Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

84 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. Pozsgay Miklós: Az osztrák hadügyminiszter az oka! (Mozgás a szélsöbalóldalon. Elnök csenget.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha a kisiparosok idejében szövetkeznek, ka az a szövetkezet azutáa ajánlatot tesz és azt látjuk, hogy képesek helytállni is: akkor természetes dolog, hogy nekik adjuk a munkát, és ugy tekintjük őket, mint a nagyiparos czégeket, hanem az egyes kisiparosok szegények, nem képesek erre; hiszen honnan vennék a pénzt, hogy például a nagy kaucziót letehessék? (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Molnár Jenő: Épen ez a baj! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A mondottak alapján tehát kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélsöbalóldalon.) Lengyel Zoltán: T. ház! Legyen szabad csak egy pár szóval reflektálnom a miniszter ur szavaira. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon. Mozgás és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Pichler Győző: Egész tárgyilagosan beszél, tessék meghallgatni! (Zaj a jobboldalon.) Münnich Aurél: Jól van, meghallgatjuk! (Egy hang jobb felöl: Obstruál!) Lengyel Zoltán: Inkább obstruál a t. túloldal akkor, ha nem hagy szóhoz jutni, mint hogyha kötelességszerüleg megengedi, hogy néhány szót mondjak. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla : Hiszen ez jó szokás! Lengyel Zoltán: A t. miniszter urnak csak egy kijelentésére kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Én nem ülök fel semmiféle lapnak, de ha valamely kérdést egy lapban nyilvánosan szellőztetnek, akkor nekem mint ellenőrző közegnek kötelességem azt a nyilvánosság elé hozni és a miniszter urnak figyelmét arra felhivni. A midőn felvilágosítást nyertem az iránt, hogy a 300.000 fejelés kiadása nem történt meg, ezt én már akkor tudomásul vettem; a miniszter urnak tehát ide vonatkozó további kijelentése engem nem illet. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a honvédelmi miniszter urnak Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik Haydin Imre képviselő ur interpellácziója a Felvidék északnyugati részén fenyegető ínség tárgyában a miniszterelnökhöz. (Elénk felkiáltások : Holnap ! Holnap! Nagy zaj.) Haydin Imre: Kénytelen vagyok arra kérni a t. házat, hogy még ma méltóztassék meghallgatni interpellácziómat. Csak egy perczig veszem igénybe szíves türelmüket. (Felkiáltások : Holnap! Ma!) Elnök: A ház — azt hiszem — beleegyezik, hogy a képviselő ur interpelláczióját ma mondhassa el. (Halljuk! Halljuk!) Haydin Imre:.. T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön t. képviselőtársam a minap interpellácziót intézett a kormányhoz azon inség tárgyában, a mely az idei rossz termés folytán az északkeleti Kárpátok aljában a népet fenyegeti. A t. kormányelnök ur válaszában kijelentette, hogy tudomása van ezen állapotról és hogy annak lehető enyhítéséről a rendelkezésre álló összes eszközökkel segíteni kivan. Az igen t. kormányelnök ur azonban válaszában kizárólag a felvidék északkeleti részét érintette. Minthogy pedig az országnak nemcsak ezen a részén, hanem északnyugoti részén is ugyanaz az állapot ugyanazon ok folytán állott elő, kötelességem erre nézve a t. miniszterelnök úrhoz külön kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet az, hogy a felvidék ezen részén, tehát Trencséntől egészen fel a Szepességig és ennek épen a legszegényebb földjén, az u. n. hegyvidéken, a termés nemcsak hogy várakozáson alul maradt, de határozottan balul ütött ki. (Ugy van! jobbfelöl.) A folytonos esőzés és hűvös időjárás folytán alig adta a termés vissza a vetőmagot, sőt a magasabb fekvésű vidéken egyáltalában meg sem ért, a takarmány megromlott a mezőn és a mi a legnagyobb baj, hogy a népnek egyedüli eledelét képező burgonya úgyszólván a földben rohadt el. Ily körülmények között azon vidéknek szegény népe szomorú jövő elé néz a tél folytán a beálíandó éhség miatt, a mely Ínséggé fajulhat. A midőn tehát erre a t. kormány figyelmét felhívom, teszem ezt két okból. Az egyik az, a mit Barta Ödön t. képviselőtársam is hangsúlyozott, hogy a tapasztalatok szerint az igen rossz termésű év rendszerint okot szolgáltat a nagyobb kivándorlásra; a másik az, hogy meggyőződésem az, hogy azon vidéknek derék, állampolgári kötelességeit mindig a leghívebben és legpontosabban teljesítő népe megérdemli, hogy veszély idején a magyar állam oltalmában és védelmében részesüljön. (Helyeslés.) Én tehát bízva a kormánynak atyai jóindulatában, bátor vagyok a következő interpellácziót intézni a t. kormányelnök úrhoz (olvassa): »1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak arról, hogy a Felvidék észak-nyugati részén és épen annak legszegényebb föFdjén, a hegyvidéken az idei rossz termés folytán oly állapot állott elő, mely a szegény népet Ínséggel fenyegeti? 2. hajlandó-e a t. kormány a köztartozások kíméletes behajtása mellett Ínséges közmunkával adandó keresettel és a hiányzó vetőmag beszerzésével e szomorú állapotot a népnek elviselhetővé tenni« ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én igazán csak néhány szóval kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A mint már a múlt alkalommal Barta Ödön képviselő ur azon interpellácziójára, a melyet az ország északkeleti részén uralkodó rossz gazdasági viszonyok tekintetében intézett hozzám, volt szerencsém kijelenteni, ugy