Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-168
436 168. országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. feltétel pedig az volt, hogy csináljunk demokrácziát, parlamentáris rendszert, akkor a miniszteri székekben oly férfiak fognak ülni, a kik az ország igazait megvédhetik. Először is nem csináltunk demokrácziát. Az a demokráczia el lett temetve már akkor, a mikor a felsőházat reformáltuk, már akkor, a mikor a kinevezett tagok jó nagy részét elejtettük s szemfedőjét a demokráczia kényeMel himezték ki. De azt hiszem, hogyha kimondhatja azt Beőthy Ákos, hogy imhol bár 35 esztendőn keresztül párturalmat teremtettünk meg, mert hiszen valamennyi más pártról kimondták, hogy nem kormányképes, ha e párt minden nagy emberét, tehát minden nagy, minden érvényesülhető politikust, több, mint félszáz minisztert lejárattak, ha e miniszterek mindegyikéről el lehet mondani, hogy az ország igazait és jogait nem tudták védeni, mi következik ebből? Következik az, hogy ezen az alapon nem lehet megvédeni az ország igazait. De ha nem ez következik, és ha Deák Ferencz ilyen alkotmányt adott nekünk, a melynek végrehajtása, s a mely mellett a nép és az ország igazainak megvédése oly nagy férfiakat kMan, a mily nagy férfiak Magyarországban nincsenek, ez azt teszi, hogy ezt az alkotmányt fentartani nem lehet, mert hiszen akár Deák Ferencz alkotmányát, akár az 1867: XII. t.-cz.-t, vagy akármilyen más alkotmányt, mindig •embereknek kell, hogy végrehajtsák, annak az illető alkotmánynak alapján emberekkel kell kormányozni, az az alkotmány a maga egészében az emberek erejét felül nem múlhatja. A történelem megtanit oly példákra is, a mely példák szerint azért kellett elveszniök az államoknak, mert az emberekhez volt kicsiny az ország. De még több a példa a történelemben arra nézve, hogy az országoknak azért kellett -elpusztulniuk, mert az emberek voltak kicsinyek. Ha kicsinyek a mi embereink, ha nem kapunk •oly államférfiakat, oly politikusokat, a kik az 1867-iki alkotmány alapján tudnának kormányozni, ez azt jelenti, hogy legalább a mai viszonyok, a mai idők szerint, a mai emberekkel •ezt az alkotmányt fentartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Nagy a csizma, kicsiny az ember! Vertán Endre: T. ház! Nem is akarom a t. ház figyelmét tovább fárasztani. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Tény az, hogy az 1867-es alap és talán nem annak a kormánypárti interpretácziója mondott csődöt, mert nem akarom elhinni, hogy Magyarországon csakugyan oly kicsiny emberek, oly kicsiny tehetségek lennének, mint a minőkre Beőthy Ákos t. képviselőtársam hMatkozott. Hibáztatom, és, hogyha nem tudunk haladni e mellett az alkotmány mellett, hibáztatnom kell az alkotmányt. Ennek az alkotmánynak az igazolására sok mindent felhoztak; egypár okot a felhozottak közül én is igyekeztem megezáfolni, de felhoztak olyanokat is, a melyekhez magyar embernek nem szabad n3 r ulni. Felhozták és időről-időre felhozzák, hogy ennek az alkotmánynak a fejlesztése, ezen alkotmány alapján a magyar nemzeti jogok érvónyesitése azért nem lehetséges, mert egy másik faktor ezt megakadályozza. Hát én erre a kérdésre nem akarok átmenni, mert a nemzetekkel vele született érzés, a szabadság utáni vágy, a függetlenség utáni érzés és vágy a nemzetbe bele van oltva és bele kell, hogy legyen oltva abba a magyar nemzetbe, melynek ezeréves alkotmánya van és ezer év előtt is olyan alkotmánya volt, a melyhez hasonló alig van a művelt nemzetek történetében. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Csakhogy ha önök köztudattá teszik, hogy van egy faktor, a mely ezen érzelemmel, ezen vágygyal szembe állhat, vájjon nem fog-e ez a vágy, ez az érzelem olyan erősen kitörni, hogy nem ismer maga előtt gátat ? Czélszerü-e, politikus-e egy embert állítani oda, mint olyant, a ki a mi vágyainkat, gondolatainkat, összes aspiráczióinkat hátráltatja? Ha önök egyebet nem tesznek, mint csak ezt, ha egyebet nem tesznek, mint hogy a koronával, — hiszen ki lehet mondani — a királyi palásttal takaróznak, azt állítják élénkbe és azt mondják, hogy abba kell, hogy beleütközzünk, már akkor is rossz szolgálatot tettek, mert azt az alkotmányt el lehet seperni, de sokkal kisebb rázkődtatással tudjuk megváltoztatni az 1867: XII. törvényczikket, mint a hogy tudjuk megváltoztatni az egész alkotmányunkat. Már pedig, ha ez az egész alkotmány a nemzet függetlenségének útjában áll, előbb-utóbb el fogja azt is seperni a függetlenség diadala, a mint elseperte más nemzeteknél. De ez az összeütközés vérrel fogja az útjait jelezni. Ettől kell félnünk és nem annak az alkotmánynak megváltoztatásától, a mely egyebet nem tett, mint hogy egy párt uralmát biztosította. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. JL szónokot számosan üdvözlik.) Major Ferencz jegyző: Thaly Kálmán! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Öt perez! Nem volt szünet!) Thaly Kálmán: T. ház! Midőn a vitának ilyen kései stádiumában szót emelek, teszem ezt azért, hogy, a mint a parlamentben általában mondani szokták, adandó szavazatomat én is indokoljam. Azonban, ha ezt bőségesen akarnám megtenni, akkor nem két órakor szólaltam volna fel, hogy így talán háromra elvégezzem, hanem az ülés elején, annyi bő tárgy volna annak indokolására, hogy én ezen kérdésben nem-mel szavazok. Mikor azonban hMatkoztam a vita kései stádiumára, egyúttal az okra is rámutattam, hogy nem szükséges nekem mindazokat fejtegetnem, felesleges szószaporitást nem akarván, a melyeket ezen oldalról t. elvtársaim már bőven, szakszerüleg és lelkesen kifejtettek. Némely tárgyra csak röviden szándékozom rámutatni,
