Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

416 168. országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. közigazgatást czentralizálni. De nem csak ezt nem volna szabad, hanem ellenkezőleg magyar alapon indulva kellene fejleszteni a közigazgatást. Itt vannak pl. a csendőrök. Sok helyen szükség van reájuk; megengedem, hogy egyes helyeken bevált ez a csendőrintézmény; de én a saját vármegyémben, azt hiszem, hogy a Bach-rendszerben élek, oly szomorú állapot van e tekintetben. Minden harmadik községben van csendőrség. Nálunk olyan becsületes emberek vannak, hogy bátran kint hagyhatom a tárczámat az utczán és nem bántja senki. Hát mit csinálnak nálunk ezek a csendőrök? Járnak kerületből kerületbe, községről községre, csizmatalpot elnyuznak annyit, hogy a fejük nem ér annyit, és mit tesznek ezek a csendőrök? Ha valamely házban a kútágas kölöncze kMül van az utczán, jelentést tesznek és az illetőt a szolgabíró elé czitálják. Egy szekérből kiesik a tengelyvégszeg, rögtön jelentést tesznek és czitálják a tulajdonost. Ugy, hogy a szegény nejének örökké & szolgabírónál, vagy járásbirónál van dolga. És van még egy. Jó, hogy eszembe jutott. Külön akartam felemlíteni, hogy jöjjünk tisztába vele és örülök, hogy ez eszembe jutott. És ez az, hogy mikor meghozták a vasárnapi munkaszünetet, ez a munkaszünet, a hogy én tudom, arra való volt, hogy azoknak a mesterembereknek és mester-inasoknak, a kik egész napon a bűzös pinczelakásokban dolgoznak, legyen egy fél napjuk, vagy egy napjuk, a mikor legalább kiszellőztethetik magukat egészségi szempontból, hogy sétáljanak, Es mit látok ? Alig van kerületem legnagyobb részében község, a hol 5 — 6 ember ne volna idézve a szolgabíró elé, mert vasárnap egy szekér szénát behozott a mezőről és hogy tehát ő vasárnap dolgozott, munkát teljesített. Hát engedelmet kérek, az a mezőgazda, ha a szobában ül, akkor elpusztul, mert annak az egész élete künn van, ott dolgozik künn a levegőben, talán ebből neki több is jut, mint a mennyire szüksége van, mert hiszen egyebet se kap, mint levegőt. És azért, hogy a falujába szállít valamit, beczitálják mindjárt a járásbírósághoz. Igaz, hogy onnan eleresztik, de mennyi időt vészit vele! Kérem tehát a t. miniszterelnök urat, hogy terjeszsze ki erre a figyelmét. Szüllő Géza: István király napján is? Uray Imre: Csak vasárnapról szólok. Velem történt a múltkor, hogy a gőzmalomban este 6 — 7 órakor valami baj támadt és elküldött az ispánom valami vályogért. Hirtelen kellett. Hát nem beidézték a cselédet és az ispánt, hogy hogy mert egy szekér vályogot küldeni? Pedig mi van ebben? Hiszen százados szokás, kMált nyáron, a mikor hordás van, meg minden egyéb, hogy vasárnap délután azt mondják a cselédnek : kaptok egy áldomást, de ezt, hogy kárba ne veszszók, csináljátok meg. Ezzel nem romlik sem a tüdejük, sem az egészségük, mert szabad levegőn csinálják. Arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy mMel ez túlhajtása a dolognak, méltóztassék intézkedni, hogy a csendőrök által űzött ily zaklatásoknak vége legyen ezután. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mikor 1867-ben a kedves osztrák testvérrel kiegyezkedtünk, még pedig ugy, hogy a nagyobbik porcziót ő kapta az osztályból, nekünk pedig a resztli maradt, (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) két irányban maradt szabad kezünk. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Egyik volt a közlekedés, másik a kultusz tere; ezt ideadták, mert nekik semmibe sem került. Mind a kettőre, minthogy más tárgyunk nem volt, ráfeküdtünk, és megcsináltuk alaposan, ugy, hogy azt mondhatjuk, bár ne volnánk annyira, mint a mennyire vagyunk. Közlekedés tekintetében boldogult Baross munkálkodott. Halála után is azt mondom, hogy azok közé az államférfiak közé tartozott, a kik az orruknál mindig tovább láttak. Öntudatosan folytatott magyar politikát, és abban a nehéz helyzetben, a melyben Bécscsel szemben volt, mindig le tudta főzni a németet. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni, én mindig azt tartom Magyarországra nézve legnagyobb államférfiúnak, a kit nem mi szidunk, de a kit Bécsben szidnak, hiába vagyok ellenzéki; de a mint Bécsben is dicsérnek valakit, az a nemzetre nézve elveszett. A közlekedési tárcza keretében boldogult Baross idejében óriási eredményt értünk el. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vasúti hálózatunk európai színvonalon állott. De a mióta meghalt, mindig az ő örökén élősködnek. Nem is csodálkozom rajta. Ahhoz a tárczához teljességgel nem értő, kellő tudással nem birő emberek kezelik a közlekedési tárczát. Volt olyan, a ki örökké reprezentált, bankettezett; volt másik, a ki beállott commis voyageur-nek, mindig utazott ; és igy történhetett, hogy a magyar államvasút igazgatósága, állam az államban, annyiba veszi a minisztert, mint Gyepes a paszulyt.'(Derültség a szélsőbaloldalon.) Beszélhet, a mit akar, tehet, a mit akar, az államvasuti igazgatóság mégis csak azt teszi, a mit maga akar. így fejlődhetett ki, hogy ma ilyen viszonyok vannak. Hogy ezt illusztráljam, elmondok egy-két példát. Arról nem is beszélek, hogy vannak vidékek, a melyek már geográfiai fekvésüknél fogva az ország közrjontjától messze vannak, és a melyek produktumait természetesen sokkal olcsóbban kell eladni, mint ama helyek produktumait, a melyek közel esnek a központhoz. Az én búzám pl. sohasem látja Budapestet, de a kereskedő mégis megveszi rajtam a fuvardijat, leszámítja, mintha mindig Budapest fogyasztaná a búzát, mert azt mondja, hogy tisza-vidéki búza. Én a Tisza mellett lakom, a Tisza és Szamos közt, hát nem mondhatom, hogy nem tisza-vidéki. Azért aztán az én búzám a kassaihoz, az észak-magyarországihoz van hasonlítva, s érte 50 kr.-ral kevesebbet kapok, mint a meny-