Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczernber 10-én, szerdán. 405 Láthatjuk, t. ház, ha sorra ves7szük azokat az államokat, a melyek a mienkhez hasonló helyzetben vannak, hogy azok szomorú állapotban vannak minden tekintetben; ha ellenben nézzük azokat az államokat, a melyek mezőgazdaságuk mellett hatalmas kereskedéssel és számbavehető erős iparral is bírnak, látjuk azok meggazdagodását és boldogulását. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elég hMatkoznom Angliára, Belgiumra, Németországra és Erancziaor^zágra. Ámde, t. ház, most már nemcsak iparunkat és kereskedelmünket tartja lenyűgözve az Ausztriával való váinközösség, hanem már mezőgazdaságunkat is a legnagyobb veszély fenyegeti. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen tudva van, t. ház. hogy Németországban az agráriusok felülkerekedése folytán oly magas agrárvámokat hoznak be, a melyek a mi kMitelünket teljesen és tökéletesen lehetetlenné teszik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen én nem akarom a t. házat (Halljuk ! Halljuk! Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Nagyon tanulságos! ülnök csenget.) hosszas statisztikai adatok felsorolásával untatni, hogy melyik államban hány perczent a mi kMitelünk. Elég egyedül arra utalnom, hogy valamennyi külállamot egybevéve, nem oly nagy a mi exportunk, mint egyedül Németországba. Németországba való exportunk túlhaladja minden többi államba való exportunkat összevéve. Már most kérdem, t. ház, mi fog történni mezőgazdaságunkra nézve, hogyha exportunk Németországba a magas vámok felemelése folytán lehetetlené válik ? Mi fog akkor bekövetkezni? Természetesen nem egyéb, mint az, hogy egyedül Ausztriára leszünk utalva. Mert hiszen ha mi Németországba nem exportálhatunk nyersterményeket, hova exportálhatjuk azokat? Oroszországba természetesen nem, hiszen Oroszország is első sorban agrár állam, és nyersterményekben való importra nincs szüksége, hanem ellenkezőleg exportál és pedig igen nagy mérvben; Szerbiába nem exportálhatunk, Romániába ép oly kevéssé, mert ott is ugyanazok a viszonyok forognak fenn. Angliába nem lehet exportunk, hiszen azt lehetetlenné teszi az amerikai verseny, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a melylyel Angliában egyáltalában nem mérkőzhetünk. Ott van azután, t. ház, még Francziaország; hanem .meg kell jegyeznem, hogy Erancziaországba különben is alig exportálunk, legalább számbavehető kMitelünk nincs és nem is lehet, mert hiszen Erancziaország egyáltalában nagyon kevés bevitelre szorul, sőt az amerikai verseny ott is a mi esetleges bevitelünknek útját állja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már mostan, t. ház

v nekünk még csak Olaszország volna hátra. Ámde exportunk Olaszországba is rendkívül csekély; és ott van mostan, t. ház, ez a fatális viszony az olasz borvám-klauzulára nézve. Ezt bortermelőink a mi borkereskedésünkre nézve nagyon károsnak tartják, habár én e nézetükben nem igen osztozom. Én más okoknak tulajdonítom azt, hogy borainknak ára nincs; én t. i. ezt a túlprodukcziőnak tudom be és az elviselhetlen fogyasztási vámoknak. Rákosi Viktor: A borhamisításnak! Gr. Benyovszky Sándor: És annak is! Rákosi Viktor: Minden borhamisitót fel kellene akasztani! Gr. Benyovszky Sándor Hanem mégis legtöbben borárainknak alacsony voltát az olasz importban találják és .nagy mozgalom is van az egész országban az olasz kedvezményes borvámklauzula eltörlése érdekében. De már most mit fog ez maga után vonni? Ha eltöröljük az olasz bor behozatalát, természetes, hogy az olaszok velünk szemben retorziókkal fognak élni és ők is meg fogják vámolni a mi egyéb exportunkat, még pedig erősen, ugy, hogy mi az olaszországi piaczot szintén el fogjuk veszíteni. MMel pedig Magyarország azt, a mit produkál, maga nem konzummálhatja, tehát nekünk akkor egyéb exportállamunk nem lesz, mint Ausztria. És akkor mi fog történni? Az, a mi minden eladásnál történik arra az esetre, ha egyetlen vevővel áll az illető szemközt: hogy ez az egyetlen vevő fogja megszabni az árakat, ő fogja nekünk azokat diktálni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tudjuk mindnyájan, hogy mezőgazdaságunk ugy is nagy bajokban szenved, de ezek még sokkal súlyosabbak lesznek, ha a nyerstermények ára a német import megszűnése folytán természetesen még jobban hanyatlani fog. Hogyan fogja akkor magát a mezőgazda fentartani? E tekintetben okvetlenül azon kell lennünk, hogy a vámközösség Ausztriával megszűnjék, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert eddig ez bénította meg kereskedelmünket, iparunkat és megakadályozta annak kellő kifejlődését. De ma már a mezőgazdaságot fenyegeti a legnagyobb veszedelem. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig Magyarországra nézve ez a legfontosabb tényező. Hiszen tudva van, hogy Magyarország par excellence mezőgazdasági állam, az ország népességének mintegy 75°/o-a mezőgazdasággal foglalkozik. Mi lesz akkor ebből az országból, ha mezőgazdáink tönkre mennek? Hiszen már a nagybirtokok is alig jövedelmeznek valamit, ele a nagybirtokosok még csak fenn tudják magukat tartani, a középbirtokos-osztály azonban már a legnagyobb mértékben elszegényedett és tönkre ment. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi pedig a kisbirtokos-osztályt illeti, látjuk, hogy a baj és a veszedelem már a kisbirtokos-osztályt is éri, az végképen elszegényedik és a nép kénytelen tömegesen kMándorolni az országból. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát

s nem fogunk támaszt nyújtani mezőgazdaságunknak, akkor az végképen tönkre megy, elpusztul és vele együtt Magyarország is. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.)