Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

418 168 országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. A magyarosítás nekem nem azért kell, hogy i magyart csináljak abból az oroszból; nem érek semmit azzal, hogy ha magyarul beszél, de oroszul gondolkozik. Nekem az kell, hogy szeressen őszin­tén, a mint én szeretem őt, és legyen nekem testvérem olyan jóindulattal, a milyennel én vagyok iránta. Ki kell ölnünk magunkból azt a nagy hibát, a mi saját faji bajunk, hogy mihelyt valaki oláh, az csinálhat akármit, esküdözhetik akárhogy, rámondjuk, hogy dákó-román, pán­szláv vagy akasztófára való. Ezzel csak bele­hajtjuk abba, a mitől szabadulni akarnánk! (Igaz! Ugy van! a szásöbaloldalon.) Addig, mig meg nem győződöm arról, hogy valaki csakugyan nemzetellenes dolgokat művel, addig ezzel vádolni, ezt róla előre feltételezni, és igy épen azoknak a karjaiba hajtani, a kiktől sza­badulni akarunk, egyáltalában nem szabad. És az is baj mi köztünk, hogy mindig bizalmatlanok vagyunk a nemzetiségekkel szem­ben. Azt biszszük, hogyha már nem magyar, annak okvetlenül ellenségünknek kell lennie, és igy én bizalmatlan vagyok ő iránta, ő pedig bizalmatlan én irántam. Ennek végének kell szakadni. Imádja az Istent olyan nyelven, a milyen nyelven akarja, beszéljen családja közt, a hogy akar: én csak egyet kérek tőle, egyért akarom, hogy elterjedjen köztük a magyar nyelv, - ez az, hogyha valami bajuk van, vagy nekem van velük bajom, tudjak velük beszélni és ők meg tudják nekem magyarázni, mi a bajuk, hogy segíthessek rajtuk, mint testvérhez illik. Másodszor azért kell, hogy könnyebb legyen köztünk az érintkezés, hogy megérthessük egy­mást, hogy azoknak az idegen agitátoroknak elállhassuk az útját, felvilágosíthassuk azt a népet, hogyha koldus ez az ország, szegény, nyomorék, nem tud boldogulni, s ennek oka az, mert össze nem tartunk. Tehát, hogy ezt az összetartozandóságot, tesvériséget egymás közt jobban fejleszthessük, azért tartom szükséges­nek a magyar nyelvnek terjesztését, de nem azért, hogy elnyomjuk a nemzetiségek nyelvé­nek kultMálását és nem azért, hogy őket nem­zetiségükből kMetkőztessem. {Altalános helyeslés.) De azt a kis összeget, a melylyel a kul­tuszminiszter ur rendelkezik, méltóztassanak el­hinni, — a tanácsosainak is mondom — jobban bánik el, ha odafordítja, a hol arra a legnagyobb szükség van. Nekünk pedig protestánsoknak csak akkor adjon, hogyha jut; mert mi a nélkül is magyaroknak születtünk, akarva, nem akarva magyarul beszélünk és készséggel fogunk bele­egyezni, hogy csak azután legyen segítségünkre, ha nagyon futja, addig is a magunk becsületé­ből meg tudunk élni. De hogy azt a pénzt kál­vinista helyeken, a hol már iskola van, oda­adjuk állami iskolára, az felesleges dolog. Azt mondta nekem egy miniszteri tanácsos, hogy a magyar nemzetet szükséges, hogy oda kultMál­juk, hogy valahogy a nemzetiségek túl ne szár­nyalják. Hát ez frázis. Az Isten a magyar embernek adott annyi észt, hogy egy 14 eszten­dős magyar fiúnak több esze van, mint egy 60 esztendős orosznak. (Derültség.) Ilyesmit hát csak olyannak mondjanak, a ki elhiszi, mert én el nem hiszem. Az én időmben volt Mármaros-Szigeten egy vályog-iskola, Patakon volt egy gimnázium, Deb­reczenben volt a harmadik gimnázium ezen a vonalon. Méltóztassanak megnézni, most van Szigeten két gimnázium, Beregszászban egy, Ungváron a harmadik gimnázium, Munkácson a negyedik, Ujhelyen az ötödik, van azután Nyíregyházán, Károlyban, Szatmáron gimnázium, ugy, hogy azon a területen legalább is 10 gim­názium van. Nagyon kérem a t. miniszter urat, méltóztassék egy praktikus embernek meghall­gatni a mondásait. Van arra a 10 gimnáziumra szükség? Magyarországon gyárilag készítjük mi a proletárokat. (Ugy van! a ssélsöbalóldalon.) Méltóztassék még azt is tekintetbe venni, hogy a 10 gimnázium mellett még parallel osztályú gimnáziumok vannak. Debreczenben van 3 osz­tály, A, B és C. Hát én tisztelem Magyaror­szágnak minden felekezetét, arrogálom magam­nak, hogy a legszabadabb gondolkozású vagyok, de hogy én a zsidóknak második meg harmadik parallel osztályokat állítsak, ma már arra köte­lezhető nem vagyok. (Ugy van! a néppárton.) Ez pedig igy van. Tessék nekem mutatni egész Magyarországon csak egy zsidó gimnáziumot. Szüllő Géza : Csináljanak zsidófelekezeti gimnáziumot. Uray Imre: Azt mind mi tartjuk és mi fizetjük. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Szüllő Géza: Trencsénben van 150 zsidó és 180 katholikus! (Zaj. Elnök csenget.) Gajáry Géza: Tudományosság terén nincs vallás! Tudomány szempontjából nincs vallás! (Zaj.) Uray Imre: Én nem felekezeti szempontból beszélek. (Zaj.) Komjáthy Béla: Azok ép ugy magyarok, mint mi vagyunk.^ Uray Imre : Én nem felekezeti szempontból beszélek . . . Rakovszky István: Sok a jóból! Sebess Dénes: Mind magyarok azok, jó mag) árok. Uray Imre: Nem a magyarságáról van szó. Ezt csak érintettem, hogy 10 gimnázium mellett még parallel osztályt kell felállítani, mert nem képes az az osztály befogadni a jelentkezőket. Krasznay Ferencz: Ne gimnáziumot állítsa­nak, hanem ipariskolát! Uray Imre: Már most eljövök oda, a hova ki akarok lyukadni. Azok a tanárok, most is, a mint hallom, a tisztviselők fizetésrendezésénól meg lesznek különböztetve. Gratulálok a minisz­ter urnak erélyességéhez. Helyes. De már most azt méltóztassék nekem megmondani, hogy lehet az, ha én kultuszminiszter vagyok és nyolcz álló esztendeig tanítja ott nekem a lingvinista azt

Next

/
Thumbnails
Contents