Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

426 168. országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. nem az osztrák bürokratákkal,Bachokkal, Schmerlingekkel és Rechbergekkel lesz dolgunk, hanem szabad nemzetnek szabad nemzettel, létre fog jönni a kölcsönösség, a viszonosság. A harmadik előfeltétele pedig az volt, hogyha csinálunk demokracziát, parlamentáris rendszert, akkor abban a miniszteri székben olyan emberek fognak ülni, a kik az ország igazait és érdekeit meg fogják védeni. Fájdalom, ezekből a feltételekből egy sem vált be.« Hát ez mind igaz, szent igaz, csak egyetlen egy rész nem igaz benne, az t. i., hogy a közös ügyeknek a kormánypárti interpretácziója mondott csődöt, hanem csődöt mondott maga a közös ügy, és ok nélkül akarják ezeknek védelmére felhozni azt, hogy az volt a baja, az volt tévedése Deák Ferencznek, mert utódai nem voltak Deák Ferenczek, mert az emberek, a kik utána következtek, kicsinyek voltak, a kik nem tudták azt megvédeni. — Erre az érvre nagyon helyesen és nagyon ügyesen mondotta a miniszterelnök ur, hogy ez a 67-es alap támadása és a ki igy tudja támadni a 67-es kiegyezést, az ne mondja, hogy a 67-iki alap védelmébe áll, és ne mondja, hogy Deák Ferencz tanítványa. Engedje meg a t. ház, már erre a térre léptem, hogy ebből az idézetből kiindulva, be is igazoljam, hogy nem a kormánypárt interpretácziója, hanem igenis maga, az 1867-iki kiegyezés mondott csődöt. (Ralijuk! Ralijuk!) »á.z első feltétel az, hogy az uralkodóház hagyjon fel hagyományos osztrák politikájával, a melynek alkatelemeit a nagyhatalmi viszketeg, a birodalmi egység és fejedelmi túlhatalom alkotják.* Ez az osztrák hagyományos politika, ez a nagyhatalmi viszketeg, ez a birodalmi egység vágya és a fejedelmi túlhatalom érvényesítése vérrel van beirva Magyarország történetébe és én nem hiszem, hogy a magyar nemzet annyit szenvedett volna, én nem hiszem, hogy a magyar nemzet annyi megpróbáltatásnak lett volna kitéve valaha, mint a mennyinek ki volt téve azóta, a mióta ez a fejedelmi önkény, ez a nagyhatalmi hóbort, ez a birodalmi egység gondolata megfogamzott az elmékben és vágya lett a szMeknek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem ártott nekünk semmi, sem tüz, sem viz, sem a török, sem a tatár. Elpusztított, de fölépültünk. A nemzet virága, fiatalsága elhullt, de a nemzet maga megélt. Azonban ezzel a viszketeggel, ezzel az egységesítési vágygyal a nemzet alapjában, lételemében támadtatott meg ; nemzetünk nyelvét, egységét, nemzetiségünket kellett hogy védjük ellene folyton folyvást, kellett hogy védjük idegen hordák ellen, kellett hogy védjük saját uralkodóink ellen. A mikor annak reményében, hogy ez a nagyhatalmi viszketeg, ez a czentralizáczióra való vágy végre kipusztul, végre nem fogja uralni azt az uralkodóházat, a melynek sorsával a mi sorsunk is össze van kötve, áldozatot hoztunk, a mikor békejobbot nyújtottunk, elfelejtettük az elfelejthetetlen multat, fátyolt borítottunk azokra a sebekre, a melyeket nem gyógyított meg senki, a melyek ma is vérzenek, ma is fájnak: akkor, ha 35 év múlva azt meri mondani és azt mondja a 67-es alap védője, hogy sajnálja, de ezekből a feltételekből egy sem teljesült, én azt hiszem, ok nélkül való volt a megalkuvás, ok nélkül való volt az a nagy munka, a 67-es kiegyezés, ok nélkül való volt elalkudni jogainkat, kitörni alkotmányunk* ból a legszebb részeket, odadobni idegennek az erőt pénzben és vérben, mert azon az alapon, a melyen ezt tettük, azt a czélt, a melyet elérni akartunk, el nem érhetjük. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Legfőbb vágya volt a nemzetnek, midőn 1867-ben Deák Ferencz politikáját elfogadta, midőn a kiegyezésbe majdnem egységesen belement, hogy végre béke, nyugalom legyen; legfőbb vágya volt, hogy uralkodóházával kibéküljön és létrejöjjön a 2-ik feltétel is, a kölcsönösség és ime, Beőthy Ákos most azt mondja, hogy ez a vágya nem teljesült. Nem teljesült, mert véleményem szerint nem is teljesülhetett — a mit megkísérlek igazolni — hogy a kiegyezési mű nem teljes, nem befejezett, ezt maga a nagy mű megalkotója mondta: »a súlyos és nehéz körülmények, a melyek között voltunk, a kiegyezés által csupán csak enyhültek. * Tehát még mindig vérzett, még mindig fájt valami, de megadta az alapot, haladjunk rajta. Lássuk, vájjon tudtunk-e haladni és lássuk, vájjon az a Deák Ferencz, a ki ezt a művet megalkotta, a ki tekintély volt idelent, mert magában bírta a nemzet szeretetét, bizalmát, az a Deák Ferencz, a ki tekintély kellett, hogy legyen odafent, mert magával vitte a nemzet erejét, a mely erőre pedig igen nagy szükség volt Königgraetz után, vájjon az a Deák Ferencz meg tudta-e tenni, a mire vállalkozott, meg tudta-e tenni, a mire mandátumot kapott a nemzettől, fenn tudta-e tartani a jogfolytonosságot, tudott-e olyan kiegyezési művet teremteni, a melyen állva a nemzet előbb-utóbb saját függetlenségét kMívhassa ? (Ralijuk! Ralijuk! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, nem. Lengyel Zoltán: Nem vagyunk negyvenen. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék a jelenlévőket meg olvastatni. Tessék az ülést felfüggeszteni !) Krasznay Ferencz: 32-en vagyunk jelen! Csávolszky Lajos: Tessék felfüggeszteni az ülést! Elnök: Tényleg nem vagyunk negyvenen. Ennélfogva az ülést 5 perezre fel kell függesztenem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Vertán képviselő urat, méltóztassék