomorúan panaszkodott, egy, a túloldalon ülő t. képviselőtársam, hogy »Én megalkottam — úgymond — a magam véleményét ebben a kérdésben, és veletek szerettem volna szavazni* — és sajnálattal jelentette ki Nessi Pál t. barátomnak, hogy — »de nem szavazhattam veletek, mert megkérdeztem a miniszterelnököt, hogy vájjon kabinetkérdést csinál-e ebből a mentelmi dologból, és a miniszterelnök azt válaszolta nekem, hogy »a ki még ma sem tudja, mit kell csinálnia ebben az esetben, azzal én szóba nem állok» . . . (Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Egészen helyesen!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért nem kabinetkérdés! Kubik Béla: És t. képviselőtársunkat ez a felhívás arra presszionálta, hogy meggyőződése ellen szavazott. (Egy hang jobb felöl: Nem is szavazott.') Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is kabinetkérdés? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Más képviselő is volt ott az önök oldalán, a ki előtte való naj) megígérte, hogy velünk fog szavazni, és ellenünk szavazott, Széll Kálmán miniszterelnök: Hát korteskedtem ? (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ily körülmények között én nem csodálkozhatom azon, hogy ha odakünn a perifériákon, a vidéken még erősebb dolgok történhetnek, ha itt még a képviselőket is képesek arra presszionálni, hogy meggyőződésük ellenére szavazzanak. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem történik ! Kubik Béla: Én különben nagyon szeretem a büszke spanyolt, különösen akkor, hogyha ott a honvédelmi miniszteri székben ül. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Itt, különösen a mi oldalunk részéről igen sokszor emlegetik azokat az erényeket, a melyekben ő diíslakodik, értem itt a 57*