Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczernber 10-én, szerdán. 405 Láthatjuk, t. ház, ha sorra ves7szük azokat az államokat, a melyek a mienkhez hasonló helyzetben vannak, hogy azok szomorú állapot­ban vannak minden tekintetben; ha ellenben nézzük azokat az államokat, a melyek mező­gazdaságuk mellett hatalmas kereskedéssel és számbavehető erős iparral is bírnak, látjuk azok meggazdagodását és boldogulását. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elég hMatkoznom Angliára, Belgiumra, Németországra és Eran­cziaor^zágra. Ámde, t. ház, most már nemcsak iparun­kat és kereskedelmünket tartja lenyűgözve az Ausztriával való váinközösség, hanem már mező­gazdaságunkat is a legnagyobb veszély fenye­geti. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hi­szen tudva van, t. ház. hogy Németországban az agráriusok felülkerekedése folytán oly magas agrárvámokat hoznak be, a melyek a mi kMitelünket teljesen és tökéletesen lehetetlenné teszik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen én nem akarom a t. házat (Hall­juk ! Halljuk! Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltá­sok : Nagyon tanulságos! ülnök csenget.) hosszas statisztikai adatok felsorolásával untatni, hogy melyik államban hány perczent a mi kMitelünk. Elég egyedül arra utalnom, hogy valamennyi külállamot egybevéve, nem oly nagy a mi ex­portunk, mint egyedül Németországba. Német­országba való exportunk túlhaladja minden többi államba való exportunkat összevéve. Már most kérdem, t. ház, mi fog történni mezőgazdaságunkra nézve, hogyha exportunk Németországba a magas vámok felemelése foly­tán lehetetlené válik ? Mi fog akkor bekövet­kezni? Természetesen nem egyéb, mint az, hogy egyedül Ausztriára leszünk utalva. Mert hiszen ha mi Németországba nem exportálhatunk nyers­terményeket, hova exportálhatjuk azokat? Orosz­országba természetesen nem, hiszen Oroszország is első sorban agrár állam, és nyerstermények­ben való importra nincs szüksége, hanem ellen­kezőleg exportál és pedig igen nagy mérvben; Szerbiába nem exportálhatunk, Romániába ép oly kevéssé, mert ott is ugyanazok a viszonyok forognak fenn. Angliába nem lehet exportunk, hiszen azt lehetetlenné teszi az amerikai ver­seny, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a melylyel Angliában egyáltalában nem mérkőz­hetünk. Ott van azután, t. ház, még Franczia­ország; hanem .meg kell jegyeznem, hogy Eran­cziaországba különben is alig exportálunk, leg­alább számbavehető kMitelünk nincs és nem is lehet, mert hiszen Erancziaország egyáltalában nagyon kevés bevitelre szorul, sőt az amerikai verseny ott is a mi esetleges bevitelünknek útját állja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már mostan, t. ház v nekünk még csak Olaszország volna hátra. Ámde exportunk Olaszországba is rendkívül csekély; és ott van mostan, t. ház, ez a fatális viszony az olasz borvám-klauzulára nézve. Ezt bortermelőink a mi borkereskedé­sünkre nézve nagyon károsnak tartják, habár én e nézetükben nem igen osztozom. Én más okok­nak tulajdonítom azt, hogy borainknak ára nincs; én t. i. ezt a túlprodukcziőnak tudom be és az elviselhetlen fogyasztási vámoknak. Rákosi Viktor: A borhamisításnak! Gr. Benyovszky Sándor: És annak is! Rákosi Viktor: Minden borhamisitót fel kellene akasztani! Gr. Benyovszky Sándor Hanem mégis leg­többen borárainknak alacsony voltát az olasz importban találják és .nagy mozgalom is van az egész országban az olasz kedvezményes borvám­klauzula eltörlése érdekében. De már most mit fog ez maga után vonni? Ha eltöröljük az olasz bor behozatalát, természetes, hogy az ola­szok velünk szemben retorziókkal fognak élni és ők is meg fogják vámolni a mi egyéb expor­tunkat, még pedig erősen, ugy, hogy mi az olaszországi piaczot szintén el fogjuk veszíteni. MMel pedig Magyarország azt, a mit produkál, maga nem konzummálhatja, tehát nekünk akkor egyéb exportállamunk nem lesz, mint Ausztria. És akkor mi fog történni? Az, a mi minden eladásnál történik arra az esetre, ha egyetlen vevővel áll az illető szemközt: hogy ez az egyetlen vevő fogja megszabni az árakat, ő fogja nekünk azokat diktálni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tudjuk mindnyájan, hogy mezőgazdaságunk ugy is nagy bajokban szenved, de ezek még sokkal súlyosabbak lesznek, ha a nyerstermények ára a német import megszűnése folytán termé­szetesen még jobban hanyatlani fog. Hogyan fogja akkor magát a mezőgazda fentartani? E tekintetben okvetlenül azon kell lennünk, hogy a vámközösség Ausztriával megszűnjék, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert eddig ez bénította meg kereskedelmünket, iparunkat és megakadályozta annak kellő kifejlődését. De ma már a mezőgazdaságot fenyegeti a legna­gyobb veszedelem. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig Magyarországra nézve ez a legfontosabb tényező. Hiszen tudva van, hogy Magyarország par excellence mezőgazdasági állam, az ország népességének mintegy 75°/o-a mezőgazdasággal foglalkozik. Mi lesz akkor ebből az országból, ha mezőgazdáink tönkre mennek? Hiszen már a nagybirtokok is alig jövedelmeznek valamit, ele a nagybirtokosok még csak fenn tudják magukat tartani, a középbirtokos-osztály azon­ban már a legnagyobb mértékben elszegénye­dett és tönkre ment. (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) A mi pedig a kisbirtokos-osztályt illeti, látjuk, hogy a baj és a veszedelem már a kis­birtokos-osztályt is éri, az végképen elszegénye­dik és a nép kénytelen tömegesen kMándorolni az országból. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát s nem fogunk támaszt nyújtani mezőgazda­ságunknak, akkor az végképen tönkre megy, elpusztul és vele együtt Magyarország is. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents